Tíz pont a Trump-adminisztráció és Ukrajna katonai támogatásának kérdéséről

Nyitókép: ANDREW CABALLERO-REYNOLDS / AFP

„Az amerikai elnökválasztás után az ukrajnai háború szempontjából a fő kérdés, hogy az USA vajon folytatja-e Ukrajna katonai támogatását, és ha igen, akkor milyen szinten és milyen feltételekkel. Azt gondolom, hogy pánikra jelen állás szerint nincs ok, elsősorban az USA saját, hosszú távú stratégiai és üzleti érdekei miatt.

1. Nem érdemes túl komolyan venni azokat a dolgokat, amiket Trump a kampányban mondott. A kampány az kampány, Trump pedig Trump.

a)Kicsit komolyabba fordítva: a kampány során Trumpnak  definíció szerint nem lehettek túl részletes információi az Egyesült Államok valós stratégiai helyzetének részleteiről, egyszerűen azért, mert nem volt hozzáférése a vonatkozó nemzetbiztonsági információkhoz.
Viszont a megválasztott elnököt a választás után igen rövid időn belül elkezdik felkészíteni stratégiai/védelmi/külpolitikai/nemzetbiztonsági kérdésekből is, hogy a beiktatása után azonnal maximális hatékonysággal tudja ellátni a feladatát.

Trump tehát ezekben a hetekben kezd majd el »belelátni« azokban a dossziékba, kapja meg azokat a felkészítéseket, amik alapján már majd megalapozott dolgokat tud mondani a várható külpolitikájáról. Addig viszont nem tud ilyesmit (lásd a "24 óra alatt békét teremtek Ukrajnában" nyilatkozatot a kampány során...)

b) Trump és a Trump-csapat az nem ugyanaz. Egyelőre még nem tudjuk, kik lesznek a kül- , biztonság- és védelempolitika területén a legfontosabb szereplők, kiket nevez ki az elnök. Amint ezek a neveket meglesznek, meg a helyetteseik, stábtagjaik, stb. akkor többet tudunk majd.

2. Az USA stratégiai érdekei nem változnak attól, hogy másvalaki lesz az elnök. 

Az ukrajnai háború pedig messze nem csak Ukrajnáról szól, hanem úgynevezett világrend-konfliktus (copyright magyarul Tálas Péter).

Egy orosz győzelem a Nyugat – és döntően az Egyesült Államok – által létrehozott és működtetett, szabály-alapú nemzetközi rendszer végét jelentené.
Ha Oroszország meg tudja nyerni ezt a háborút, alá tudja vetni Ukrajnát a saját akaratának, attól kezdve de facto normává válna a nemzetközi közösségben, hogy igenis lehet fegyveres erővel más országoktól területet elszakítani, el lehet foglalni más országokat, stb. 

Attól kezdve felbátorodna Kína, felbátorodna Észak-Korea, Venezuela és még ki tudja, hány másik, területi ambíciókkal rendelkező ország, hiszen azt látnák, hogy az ilyesmit meg lehet próbálni és meg is lehet úszni.

Márpedig Kína az Egyesült Államok legfontosabb, globális riválisa, és ez adminisztrációkon átívelő érdek.

Ezen logika mentén pedig elemi érdek, hogy az Oroszországi Föderáció ne tudjon győzelmet aratni Ukrajnában és ne tudja a szabályokra alapuló nemzetközi világrendet romba dönteni. Ha ennek az az ára, hogy az oroszokat le kell kötni Ukrajnában, hogy egyre több pénzt-emberéletet-haditechnikát égessenek el a donbaszi romok között, akkor az amerikai stratégiai érdek az, hogy ezt kell csinálni - ugyanennek a gyakorlati olvasata az, hogy tovább kell támogatni Ukrajna igazságos, az ENSZ Alapokmánnyal összhangban lévő önvédelmi háborúját.

3. Szintén stratégiai érdek az oroszok katonai erejének csökkentése. Oroszország jelenleg az egyetlen olyan ország, ami a nukleáris arzenálja révén képes valóban egzisztenciális, az Egyesült Államokat létében fenyegető kihívást jelenteni.
Ne felejtsük el, hogy bár az orosz hagyományos haderő kivérzik Ukrajnában, de a nukleáris arzenál ettől még nemcsak, hogy intakt maradt (leszámítva néhány hordozóeszköz - hadászati bombázó, Kalibr-hordozó hajóegység, egy tengeralattjáró - elvesztését), de még modernizálták is.

Tehát igen, Moszkva valóban képes ezekkel a fegyverekkel a létében fenyegetni az USA-t. Persze, nyilván csak a saját pusztulása árán, de ettől még a fenyegetés valós.

Az USA hatályos, 2022-es nemzeti biztonsági stratégiája úgy fogalmaz, hogy »Russia now poses an immediate and persistent threat to international peace and stability« – azaz »Oroszország akut és tartósan fennálló fenyegetést jelent a nemzetközi békére és biztonságra.«

Ez a fenyegetés nem fog változni attól, hogy Washingtonban másvalaki az elnök. Ez csak attól változna, ha Oroszországban változna a vezetés – márpedig az egyelőre marad.

Az pedig igen valószínűtlen, hogy egy ennyire komoly fenyegetést jelentő országot Washington stratégiai előnyhöz akarna juttatni azzal, hogy lényegében odadobja nekik Ukrajnát (Tegyük hozzá, hogy ettől még Ukrajna nem hagyná abba a harcot és Európa sem mindenben követné az amerikai döntést, szóval ez azért bonyolultabb... de az érvelés követhetősége érdekében kicsit most egyszerűsítek.)”