Összeomlott a szíriai rezsim, Aszad Libanon felé menekül, Oroszországba tart
Elfoglalták a lázadók Szíria fővárosát.
Sayfo Omar szerint Aszad romokon uralkodott, a társadalom összetettsége miatt pedig itt az iszlám fundamentalizmus nem életképes politikai koncepció.
Nyitókép: Juszef Badaui, tulajdonos: MTI/MTVA
A Közel-Kelet avatott szakértője, Sayfo Omar a szíriai rezsim bukása után Facebookon tett közzé egy írást, ami egyfajta mélyre fúró gyorselemzésként is fölfogható.
„Ebben a helyzetben ez volt a legjobb, ami Szíriával történhetett. Aszad 2015-ben még ügyesen keverte újra a lapokat, újra tudta kötni a felbomlott társadalmi szerződéseket, tudott külföldi támogatást szerezni. Mostanra viszont lejárt a rezsim szavatossága.
Az elnök papíron megnyerte a háborút, de évek óta romokon uralkodott.
A politikailag lojális hadurak és a külföldi támogatású milíciák szabadrablást folytattak az országban.
A lakosság 90%-a szó szerint éhezett.
Az Arab Ligába való visszatagozódás nem hozott gazdasági hasznot. Közben Szíria kábítószer nagyhatalommá vált, az elnöki családhoz is bekötött kaptagon-bárók az egész régiót mérgezték” – írja a Migrációkutató Intézet munkatársa.
Fölteszi a kérdést:
„Ki várhatta el a lakosságtól, melyet felekezeti hovatartozásától függetlenül kivéreztetett a háború, hogy kiálljon Aszadért?
Ki várhatta el a katonáktól, akiknek havi zsoldja három napi megélhetésre volt elegendő, hogy meghaljanak egy lejárt szavatosságú rezsimért?”
A szakember szerint sokan vannak, akik bizalmatlanul figyelik a lázadókat, elsősorban az al-Kaidás múlttal bíró Haj'at Tahrír as-Shámot (HTS). Tény, írja, hogy vannak köztük, akik korábban csináltak kegyetlen dolgokat. „Éppen úgy, mint maga a kormány, a Nyugaton hősökként ünnepelt ‘Rojava’ kurdjai, a kormányhoz hű shabbíha milíciák, vagy bárki más. A háború sajnos ilyen.
Hogy melyik felet tartjuk jobbnak vagy rosszabbnak, azon múlik, hogy kinek a propagandája jut el hozzánk”
– szögezi le.
Ezt is ajánljuk a témában
Elfoglalták a lázadók Szíria fővárosát.
Hangsúlyozza:
„Reményt ad azonban, hogy Szíria nem Afganisztán, de még csak nem is Irak.
A társadalom összetettsége miatt itt az iszlám fundamentalizmus nem életképes politikai koncepció. Aki eddig stabilan tudta uralni az országot, nem (pusztán csak) nyers erővel tette, hanem a többi társadalmi csoporttal, így a különböző felekezetekkel való kiegyezéssel és a hatalomba való valamiféle bevonásukkal.”
A gyorselemzés szerint a HTS úgy tűnik, a keresztényeknek, drúzoknak, iszmáilitáknak is kezet nyújtott. mivel az állig felfegyverzett, partvidéki hegyekben elbarikádozott Aszad-párti alavitákkal is meg kell állapodniuk, ha országot akarnak építeni.
„Valami a kurdokkal is folyamatban lehet,
máskülönben a Szíriai Demokratikus Erők nem vágta volna el a kormányerőknek Irak felől érkező segítség útvonalát Deir az-Zórnál” – írja.
Sayfo Omar szerint
Aszad bukása a környező országoknak és Európának is nagy lehetőség.
„A külföldön élő több mint hatmillió menekült kevés kivétellel kormányellenes, hiszen Aszad 2011 óta a megoldás részeként tekintett a vele ellenséges lakosság külföldre űzésére. Törvények sorát hozták, hogy megakadályozzák hazatérésüket, ingatlanaikat államosították, a visszatérő családoknak egyes tagjait pedig letartóztatták.
Ha a lázadók képesek lesznek rendezni soraikat és nemzetközi partnereket szerezni, a menekültek hazatérhetnek.
A törökök alig várják, hogy a 3,5 millió menekült távozzon. Az európai országok sem járnának rosszul, ha támogatnák a békés átmenetet és biztonságos országnak minősítenék Szíriát” – tudjuk meg.
Kapcsolódó vélemény
Európa sírva fog térdelni Erdogan elnök előtt Damaszkusz eleste után.