Peanut, az illegális mókus halállal lakol a demokratáknál, az illegális bevándorlók millióira meg rá sem hederítenek

Nyitókép forrása: Reddit

***

Az amerikai elnökválasztásoknak, legalábbis az elmúlt évtizedekben mindenképpen, volt egyfajta valóságshow-jellege. Mivel egy-egy (ha nagyon akarjuk, az alelnökjelölteket is beleszámolva két-két) személy meccséről van szó, ez valamilyen szinten elkerülhetetlen, ahogy a botrányos megszólalások is, amikor valakinél bekapcsolva marad a mikrofon, vagy simán csak túlságosan magabiztossá válik a támogató tömeg átragadó pszichózisa következtében. 

Ha a szereplőválogatós részt, benne Joe Biden végtelenül szánalmas vergődésével és kiszavazásával nem vesszük ide, mondhatjuk, hogy Amerikában a piros csapat kezdett erősebben, közvetlenül ezután, még júliusban. A pöttyöst az egyébként a mezőnyben szimpatikusnak számító villalakó,  ̶J̶D̶  VV Vance lőtte el, aki közölte: a demokraták színeiben „gyermektelen macskás hölgyek” vezetik az országot, akik éppolyan nyomorulttá teszik azt, mint a saját nyomorult életüket. Majd valóságshow-szempontból elkövette azt a hibát, ami sokba kerülhetett volna ebben a műfajban, jelesül: bocsánatot kért azért, amit mondott, de kitartott annak igazságtartalma mellett.

Majd jött VV Donald, amikor macskákat meg kutyákat evő haiti migránsokról beszélt jelentések (valójában: pletykák) alapján szeptemberben, és ragaszkodott is az egyébként egy springfieldi Facebook-csoportból kiindult szóbeszéd lehetséges valóságtartalmához, még az elnökjelölti vitában is, ahol így VV Kamalának nem is volt más dolga, mint kinevetni az állítást. Mivel a TikTok egyik felívelő műfaja az úgynevezett reakcióvideó, ahol az „alkotó” semmi mást nem csinál, mint grimaszokkal és gesztusokkal kommentálja valaki másnak a megnyilvánulását, ez a Z- és az alfa-generációnál biztosan nagyot mehetett,

De mindez semmi ahhoz képest, ami az összecsapás második szakaszában kezdődött.

Úgy tűnt, ezt a kört is a pirosak viszik el, amikor a New York-i kampánygyűlésen hangulatcsináló Tony Hinchcliffe humorista arról beszélt Trump fellépése előtt, hogy a latinók csak úgy gyártják a gyerekeket, s hogy „az óceán közepén van egy lebegő szemétsziget, úgy hívják, hogy Puerto Rico” – de aztán valaki közbeszólt. Ez a valaki nem más volt, mint a korán kiszavazott Biden apó, aki egyfajta Piszkos Fred-szerepben tért vissza a porondra: sikerül elérnie, hogy akit szid, az hirtelen szimpatikusabbá váljon, akihez törleszkedik, az meg kellemetlenné. Az öreg pedig úgy reagált a szemétszigetes, nehezen védhető poénra, hogy közölte, ő csak egyetlen szemetet lát lebegni, mégpedig Trump támogatóit. Ezzel vissza is tért a játékba, kár, hogy elbátortalanodott kissé, és megpróbálta kimagyarázni a helyzetet, hogy a Hinchcliffe-énél jóval gyűlölködőbb szövege igazából csak a gyűlölködőkről szólt.

Ha nem lett volna elég egy régi szereplő visszahozása a show feldobása céljából, egyszer csak Harris embere,

Ha a Tesla- és X-vezér is belement volna egy bidenes „nem is, mert ti vagytok a buzik”-játékba, azzal visszabillent volna a kínosság-egyensúly, de Musk csak hátradőlve kért egy kávét, mondván: őt aztán nem zavarja, hogy Walz melegnek nevezte. Az alelnököt pedig csodás egyetértésben kapta le a neten a tíz körméről az a csoport, aki a melegeket nem kedveli, és az, aki a buzizást.

És amikor azt hittük, hogy nem lehet fokozni ezt az egészet, jött a finálé: a világ vezető szuperhatalmának ikonikus metropoliszában, Amerika kvázi-fővárosában, New Yorkban október 30-án egy kőkemény hatósági razzia során sikerült lefoglalni a gazdájától egy Peanut (Mogyoró) névre hallgató szürke mókust, majd, miután állítólag megharapta az egyik őt befogó kormánytisztviselőt, az állatot megölték. A felháborodás hatalmas volt,

Persze jellemző, hogy egy állat halála olykor jobban megrázza a (nyugati) közvéleményt, mint számos emberé, így lett például a 2016-ban a Cincinnati Állatkertben lelőtt Harambe gorilla is ikon, de az egy évvel korábban vadászat során lelőtt afrikai oroszlán, Cecil halála is hasonló indulatokat gerjesztett. Így egy mókus értelmetlennek tűnő elpusztítása ugyancsak számot tarthat a közfelháborodásra, talán még jobban is az előzőeknél –

Természetesen a demokrata szimpatizánsok rögtön igyekeztek védelmükbe venni az intézkedést, mondván: szögezzük azért le, hogy a kisállat tulajdonosa engedély nélkül tartotta a mókust az otthonában. Igen ám, de, mint arra sokan rámutattak, mindez abban a városban történt, ahol a helyi fekete Karácsony Gergely, Eric L. Adams kormányoz a bűnüldözés terén inkább kevesebb, mint több sikerrel, s az országban, ahol egyébként több mint tízmillió (!) ember él törvénytelen módon amerikai háztartásokban, mégis, az illegális bevándorlók tekintetében valahogy mindeddig elmaradt ez a nagy demokrata szigor.

a republikánusok pedig az elefántot mókusra, a bizonytalanok körében viszont lehet, hogy kissé átrendezi a dolgokat ez a második kör és a nagy finálé.

Elvégre Trumpról eddig is mindenki tudta, hogy nem igazán kedveli a bevándorlást, Vance liberális nagyvárosi szingli demokrata nőkbe való beleszállása sem valószínű, hogy meglepetésként ért bárkit. Még az sem verhette ki feltétlenül a biztosítékot, hogy Biden szemétnek nevezte Trump támogatóit, elvégre a két politikai csoport talán sosem gyűlölte még ennyire a másikat, mint mostanság. De az, hogy Walz szitokszóként használta a „meleg” szót, könnyen lehet, hogy elbizonytalanította azokat a homoszexuális választókat, akik eddig úgy vélték, éppen a demokraták védik majd meg őket a „homofób” jobboldaltól. És az „illegális” mókusra, s az egyébként több száz állatot megmentő gazdájára fordított hatósági vasszigor képmutatása az ország legnagyobb problémájának tartott migráció laza kezeléséhez képest korábban nem moccantható csoportokat mobilizálhat Harrisék ellen, vagy éppenséggel tarthat távol az urnáktól. Olyanokat, akik a kisebbik rosszként tekinthettek a demokratákra. Eddig.

***