Miért omlott össze ilyen gyorsan az Aszad-rezsim?

Nyitókép: Bassár el-Aszad üdvözli Recep Tayyip Erdogan török elnököt a damaszkuszi repülőtéren 2011. január 17-én / fotó: SANA /AFP

Az elmúlt négy évben Bassár el-Aszad a szíriai polgárháború győztesének tűnt, már ha egy nemzetet megtépázó mega-vérontásnak (600 ezer halott) lehet győztese. Mindenesetre az elnök a helyén maradt, a dzsihadista erőket sikerült kiszorítani, megsemmisíteni, lokalizálni, a polgárháború harcait beszüntetni, a viszonylagos rendet megszilárdítani az ország nagy részén, 

Ahogy 2024-ben a gázai, majd a dél-libanoni–iráni katonai konfrontációk hírei teljesen elhomályosították a szíriai felszíni valóság alatt fokozódó feszültséget, november végén a világ közvéleménye számára szinte a semmiből robbant ki a szíriai „második arab tavasz”. 

A Hajat Tahrir Al-Sham (HTS) vezette felkelőcsoport – amelynek elődszervezete a polgárháború egyik aktív katonai résztvevője volt – az elmúlt napokban Szíria minden országrészében területeket tudott elfoglalni, a hétvégére a főváros, Damaszkusz bevételével gyakorlatilag megdöntötte Bassár el-Aszad rendszerét.

Miért omlott össze ilyen gyorsan a kormányerők ellenállása?

Ennek fő oka, hogy 

az orosz hadsereg az ukrajnai háborúra koncentrál, az iráni pedig az izraeli IDF-fel való adok-kapok támadásokban egy nagyobb volumenű háborúra készül. A térségben szintén aktív Hezbollah szintén meggyengült, az izraeli katonai akciók lefejezték vezetését, lebombázták katonai infrastruktúrájának nagy részét, így jelenleg nem tudtak Aszad erőinek segítségére lenni.

Az iráni Forradalmi Gárda helyi erői vagy a szíriai orosz katonai bázisokon tartózkodó orosz haditechnika és katonai kontingens csak abban az esetben tud hatékonyan segíteni, ha a szíriai kormányerők harcolnak, ütőképesek. A jelenlegi katonai helyzetben azonban azt látjuk, hogy a szíriai hadsereg alakulatai hátravonulnak, nagyobb ellenállás nélkül átadják a településeket az előrenyomuló iszlamista fegyveres csoportoknak, aki 

2015-ben hasonló helyzet volt, de akkor a szíriai hadsereg ellenállását az orosz bombázások meg tudták erősíteni – most az oroszok és az irániak nem segítenek.

A szíriai hadsereg gyenge, és ennek szintén több oka van: a hadsereg szervezetlen, a katonák nem elkötelezettek, sokuk kényszertoborzott baka, akinek nincs személyes kötődése a rezsimhez, alulfizetettek, a zsoldból nem tudják eltartani a családjaikat, nagy a korrupció, amelynek amortizáló hatása mindig éles bevetési helyzetben mutatkozik meg: a hivatalos nyilatkozatokkal ellentétben rosszul felszerelt a hadsereg, és demoralizált erő, hiszen az Aszad-rezsim népszerűsége alig mérhető, a valós társadalmi támogatottságot és az ellenséges közhangulatot a katonák is érezték. Ráadásul a felkelőcsoportok kötelékeiben nagyon sok volt kormánykatona szolgál, akik régi katonatársaiknak folyamatosan jelzik: nem a diktatúra védelmében kellene fegyvert fogniuk, hanem éppen ellene.

Miért amortizálódott Aszad támogatottsága?

A szíriai rezsim egy diktatúra volt, amelyet már a polgárháború előtt is nagyrészt az állami erőszakszervek működése tartott egyben: 

hanem a szigorú autoriter rezsim megszilárdításán dolgozott a sajtószabadság szűkítésével, az ellenzékiek bebörtönzésével, az egypártrendszer és a függőségi viszonyok megerősítésével. Statisztikái alapján Szíria a világ egyik legkorruptabb állama, az a hely, ahol a sajtószabadság gyakorlatilag megszűnt, és ahol a hadsereg a másként gondolkodókat, majd a polgárháború idején az elfogott felkelőket rendszeresen kínzásnak, vallatásnak, testi fenyítésnek vetette alá.

A polgárháború lezárása utáni évek viszonylagos stabilitása ellenére a szíriai állami intézmények diszfunkcionálisak voltak, a rezsim képtelen volt működtetni az alapvető szolgáltatásokat, az állam nemzetközi elszigeteltsége miatt a gazdaság nem tudott erőre kapni, az infláció felpörgött, az ENSZ adatai szerint 

Eközben az állami korrupció elképesztő méreteket öltött, a szervezett bűnözés, amely elsősorban az amfetamin előállítására és kereskedelmére épült, virágzott, nagyrészt az államapparátus megvesztegetett tisztégviselőinek segítségével.

A tartós gazdasági válság és a vele járó széleskörű szegénység, az elnyomás állandósulása, illetve a szabadság hiánya miatt a lakosság morálja nagyon alacsony volt, pozitív fordulat esélyének már nem volt realitása, az emberek elvesztették a jövőbe vetett bizalmukat. 

Aszad elnök szűk látókörű politikus volt: a 2020-as fegyvernyugvás után nem akart együttműködni a regionális kormányzatokkal, és nem fogadta el a törökök békekezdeményezését. 2024-re külső és belső támogatók nélkül maradt.

--