A határok mentén 400 ezer NATO/európai katonára lenne szükség Ukrajnánál

„Az orosz–ukrán háború kontextusában senki sem beszél a béke kierőszakolásáról, ami egy közel 6000 atomtöltettel rendelkező hatalom ellen igencsak merész vállalkozás lenne. Azzal is tisztában vagyunk, hogy a békemegfigyelők a semmi szinonimái. Marad tehát a békefenntartás, egy olyan misszió, amely elégségesnek ígérkezik ott, ahol mindkét fél többé-kevésbé jól viselkedik.

A kérdés: hány ilyen békefenntartóra lenne szükség Ukrajnában? Ahhoz, hogy ezt a kérdést megválaszoljuk, érdemes egy pillantást vetni a Libanonban állomásozó UNIFIL-re mint esettanulmányra. Az izraeli-libanoni határ 120 km-es hosszát a szervezet fénykorában 15 000 kéksapkás biztosította. Ez kilométerenkénti 125 fős csapatsűrűséget jelentett. Mindez potom évi 500 millió dollárért.

Mit jelent ez a kelet-európai háború kontextusában? Azt, hogy a UNIFIL-éhez hasonló csapatsűrűség kialakításához az ukrán–orosz és az ukrán–belarusz határ 3000 km-es szakasza mentén közel 400000 NATO/európai katonára lenne szükség. Mindez persze a NATO gyorsreagálású Response Force félmilliós kontingensén felül, amelynek elvileg bárhol bevethetőnek kell lennie. Az, hogy ez a félmilliós sereg életképes-e az A4-es papírlapok és a PowerPoint-prezentációk világán kívül, már egy másik kérdés.

A cinikusok erre joggal mondhatnák, hogy ugyanaz a papír, amely elbírja a félmilliót, biztos elbír még négyszázezret. De milyen szintű katonai hatékonyságra számíthatunk, miután ez a mitológiai négyszázezer leparkol a senkiföldjén? A UNIFIL esettanulmányából kiindulva igen minimális okunk van az optimizmusra. Annak ellenére, hogy Libanonban a határ minden nyolc méterére jut(ott) egy kéksapkás, a háború kisebb-nagyobb intenzitással évtizedek óta dübörög. Talán érdemes lenne újra átgondolni ezt a békefenntartósdit, hadrafogható állományal, költségvetéssel, tokkal, vonóval együtt.”

Nyitókép: Jonathan Raa / NurPhoto / NurPhoto via AFP