Tektonikus változások zajlanak Közép-Európában 2025 elején – olyan időket élünk, amikor tapintani, szagolni, harapni lehet a geopolitikát.
Ukrajna szokás szerint magának vitte be az elsőt azon gyomrosok sorában, amelyeket ebben az évben elszenvedni lesz kénytelen: január elsejével elvágta a Testvériség gázvezeték jelentette gázkapcsolatot Oroszország és Nyugat-Európa között, amely ezáltal az első hidegháború utolsó évtizedeitől a nemrég elkezdődő második hidegháború első éveiig élt.
Most új szakasz jön, új energetikai földrajzzal – Ukrajna nem lesz többé mindenkitől szép sápot szedő fordítókorongja a közép-európai energetikának. Az ország parádés földrajzi adottságait meghazudtolva sehová semmit nem szállító periféria lesz, s elesik az évente közel egymilliárd eurót kitevő gáztranzitdíjtól. Ez a tranzitdíj azonban nem vész el, csak átalakul: Törökországé, Bulgáriáé, Szerbiáé és Magyarországé lesz, nekünk fog az orosz gáz tranzitjáért fizetni Szlovákia és Ausztria, nem pedig fordítva. Kis hazánk perifériából központtá változik, tranzitdíjkárosultból tranzitdíj-haszonélvezővé, eurószázmilliós nagyságrendben. És mindehhez csak néhány apróság kellett: egy sült bolond ukrán döntés a Testvériség leállításáról, magyar elkötelezettség a Déli Áramlat megépítése mellett a 2010-es évek közepén és kimaradás az orosz gáz körüli európai hisztiből, amely döntés így, az ukrajnai háború végéhez közeledve még fényesebben csillog, mint idáig. Stratégiai gondolkodás teszi a győztest, no meg mások stratégiai gondolkodásának égető hiánya.
Eközben Ausztriában, úgy tűnik, hamvába hal a „bűnben fogant” koalíció. Az osztrákok meglehetősen egyértelműen szavaztak, mégpedig az Ausztriai Szabadságpárt (FPÖ) és az Osztrák Néppárt (ÖVP) jobboldali–jobbközép koalíciójára. A kemény bevándorláspolitikára, a gazdasági versenyképességre és a semlegesség komolyan vételére. Ehelyett azonban az osztrák politika az eltelt három hónapban inkább azt próbálta meg összehozni, amit aztán igazán senki nem kért: a november elején megbukó német szociáldemokrata–zöld–liberális jelzőlámpakoalíció helyi koppintását, az „Austro-Ampelt” vagy cukorkakoalíciót az Osztrák Néppárt, az Ausztriai Szociáldemokrata Párt (SPÖ) és a liberális NEOS részvételével.
Nem sikerült, a liberálisok kiszálltak – állításuk szerint leginkább azért, mert a néppártiak és a szocik még foglalkozni sem voltak hajlandók a középtávon összeomló nyugdíjrendszer reformjával –, így aztán most kétfelé van az előre. Az egyik lehetőség, hogy kudarcot vall az időközben jelentősen megerősödő Osztrák Szabadságpárt kirekesztésének kísérlete, és a politikai elit szíveskedik létrehozni azt a koalíciót, amire az osztrákok voksoltak – ideértve az ÖVP szavazóit is, akiknek mintegy harmada pártolt át az utóbbi hetekben az FPÖ-höz a halva született koalíció ellen tiltakozva. A másik lehetőség, hogy megalakul Ausztria történetének leggyengébb kormánya, egy egymandátumos többséggel bíró ÖVP–SPÖ „nagykoalíció”, amely aztán egy-két éven belül elhalálozik a politika mocsarában.
Fordulóponton vagyunk. A korábban mulandó, bagatell válságjelenségnek tekintett jobboldali előretörés válaszút elé állítja a közép-európai politikát: az elit vagy beengedi a friss szeleket, vagy örökös instabilitásra lesz ítélve. S eközben a nagy civilizációs konfliktusnak hazudott ukrajnai háború lassan visszaszorul azzá, ami valójában: az európai kisebbség vesztes ügyévé, melynek végeztével Ukrajna még azt a stratégiai jelentőségét is elveszíti, ami kulcsállammá tette – hogy nélküle Oroszország nem kap nyugati pénzt, az Európai Unió pedig nem kap orosz energiát. Egy új Közép-Európára ébredünk 2025-ben, túlontúl hosszú intermezzo után.
(Nyitókép: MTI)
Akkora összeg ment már a háborúra, mint a teljes hétéves uniós költségvetés tíz százaléka – mondta Dömötör Csaba Fidesz-KDNP-s képviselő az Európai Parlamentben.
Szimatot fogott az amerikai „különleges ügyek” elnöki megbízottja.
Az új adminisztráció több vezető tagja is a kontinensre érkezett.
Fontos interjút adott ezzel kapcsolatban Szijjártó Péter.
Putyin alaposan keresztbe tett Ukrajnának.
Ez valószínűleg válaszcsapás lehetett arra, hogy az ukrán erők támadást intéztek az oroszországi szaratovi kőolaj-finomító ellen.
Akkora összeg ment már a háborúra, mint a teljes hétéves uniós költségvetés tíz százaléka – mondta Dömötör Csaba Fidesz-KDNP-s képviselő az Európai Parlamentben.
Elon Musk támadása az USAID ellen egy szélesebb stratégiai átalakulás kezdete lehet, amely akár az EU elitjének hatalmi hálózatát is felszámolhatja – véli Philip Pilkington.
