Merkel vallomásos hangulatban: „Trumpot kezdetben teljesen normális embernek hittem”

Nyitókép: John MACDOUGALL / AFP

Angela Merkel „Szabadság” című, több mint 700 oldalas memoárjában, amelyet a német Die Zeit közölt előzetesen, a volt német kancellár őszintén vall első találkozásáról Donald Trumppal. 

A könyvben Merkel felidézi 2017-es első találkozásukat az Ovális Irodában, ahol Trump látványosan megtagadta a kézfogást a kamerák előtt, nyilvános megalázásként értelmezhető gesztusként. „Ahelyett, hogy stoikus nyugalommal tűrtem volna, odasúgtam neki, hogy fogjunk kezet újra” – írja. „Amint kimondtam a szavakat, magamban megcsóváltam a fejem: hogyan felejthettem el, hogy Trump pontosan tudja, mit csinál… Szándékosan akart témát adni a sajtónak, miközben én úgy viselkedtem, mintha egy teljesen normális emberrel társalognék.”

Most, hogy már nem kötik a diplomáciai protokoll szabályai, Merkel élesebb képet fest Trumpról. Az elnököt „érzelmi alapon működő” és sérelmek által vezérelt személyiségként írja le, aki az irányított beszélgetéseken keresztül bűntudatot keltett, miközben azt akarta, hogy beszélgetőpartnerei kedveljék őt. 

Szerinte Trump a hagyományos szövetségesek helyett az autoriter vezetőkre összpontosított, különösen lenyűgözte őt Vlagyimir Putyin. „Trump mindenre úgy tekintett, mint az ingatlanfejlesztő, aki politikussá vált – nulla összegű játszmaként. Számára egy ország sikere automatikusan egy másik kudarcát jelentette.”

Merkel Trump színjátékának és stratégiájának célkeresztjében

Merkel szerint Trump megvetette a multilaterális együttműködést, például amikor az Egyesült Államokat kiléptette a párizsi klímaegyezményből. A döntés annyira nyomasztotta a kancellárt, hogy tanácsot kért Ferenc pápától. „Névtelenül megkérdeztem, hogyan közelítene egy fontos személyekből álló csoport alapvetően ellentétes nézeteihez” – írja. 

A pápa válasza egyszerű volt: „Hajolj, hajolj, hajolj, de vigyázz, hogy ne törj meg.” Merkel elismeri, hogy ez az analógia nagy hatással volt rá.

Az amerikai elnök többször kijelentette, hogy Németország „ingyenélőként” használja az amerikai katonai befektetéseket, és Merkel migrációs politikáját okolta az ország „tönkretételéért”. 

Merkel szerint Trump sosem rejtette véka alá, hogy kampányában kifejezetten célkeresztbe állította őt, és ez a „kemény beszéd” hosszú évekig kísértette az amerikai közvéleményt.

Merkel és Putyin: A realista és az autoriter

Merkel memoárjában Vlagyimir Putyinról is ír, akit manipulatív és bosszúszomjas politikusként jellemez, de elismeri, hogy egyes érvei nem voltak alaptalanok. 

Például a 2007-es müncheni biztonságpolitikai konferencián Putyin az Egyesült Államok Irak elleni invázióját és a hagyományos fegyveres erőkről szóló egyezmény (CFE) elmaradt reformját kritizálta. „A Varsói Szerződés felbomlása, a Szovjetunió összeomlása és a kelet-európai országok NATO-csatlakozása után ezt az egyezményt valóban át kellett volna dolgozni” – ismeri el Merkel.

Szerinte ez naivitás, amely Putyin félelmeit csak tovább mélyítette. Merkel szerint Putyin már korábban figyelmeztette őt: „Nem leszel örökké kancellár. Akkor Ukrajna NATO-tag lesz, és ezt meg akarom akadályozni”. 

Merkel úgy véli, hogy ez a félelem is hozzájárult az Ukrajna elleni 2022-es invázióhoz.

Tisztelet vagy kritika: Merkel öröksége

Merkel Németországban továbbra is népszerű maradt, de örökségét kritikus hangok is kísérik. Sokan azzal vádolják, hogy nem nézett szembe Moszkva Ukrajna-ellenes agressziójával, miközben túlzottan függővé tette Németországot az orosz földgáztól. 

Továbbá liberális menekültpolitikáját a szélsőjobboldali AfD (Alternatíva Németországért) megerősödésének egyik fő okaként emlegetik.