Afgán fiatal, már rég ki kellett volna toloncolni, merényletet követett el, sajnos csak a szokásos – szakértők a Mandinernek!

Ismert, csütörtök délelőtt egy afgán férfi belehajtott egy szakszervezeti tüntetésre összegyűlt tömegbe München belvárosában, az esetnek több tucatnyi sérültje lett. A történtek számos kérdést vetnek fel – újra – mind a menedékkérők integrálhatósága, mind a mainstream német pártok által alkotott kormány migrációs politikája kapcsán. Főleg az utóbbi, „közlekedési lámpa”-koalíciónak csúfolt, azóta szétesett szocdem-zöld-szabaddemokrata formáció kapcsán, amely egyébként augusztusban már ígéretet tett éppen az Afganisztánból érkező, kitoloncolásra váró menedékkérők egyoldalú hazazsuppolására (erre a tálib hatalomátvétel miatt megszakadt kapcsolatok okán nem volt állítólag lehetőség), ám láthatóan ez ügyben azóta sem történt nagy előrelépés.

A szociáldemokrata Olaf Scholz kancellár „szörnyű támadásnak” nevezte a történteket, és közölte, hogy a gyanúsítottat „meg kell büntetni, és el kell hagynia az országot”; a legerősebb ellenzéki CDU-s kancellárjelölt, Friedrich Merz a bajor miniszterelnökkel, Markus Söderrel együtt változást követelt és kijelentette, hogy pártja számára a polgárok biztonsága lesz a legfontosabb, kormányon a törvényt és rendet fogják képviselni. S persze ott volt az egyre erősödő Alternatíva Németországért (AfD) társelnöke, a nemrég hazánkba látogató Alice Weidel, aki az X-en követelt fordulatot az ország migrációs és menekültpolitikájában.

„Huszonnégy éves afgán elkövető, már 2016-ban el kellett volna hagynia az országot, belehajtott egy tüntetésbe, húsz ember megsebesült, nem kizárt, hogy halottak is lesznek – sajnos, mondhatjuk, hogy ez már a szokásos üzem” – fogalmaz lapunk megkeresésére Bauer Bence, az MCC Magyar-Német Intézetének igazgatója.

Az afgánok kapcsán – amely közösség egyébként jóval kisebb, mint akár a szírek, ám ennek ellenére sokkal több balhé kapcsolható hozzájuk – úgy fogalmaz, hogy alapvetően nagyon nagy gond van az integrálhatóságukkal.

„Sokan nem dolgoznak, nem illeszkedtek be semmilyen szinten, nincsenek kapcsolataik, barátaik, a családjuktól távol, egy-egy vallási közösségben élnek, nincs szociális hálójuk, és jellemzően egyedülálló, fiatal férfiak” – jellemzi a csoportot a szakértő, hozzátéve, hogy ezzel jár például a szexuális frusztráció, hiszen a német nők körében nem versenyképesek, vagy éppen a saját csoporton kívüli emberi kapcsolatok hiánya.

S maguk például a törökök is gyanakodva szemlélik a tíz-tizenöt éve érkező új migránsokat, akiknek lényegében ingyen jár sok minden, míg nekik keményen meg kellett dolgozniuk a megélhetésükért, és le kellett tenniük sok mindent az asztalra, míg az újak inkább csak elvenni akarnak onnan.

Ami a német társadalmat illeti, Bauer szerint már elkezdett betelni a pohár; hiszen ugyanazokat a reakciókat kapják a politikum részéről, mint egész eddig. „Megpróbálják majd rátolni az AfD-re, mint a magdeburgi merénylőnél is igyekeztek, illetve felszólítanak a közös fellépésre a jobboldal ellen” – sorolja jóslatait a szakértő, aki szerint azonban az emberek egyre jobban átlátnak a szitán, így valószínű az AfD további erősödése.

Igaz, Olaf Scholz szociáldemokrata kancellár is kemény üzenetet küldött arról, hogy meg kell büntetni a merénylőt, ám Bauer szerint egyszerűen „hülyének nézik” a választót, hogy ismét megígérik, hogy megoldják ezt az egyre súlyosabb problémát, és mindeddig egyszer sem léptek fel valóban az illegális migránsok ellen. S bíznak abban, hogy rá tudnak ijeszteni a választókra azzal, hogy lejobboldalizzák, sőt lenácizzák őket, ha az AfD-vel szimpatizálnak. „A baloldali dominanciájú média, a közbeszéd, a pártok de még az egyházak is ezt a narratívát visszhangozzák” – sorolja. Azonban ez már nem feltétlenül fog működni, az is elképzelhető ezek után, hogy „teljes mértékben fordul Németország, migrációpolitika fordulat bekövetkezett,

 – fogalmaz Bauer.

Mindemellett az AfD és a CDU közeledése is lehetséges, főleg, hogy Alice Weidelék pártja már nagyon közel áll ahhoz, hogy áttörje az üvegplafont a szavazók számában – vagyis a tűzfalat, amellyel körbevették a mainstream pártok – és Bauer ott látja a vízválasztót, hogy Olaf Scholz valószínűleg a Zöldekkel meg a Balpárttal közösen próbál újrázni, amivel együtt több képviselőjük lehetne, mint a győztes befutónak várt CDU-nak.

 „És akkor el kell dönteniük a kereszténydemokratáknak, hogy belenyugszanak ebbe, vagy elfogadják az AfD támogatását, hiszen a két pártnak együtt megvan a többsége, és alakít a CDU/CSU egy kisebbségi kormányt, amelyet az AfD a nagyon hasonló programok miatt képes lehet kívülről támogatni” – ellenkező esetben úgy járnak, mint a többi kereszténydemokrata párt Európában, amely a baloldalhoz simult.

Mindez Bauer szerint elé stabil lehet, a kisebbségi kormány paradox módon akár stabilabb is, mint az elmúlt évben a „közlekedési lámpa”-koalíció. „A szakpolitikáik mentén – migráció, gazdaság, energiapolitika, szociális ügyek, polgári juttatás (vagyis a főleg migránsok által felvett segély – a szerk.), oktatás, genderkérdések – alapvetően ugyanaz, amit el akarnak érni, s ami mellett megvan az óriási társadalmi többség” – fejtegeti. 

„Az embereknek elegük van abból, hogy az állam az alapvető feladatait nem látja el, hogy tíz- sőt százezrekről, akik tíz éven belül, ellenőrizetlenül jöttek, nem tudják kik, hol vannak” s hogy „nem tudnak egy biztonságos, stabil jövőt építeni munkával, kitartással”, mert attól megfosztják őket az újonnan érkező bevándorlók. „Az utolsó utáni percben van Németország, ha fordítani akar” – teszi hozzá Bauer, aki szerint az országnak jóformán ez az utolsó esélye.

A nyitókép a merénylet helyszínén készült, éppen az egyik sérültet látják el. Forrás: PETER KNEFFEL / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP