Mi lett volna, ha nem Trump győz?

Fotó: Tia DUFOUR / The White House / AFP

Most, hogy a világpolitikában egy olyan esemény történt, ami Magyarország számára egyértelműen előnyös, az örök kétkedők felvetik, hogy jó-jó, ez bejött, de mi lett volna, ha mégsem Donald Trump nyeri az amerikai választásokat? Nekem erről eszembe jut egy régi történet: 1991. augusztusában a keményvonalas kommunisták az akkor még létező Szovjetunióban megkísérelték átvenni a hatalmat. A fegyveres puccs ellen a nemrég megválasztott orosz elnök, Borisz Jelcin lépett fel, kezdetben reménytelen helyzetben.

A magyar miniszterelnök, Antall József összehívta a hat parlamenti párt frakcióvezetőjét. Tájékoztatott bennünket a kialakult helyzetről. Hangsúlyozta, hogy a döntés kormányzati hatáskör, nem akarja áthárítani senkire a felelősséget, csupán a véleményünkre kíváncsi, ki, mit gondol, mi lenne a teendő.

Nekem már korábban elmondta, szerinte egyetlen ésszerű lépésünk lehet: határozottan kiállni Jelcin mellett. Ha a keményvonalas kommunisták győznek, tette hozzá, amúgy sincs esély a jó kapcsolatra. Arra viszont már nincs erejük, hogy ellenünk fellépjenek. Ezért aztán semmi vesztenivalónk, ha támogatjuk Jelcint, és ha ő győz, ebből profitálhat az ország. Miután a frakcióvezetőket meghallgatta, Antall megköszönte a véleményeket, közölte, hogy meg fogja hozni a döntését, majd telefonon felhívta az orosz elnököt, és kormánya nevében a magyar nép együttérzéséről és támogatásáról biztosította.

Amikor Borisz Jelcin Magyarországra látogatott, hangsúlyozta, hogy soha nem felejti el, ki volt az, aki a puccs első napján felhívta, ki volt, aki csak a második napon, és kik voltak azok, akik csak azt követően, hogy sikerült legyűrnie a puccsistákat.

Ha már Jelcin, nem állom meg, hogy el ne meséljek egy másik történetet:

Életem egyik meghatározó élménye volt, amikor az orosz elnök a magyar parlamentben bocsánatot kért az 1956-os forradalom és szabadságharc fegyveres leveréséért, a szovjet beavatkozásért. Azt megelőzően volt a hivatalos tárgyalás, amelyet Antall azzal kezdett, hogy elmesélte Jelcinnek az MDF II. Országos Gyűlésének egyik epizódját, amikor beszéde közben, az első sorban helyet foglaló Sztukalin szovjet nagykövethez fordult, hogy közvetítse a Szovjetunió vezetőinek az MDF üzenetét. „Ha leveszik kezünkről a bilincset, baráti jobbunkat fogjuk nyújtani önöknek.” – idézte fel Antall a két évvel azelőtt elhangzott üzenetet. Esti találkozójukon pedig, immár Jelcin parlamenti beszéde után megismételte a történetet, és így szólt: –Úgy vélem elnök úr, most, miután az ön beszéde elhangzott a magyar parlamentben, elérkezett az idő. Felállt és kezét nyújtotta a könnyekig meghatódott orosz elnöknek.

A két vezető személyes jó kapcsolatának egyébként fontos szerepe volt abban, hogy a szovjet csapatok kivonulását megelőző tárgyalások során sikerült elérnünk az un. „nulla megoldást”, tehát azt, hogy a megszálló csapatok anyagi igény érvényesítése nélkül hagyták el Magyarország területét.