a mostani állásfoglalásra (Dobrev Klára távollétében) lelkesen igent nyomó Cseh Katalin, Donáth Anna, Ujhelyi István, Rónai Sándor és Ara-Kovács Attila tehát tisztázhatná, hogy amennyiben nem ember, akkor vajon papucsállatka, ceruzasügér vagy valami egyéb-e a magzat
(akinek első agyi struktúrái a várandósság hatodik hetében alakulnak ki, és akinek agyában a tizedik héten percenként mintegy 250 ezer új idegsejt fejlődik, amint azt a balliberális Spiegel is megírta). De az Alapjogi Charta harmadik cikke még azt is rögzíti, hogy az orvostudomány területén tilos „az eugenikai, különösen az egyedkiválasztást célzó gyakorlat” – mintha nyomokban akár ezzel is ütközne az az elképzelés, hogy legyen mindenkinek egyenesen alapvető joga a Down-szindrómás magzatok elvetetése, a teljes körű „családtervezési szolgáltatások” keretében pedig minden leszbikus pár választhasson katalógusból magas szőke spermadonort.
A most elfogadott, jogilag nem kötelező erejű állásfoglalás egyébként a „nők, lányok és minden várandós személy” emberi jogainak teljes körű érvényesítéséhez elengedhetetlennek nevezi, hogy „az emberek képesek legyenek reproduktív autonómiájuk gyakorlására, reproduktív életük szabályozására és annak eldöntésére, hogy mikor és hogyan vállaljanak gyermeket”.
Nos, ez a lehetőség szerencsére már most is messzemenően adott, semmiféle plusz jog nem szükséges hozzá.
De ha akad olyan ország az Európai Unióban, amely kötelezi nemző- és fogamzóképes polgárait, hogy a potenciális következmények szem előtt tartása nélkül, felelőtlenül járjanak el, akkor annak az államnak természetesen jár a hetes cikkely.