Szomorúan látja viszont, hogy
olyan világ felé tart az emberiség, amely szinte lesöpri az asztalról ezeket az értékeket.
Sok mai fiatallal próbálják elhitetni, hogy a Nyugatot kell majmolni, a nemzeti érzés, a közösséghez és az értékeinkhez való ragaszkodás nem számít. „Egy erdélyi kis faluban azonban a hagyományaink, a szokásaink és a magyarságunk a megmaradás záloga, figyelnünk kell rá. Kétségtelen: errefelé nagyobb tétje van a magyarságnak. Többször tapasztaltam, hogy Magyarországon inkább csak lejátsszák felvételről a Himnuszt egy-egy rendezvényen, itt viszont mindig közösen énekeljük. De bárhol éljünk a nagyvilágban, az a helyes, ha büszkék vagyunk a magyarságunkra.”
Antal Tibor szerint egyre nehezebb ellentartani a „globalista nyomulásnak”, ezt tanárként személyesen tapasztalja. Mint mondja, igyekeznek sok olyan programot szervezni, amely nemcsak az identitást erősíti, de közösségi élményt is jelent. A pedagógusok konkurenciája az okostelefon és minden, ami azon keresztül elérhető. Az újabb nemzedékre így számos veszély leselkedik.
Hangsúlyozza: egy kulturális esemény, egy vers megtanulása vagy a közös népdaléneklés is lehet örömforrás. „Látom, ez még élő valóság lehet a fiatalságnak. Mindig azt mondom, először jó magyar embernek kell lenni, az az alap, s utána lehet kipróbálni ezt-azt, akár világot látni. A gyökereinket nem adhatjuk fel, mert akkor elsodor az áradat.”