Fókusz: tüntetés a CDU és az AfD pártok együttműködése ellen
Szombaton számos német városban tartottak több tízezres demonstrációt.
Könnyen lehet, hogy a szó eredeti jelentése szerint sokkal inkább jellemzi az azzal manapság dobálózókat.
Hiába emelte piedesztálra az illegális migrációt megelégelő német lakosság az AfD-t, és hiába vált Németország egyik legnagyobb politikai erejévé, a többi német párt folyamatosan az AfD ellehetetlenítésén ügyködik. Teszik mindezt arra hivatkozva, hogy állításuk szerint a párt szélsőséges, fasiszta értékrendje ellentmond mindennek, ami jó és emberi.
Ezt is ajánljuk a témában
Szombaton számos német városban tartottak több tízezres demonstrációt.
A Faktum tényfeltáró portál alaposan átrágta az AfD programját, hogy utánajárjon, valóban megtalálható-e benne bármiféle átfedés vagy utalás fasiszta, szélsőjobboldali, vagy náci narratívára.
Mindenekelőtt leszögezték: nehéz pontosan tisztázni, mit illethetünk a fenti jelzőkkel, „mivel ahány elméletalkotót csak találunk, annyiféle megfejtést fogunk olvasni”.
A fasisztoid kezdeményezések magukat általában valamiféle nemzeti forradalmi mozgalomként határozták meg, minden esetben elutasítva a demokráciát vagy általában a megegyezésekre törekvő megoldást, radikálisak voltak tehát kultúrában és politikában, militaristák a nemzetközi térben.
A portál felidézi, hogy Umberto Eco a „tömegmanipuláció, a tudományos igazságok megkérdőjelezése, a vezérkultusz és hatalomkoncentráció, az irányított igazságszolgáltatás és sajtó, valamint az idegenellenességbe forduló nacionalizmus” jellemzőivel egészítette ki a listát.
A program részletes ismertetése után a Faktum leszögezte, hogy kifejezetten demokratikus elképzelések olvasható az írásban. Az egyik kiemelt példa a következő:
Politikai meggyőződésünk egy differenciált emberképen alapul, amely mindig tudatában van az emberi szabadságból fakadó esélyeknek és veszélyeknek egyaránt. Nem hiszünk a politikai ideológiák ígéreteiben vagy egy »új ember« kialakulásában.
A fasizmus egyik alapkövének tekinthető totalitarizmus helyett pedig a hatalmi ágak határozott elkülönítéséről esik szó az AfD programleírásában:
Az AfD véget akar vetni a bírók és államügyészek kinevezésére gyakorolt politikai befolyásnak, a jövőben pedig szeretné teljesen kizárni azt.
Amint a Faktum emlékeztet, a második világháború után a „fasiszta” szó szinte teljesen levetkőzte eredeti jelentéstartalmát, és mára nem igazán értelmezhető másként, mint egyfajta szitokszóként. „Szinte csak annyit jelent, akire mondják, az jobbra van attól, aki mondja. Ebben az értelemben dobálóztak a kifejezéssel a hidegháborús időkben a kommunista pártok, pontosabban a kommunista államok propagandistái, és így lett fasiszta mindenki, aki nagyjában-egészében a polgári társadalom klasszikus értékeit vallotta” – írja az oldal.
Következésképp egyes politikai erők azért használnak ilyen és ehhez hasonló szitokszavakat, hogy a liberális narratíva szótárának megfelelően új értelemmel – vagy épp annak hiányával – felruházva a saját céljaik szolgálatába állítsák a nyelvet. A cél pedig nem más, mint az ellenség lejáratása, a versenytársak kirekesztése. Ironikus módon – jegyzi meg a Faktum – tehát épp olyan eszközökhöz folyamodnak az AfD-t lefasisztázók, melyek a szó eredeti jelentése szerint sokkal jobb példát szolgáltatnak erre a jelzőre.
Nyitókép: John MACDOUGALL / AFP