És akkor megindultak a tankok – a világ egyik legerősebb hadserege ötven éve először lépett erre a veszélyes területre

Nyitókép: Izraeli katona a Golán-fennsíkon a szíriai határ közelében/Jalaa MAREY / AFP

Izrael megalapítását követően Szíria volt a zsidó állam egyik legádázabb ellensége, amely 1967-ig a Golán-fennsíkról lőtte az izraeli falvakat és földeket, és rendszeresen terroristákat és szabotőröket küldött át a határon. Az 1967-es hatnapos háború során az izraeli hadsereg elfoglalta a fennsíkot, és ezzel biztosította a határ mentén élők nyugalmát. A jom kippúri háború során Szíria megtámadta Izraelt, és a harcok befejezése után a határok között létrejött egy demilitarizált zóna. Bár mindkét Aszad rezsim, apa és fia is időnként követelték a nemzetközi közösségtől a fennsík visszaadását, de a gyakorlatban nem léptek fel Izrael ellen.  

A szíriai polgárháború éveiben a Golán-fennsíkról hallani lehetett a fegyverek ropogását. A polgárháború elcsendesedését követően úgy tűnt, Irán emelkedett ki győztesként a konfliktusból, hiszen egészen vasárnapig sikeresen hatalmon tartották Bassár el-Aszadot. Az iráni vezetés Szírián keresztül szállított fegyvereket első számú proxy hadseregének, a libanoni Hezbollah-nak. Az elmúlt években az izraeli légierő rendszeresen lőtt szíriai célpontokat: iráni fegyverraktárakat és más leginkább Iránhoz köthető célpontokat. Ezekről a szíriai hírek rendszeresen beszámoltak, de az IDF hivatalosan nem vállalt felelősséget a légicsapásokért. 

Az Aszad-rezsim összeomlásához vezető művelet akkor kezdődött, amikor életbe lépett a Hezbollah és Izrael közötti tűzszünet. A szunnita iszlamisták által vezetett akció aggodalmat ébresztett az izraeli szakértőkben: nem azért, mert Izrael a szívén hordta volna Bassár el-Aszadot, hanem mert Aszadot már ismerték, és a Közel-Keleten nincs veszélyesebb, mint az ismeretlen ellenség. Aszad bukása előtt néhány nappal a Jerusalem Post publikált egy elemzést, amelyben a szerző így fogalmazott: 

Mint az elemzés is megjegyzi: „sem az irániak által támogatott síita dzsihadisták, sem a törökök által támogatott szunnita dzsihadisták nem tekinthetőek „jó szomszédnak” az izraeliek számára.

Vasárnap reggel Aszad menekülésének a híre váratlanul érte az izraeli vezetést – erről írt Amichai Stein izraeli tudósító a JNS hasábjain. Sem az amerikai, sem az izraeli titkosszolgálat nem számított arra, hogy ötven év után mindössze két hét alatt omlik össze az alavita rezsim. Az izraeli minisztereknek és tisztviselőknek vasárnap reggel kiadták: ne adjanak interjúkat a szíriai kérdésről, de még csak rövid nyilatkozatokat se tegyenek. Yossi Kuperwasser nyugalmazott izraeli tiszt a JNS-nek elmondta: átláthatatlan a helyzet, és lehetetlen megmondani, hogy mi fog történni. 

A JNS-nek nyilatkozó szakértők szerint nem várható stabilitás Szíriában, ezért Izrael arra koncentrál, hogy megerősítse a Golán-fennsíkot. Ezt már meg is kezdte Izrael, ahogy arról a Mandiner is beszámolt: vasárnap bevonultak a Golán-fennsíkon található demilitarizált ütközőzónába és átvették annak az irányítását, miután a szíriai csapatok elhagyták állásaikat. Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök közölte, hogy a lépésre azért került sor, mert a Szíria és Izrael között 1974-ben megkötött fegyverszüneti megállapodás a lázadók hatalomátvétele után összeomlott. 

Az Axios beszámolója szerint Izrael tájékoztatta az Egyesült Államokat és közölte: terveik szerint néhány hétig lesznek a zónában. Hétfőn Israel Katz védelmi miniszter elrendelte, hogy az IDF az ütközőzónán túli területen hozzon létre egy további védelmi területet, amely mentes a nehézfegyverektől és a terror infrastruktúrától. A New York Times leírja: az izraeli hadsereg a jom-kippúri háború óta, vagyis ötven éve először lépett be egy nyílt hadművelet keretében Szíria területére. 

Izrael már Aszad menekülése előtt bombázni kezdett szíriai célpontokat, hogy bizonyos fegyverek ne kerüljenek a lázadók kezére. Többek között célba vették a szíriai diktátor vegyi fegyver gyárait. Dexter Filkins a New Yorker közel-keleti tudósítója a Free Pressnek elmondta: mindenki aggódhat, hogy mi történik, ha ezek a fegyverek rossz kezekbe kerülnek. 

A Reuters beszámolója szerint Izrael csak vasárnap hét célpontot bombázott: elhagyott reptereket, fegyverraktárakat, a szíriai légvédelmi állásokat. 

Bár az izraeli szakértők erre nem sok esélyt látnak, nem véletlenül erősítették meg az izraeli-szíriai határt. Az izraeli média beszámolói szerint az izraeli erők állítólag azon is dolgoztak, hogy felgyorsítsák a két ország közötti határ mentén húzódó, „Új Keletnek” nevezett megerősített határzár építését.
 

Szíriai lázadók a Templom-hegyen található al-Aksza mecset felszabadítását ígérik:

Az izraeli elemzők ugyan üdvözölték az Aszad-rezsim összeomlását, hiszen ez egyben Irán gyengülését is jelzi, azonban nagy kérdés, hogy mit hoz a jövő. Ha az iráni támogatású rezsim helyett egy szunnita iszlamista vezetés kerül hatalomra – legalábbis az ország egy jelentős részében –, az sem jelent sok jót Izrael számára. Az elmúlt években jelentősen romlott Izrael kapcsolata a lázadók egy részét finanszírozó Törökországgal.

Irán váratlanul rendkívül rossz pozícióba került a régióban. Dexter Filkins közel-keleti tudósító így fogalmazott: „Aszad bukása csapás az iráni rezsim számára. Az izraeliek és az amerikaiak leleplezték, hogy sokkal sebezhetőbbek, mint azt bárki gondolta. Aszad, a Hezbollah és a Hamász elvesztése megmutatta a gyávaságukat és az impotenciájukat. 

Anat Berko korábbi izraeli törvényhozó és nyugalmazott alezredes a JNS-nek vasárnap azt mondta, hogy bár Aszad uralmának összeomlása rövid távon előnyös lehet Izrael számára, „Szíria egy senki földjévé válhat, hasonlóan az Iszlám Állam és a »dzsihádista turizmus« korszakához”. Amikor a szíriai polgárháború elkezdődött, több mint 70 ország állampolgárai utaztak Szíriába, hogy csatlakozzanak az Iszlám Államhoz, köztük az iszlámra áttért keresztények és izraeli arabok is – jegyezte meg a szakértő. 

„Remélem, az izraeliek tanultak október 7-ből. (...)

– mondta a nyugalmazott alezredes. 

Vannak, akik optimistább hangot ütnek meg Izraelben, és bíznak egy olyan új szíriai vezetésben, akivel ha nem is lesz közvetlen kapcsolat, de amely nem jelent majd közvetlen fenyegetést Izraelre. Azonban az IDF gyors felvonulásából a határ túloldalán az látszik: ha Izrael jó kimenetelben is bízik, inkább felkészül a legrosszabbra.