„Az a célunk, hogy legyen itt egy otthona a valódi magyar népi kultúrának” – csángó népdalénekes a Mandinernek

2018 karácsonya előtt a túlóratörvény elleni tüntetéskor randalírozók megrongálták a Kossuth téri karácsonyfa körüli, rászoruló gyermekeknek szánt szánkókat. Néhány napra rá kisebb csapat érkezett a helyszínre: Antal Tibor és a Gyimesvölgye Férfikórus tagjai, akik tíz szánkót adtak át az Országgyűlés KDNP-s alelnökének, Latorcai Jánosnak. A politikus arról beszélt, bízik abban, hogy ez a gesztus a Kárpát-medencén túl is jelzi: a magyar nép karácsonykor is a szeretetet látja, s azt tartja követendőnek.

Antal Tiborék Gyimesfelsőlokról érkeztek, épp fellépésük volt Magyarországon. A népzenész, ének-zene tanár akkor már évek óta s azóta is a budapesti csángó bál egyik arca, műsorvezetője, 2021-ben pedig Áder János köztársasági elnöktől átvehette a Magyar Ezüst Érdemkeresztet. Tanít, muzsikál, fellépést szervez több kórussal is.

„Nekem a magyarság mindent jelent. Jó helyre születtem, édesapámnak ez a kötődés annak ellenére nélkülözhetetlen volt, hogy árva gyermekként nőtt fel, nagyapám honvédként elesett a második világháborúban. Meglóghatott volna, de úgy döntött, három gyermekét hátrahagyva is védi a hazáját. Apámnak szintén a nemzeti hovatartozás volt talán a legfontosabb, ebben a szellemben nevelt, az iskolában viszont ilyesmiről, magyar történelemről sajnos nem tanulhattunk – idézi fel. – Én otthon hallhattam a magyarság dicső tetteiről, nemzeti büszkeségeinkről, s már fiatalon a részemmé vált. Bár soha nem láthattuk őket, mert a román tévében nem adták a meccseket, tudtuk fejből a magyar válogatott tagjai­nak nevét, távolról is szurkoltunk, ha fontos mérkőzésük volt. Én is így nevelem a három gyermekemet.”

Sok fontos helyen, például az ezeréves határnál, Gyimes­bükkben felújított régi vasúti őrház avatásán vagy a Fidesz 2006-os Kossuth téri ünnepségén is elénekelhette a Himnuszt, s még mindig megkönnyezi. „Lehet, van, akinek ez nem jelent ennyit, én libabőrös leszek tőle.”

Szomorúan látja viszont, hogy 

Sok mai fiatallal próbálják elhitetni, hogy a Nyugatot kell majmolni, a nemzeti érzés, a közösséghez és az értékeinkhez való ragaszkodás nem számít. „Egy erdélyi kis faluban azonban a hagyományaink, a szokásaink és a magyarságunk a megmaradás záloga, figyelnünk kell rá. Kétségtelen: errefelé nagyobb tétje van a magyarságnak. Többször tapasztaltam, hogy Magyarországon inkább csak lejátsszák felvételről a Himnuszt egy-egy rendezvényen, itt viszont mindig közösen énekeljük. De bárhol éljünk a nagyvilágban, az a helyes, ha büszkék vagyunk a magyarságunkra.”

Antal Tibor szerint egyre nehezebb ellentartani a „globalista nyomulásnak”, ezt tanárként személyesen tapasztalja. Mint mondja, igyekeznek sok olyan programot szervezni, amely nemcsak az identitást erősíti, de közösségi élményt is jelent. A pedagógusok konkurenciája az okostelefon és minden, ami azon keresztül elérhető. Az újabb nemzedékre így számos veszély leselkedik.

Hangsúlyozza: egy kulturális esemény, egy vers megtanulása vagy a közös népdaléneklés is lehet örömforrás. „Látom, ez még élő valóság lehet a fiatalságnak. Mindig azt mondom, először jó magyar embernek kell lenni, az az alap, s utána lehet kipróbálni ezt-azt, akár világot látni. A gyökereinket nem adhatjuk fel, mert akkor elsodor az áradat.”

Antal Tibor tizenévesen került rivaldafénybe, állítja, a Jóisten valahogy mindig fogta a kezét, a szülőföldjén maradt, családot alapított. A honvágya erősebb volt mindennél, pedig sokat járt és jár fellépni Magyarországra és külföldre is. Zenélt Berecz Andrással, Pál István Szalonnával és Szörényi Leventével.

Egyik legújabb kezdeményezése, hogy Gyimesfelsőlokon a magyar kormány és civilek, köztük a budapesti Márvány-kör támogatásával létrehozta a Sáj Szigetet, ami egy csángó kulturális központ régi kulcsosházzal és korhű csűrépülettel egy egyhektáros területen. „Az a célunk, hogy legyen itt egy otthona a valódi magyar népi kultúrának, amit az idelátogatóknak és az itt élőknek is meg tudunk mutatni. Szeretnénk bővülni, most az lenne a legfontosabb, hogy az építészeti hagyományoknak megfelelő szálláshelyet is ki tudjunk alakítani a helyszín közelében, hogy a diákcsoportok egy-két napig itt tudjanak maradni.”

Szörényi Levente meghatározó személy az életében. Amikor Atilla – Isten kardja című darabjába keresett a pásztorgyerek szerepére énekest, Antal Tibor tizenkét éves volt. „Levente a jászberényi csángó fesztiválon Kallós Zoli bácsi javaslatára engem is meghallgatott. Aztán odajött, meghívott a rockoperába. Én csak képekről ismertem őt, a szüleim pedig nagyon szerették a zenéit. Teljesen meg voltam illetődve.”

Nem sokkal később megjött Gyimesfelsőlok egyetlen boltjába a kotta meg a hanganyag Budapestről. A fiatal srác épp Nagyenyedre tartott a kollégiumba, az ottani zenetanár segített neki a tanulásban, így később a stúdióban egyből fel tudta énekelni a részét. Mint egy igazi profi. Szörényi Leventével azóta is tartják a kapcsolatot.

Berszán Lajos atya, a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Líceum alapítója és vezetője ugyancsak meghatározó személy volt az életében. „Apám helyett apám. Édesapám halála után a Jóisten valahogy mindig küldött férfiakat példaképnek, segítőnek, barátnak. A pap bácsi gyermekkorom óta támogatott és biztatott, segített az utamon, s a mai napig közösen dolgozunk, együtt rakjuk össze az ünnepi misék programját. Ő az, aki a helyi iskolások szüleivel elővetette a népviseletet, azóta a fiatalok abban vannak az ünnepi alkalmakkor. Szebbnél szebb ruhák kerültek elő a ládafiából. Egy farmer nyilván lezserebb, de már a gyerekek is tudják, hogy az ünnep mit kíván meg. És büszkén viselik őseik öltözékét.”

Nyitókép és képek: Szász Szabolcs Facebook-oldala