Alaposan belerúgott Magyarországba a lengyel külügyminiszter, de a háborút, azt nagyon szereti

Nyitókép: Facebook

Interjút adott a Visegrad Insight főszerkesztőjének, Wojciech Przybylskinek Radosław Sikorski lengyel külügyminiszter, amely ugyan Magyarországon kívül sok minden másról is szólt, mégis Magyarországról szólt leginkább –

Az interjú elején Sikorski a háborúról beszélt, és elmondta: „Mélyebb szövetségeket építünk a régiónkban, mert most keressük, kire számíthatunk szükség esetén”, s ez kiemelten igaz Ukrajnára. Leszögezte azt is, hogy Európa döntő többségével ellentétben Lengyelország nem sokáig élvezte az 1990 után unipolárissá váló világrend adta lehetőséget arra, hogy ne költsön a hadseregre – hiszen már az 1997-2001 közötti lengyel kormány is kötelezővé tette a 2 százalékos GDP-arányos katonai költési cél elérését akkor, amikor Európában mások ennek felét sem fordították fegyverkezésre.

Oroszországról elmondta:

Úgy fogalmazott, hogy szerinte Putyin célja „legalább Ukrajna, de lehetőleg az egész Nyugat kapitulációja”, amire három választ lehet adni: lehet kapitulálni, vissza lehet verni az agresszort, vagy „legalább megerősíteni az áldozatot, hogy aztán az agresszor maga adja fel”.

Sikorski elismerte azt is – amiről Orbán Viktor egyébként Tusványoson is beszélt –, hogy a globális dél nem vevő az ukrán-orosz háborúval kapcsolatos nyugati narratívára. Szerinte ez rosszul van így, mert „jó érveink szólnak amellett, hogy ez egy gyarmati háború, s Ázsia, Afrika és Latin-Amerika tudják, mit jelent a gyarmati háború”. Szerinte az ő feladatuk – kiemelten a lengyeleké és az íreké – megmutatni, hogy „a gyarmatosítást bizonyos fehér emberek is elkövették más fehér emberek ellen”, s azt az üzenetet kell a globális dél felé közvetíteni, hogy „az európai gyarmatosítás ideje lejárt, így senkinek sem kellene támogatnia az orosz birodalom újjáépítését”. Elmondta: közölte mindezt a kínai külügyminiszterrel is, hiszen Kína a 19. században a cári Oroszországgal kötött igazságtalan szerződéseinek áldozata volt, „a cári Oroszország ugyanakkor gyarmatosította, amikor minket”.

Przybylski kérdezte Sikorskit Orbán békemissziójáról is, amire a lengyel külügyminiszter azt válaszolta: „szeretném látni e kalandok hatásait”, azon túl, hogy „a magyar miniszterelnök PR-ja növekedett”. Emellett azt is jelezte, hogy a legutóbbi uniós külügyi tanácsülésen „Magyarország álláspontjának nem volt támogatottsága”, s kárörvendően hozzátette, hogy „elszigeteltnek tűnnek, amikor szolidaritást kérnek Európától az olajellátás kérdésében” (az ukrán Lukoil-szankcióval szemben). Sikorski szerint

Tágabb értelemben megjegyezte, hogy szerinte az, hogy Magyarország „Moszkva és Brüsszel közé helyezi magát”, nem növeli a magyar mozgásteret, helyette „idegesít mindenki mást”. Megengedett magának egy beszólást is a magyar szuverenitással kapcsolatban: úgy fogalmazott, „mi nem engednénk, hogy Varsó utcáin kínai rendőrök járőrözzenek, de mindenki úgy értelmezi a szuverenitását, ahogy jónak látja”. 

Ezt követően Sikorski

hiszen „nem lehet, hogy a (keleti – a szerk.) határ szegényebb országai finanszírozzák a gazdagabb országok védelmét”. Úgy véli: „Ha egyetértünk abban, hogy Putyin Európa egésze számára fenyegetés, mert halálosztagokat küld szét Európa-szerte, gyújtogatókat bérel fel, akik Európa-szerte rombolnak (a franciaországi vasútszabotázsra utal, amit a francia belügyminiszter szerint szélsőbaloldaliak követtek el – a szerk.), kiberhálózatokat támad meg, atomfegyverekkel fenyegetőzik, energetikai zsarolást alkalmaz, menekülteket küld”, akkor „az e fenyegetéssel szembeni intézkedések finanszírozásának is közösnek kell lennie”. A megfelelő megoldásnak az Európai Békekeret (EPF) növelését látja, s ezért is irritálja nagyon, hogy Magyarország jelenleg vétózza az EPF következő részletének kifizetését.

Meglepő módon ugyanakkor Sikorski pozitívan nyilatkozik a Visegrádi Négyekről: szerinte a V4 és a francia-német-lengyel weimari háromszög egyaránt fontosak Lengyelország számára, és „a visegrádi csoport jó teljesítménye erősíthet is minket a weimari háromszögben, mert szeretnénk a legnagyobb országok között a V4-et képviselni”. Szerinte ugyanakkor

márpedig a V4-ek nem értenek egyet a régió legfontosabb biztonsági kérdésében. Ugyanakkor lát közös V4-es érdekeket, melyek kapcsán az együttműködés fontos – ilyen az iparfejlesztés, az EU-s infrastruktúra-fejlesztési és mezőgazdasági támogatások kiharcolása, az ösztöndíjak és cserediák-programok kérdése. „Most annak az ideje van, hogy fenntartsuk ezt a formátumot, amelyet hasznosnak tartunk, jobb időkre, amikor Ukrajna megnyeri majd ezt a háborút, amiben reménykedünk. Talán akkor majd lesz álláspont-változás.”