(Nyitókép: MTI / Ujvári Sándor)
Jóval uniós átlag feletti számítógépes és információs készségekkel rendelkeznek a magyarországi nyolcadikosok – nem feltétlenül gondoltuk volna, de ez derül ki egy most megjelent nemzetközi tanulmányból, amely 35 országban vizsgált reprezentatívan bő 130 ezer diákot.
A magyar tanulók átlagosan 505 pontot szereztek a teszten, így szorosan Finnország és Ausztria mögött végeztek, hajszállal megelőzve Svédországot;
az uniós tagállamok közül Csehország teljesített a legjobban, 525 ponttal, míg Románia messze leszakadva lett utolsó, 418 pontos átlaggal.
A vizsgált 35 ország közül (nagyjából Finnországgal holtversenyben) Magyarországon volt az egyik legalacsonyabb azon nyolcadikosok aránya, akiknek csupán a két legalsó kompetenciaszint valamelyikét sikerült megütniük: 13,4 százalék készségei merülnek ki a legalacsonyabb szintű klikkelgetésben, képek beszúrásában és hasonló tevékenységekben –
Romániában ez az arány 44 százalék, de meghökkentő módon Svédországban is 14,1, sőt, Luxemburgban 17,8 százalék.
Az Egyesült Államokban a vizsgált diákok egynegyede tart itt; ezzel szemben a csehek még a koreaiakat is verik – náluk mindössze 5,8 százalék teljesített a legalacsonyabb szinten.
További 23,7 százaléknyi magyar nyolcadikos érte el a következő fokozatot, a legalapvetőbb szövegszerkesztési és információkeresési készségekkel (Romániában 30 százalék, Svédországban 25,5), így elmondható, hogy a magyar 14 évesek 62,9 százaléka használja ennél magasabb szinten a számítógépet, nem futamodva meg némi táblázatkezelés vagy prezentációkészítés elől sem.
Ez hajszálpontosan megfelel a finn eredménynek.
Németország Észak-Rajna–Vesztfália tartományában az ilyen szintű készségekkel rendelkező tanulók aránya mindössze 52,3 százalék – ami nem független attól, hogy a bevándorlók és a nem bevándorlók eredménye között bő 80 pont volt a különbség. Meghökkentő továbbá, hogy a szociális helyzet szerinti bontásban
az „alacsony kulturális tőkével rendelkező” (azaz műveltségileg hátrányos helyzetű) magyar diákok magasabb átlagpontszámot értek el, mint a románok közül a magas(!) kulturális tőkével rendelkezők;
ezzel szemben a kedvező szociális hátterű magyar nyolcadikosok informatikai készségei – ha minimálisan is, de – meghaladják a hasonlóan jó családból származó osztrák, flamand vagy finn társaikét.
Ugyanakkor tény az is, hogy a legalább főiskolai diplomával rendelkező szülők és az ennél képzetlenebb szülők gyermekei között Magyarországon volt tapasztalható a legnagyobb különbség (53 pont, a második helyezett Luxemburg, míg Csehországban a különbség csupán 24 pont); ellenben az, hogy a nyolcadikos diák öt évnél kevesebb vagy öt évnél több tapasztalattal rendelkezik a számítógép-használatban, Magyarországon viszonylag kis mértékben (átlagosan 21 ponttal) befolyásolta a teszteredményeket.
Különösen tanulságosnak tűnik a teszteredmények fényében az az ábra, amely a digitális média iskolai használatának egyes országokon belüli gyakoriságát mutatja: Magyarország és Ausztria a sor végén áll, itt a diákok nem egész fele használ hetente legalább egyszer digitális eszközöket a tanórán a feladatok megoldásához;
de az éllovas Csehországban is kevesebbszer kerülnek ezek elő, mint akár Romániában, vagy pláne az Egyesült Államokban,
illetve a kazahoknál, akik a románok mögött végeztek a készségteszten – ez alapján nemigen állítható, hogy az iskolai kockulástól válna a gyermek hatékony számítógép-felhasználóvá. Igaz, egy másik táblázat részletezi, hol milyen órákon kerülnek elő digitális eszközök vagy tartalmak, és ott már kirajzolódni látszik egyfajta korreláció: egyes országokban túlnyomórészt az informatikaórára koncentrálódik a géphasználat, méghozzá nagy gyakorisággal – jellemzően pont ezekben az országokban születtek a nyolcadikosok körében átlag feletti teszteredmények. Ezzel szemben Romániában például a matekórától kezdve az idegen nyelven át a humán tárgyakig mindenhol átlag felett használatos a digitális média, informatikaórán viszont csupán 40 százalék kap a kezébe gépet.
Végezetül a tanulmány készítői a tanárok körében is felmérték a tanórai számítógép-használat gyakoriságát: Magyarországot ezen a téren kevéssel az uniós átlag alatt találjuk a sorban, pontosan Korea és Csehország között – amely két ország nyolcadikosai a legjobb eredményeket érték el a teszteken. Ezekben az országokban a tanárok mintegy kétharmada számolt be arról, hogy naponta használja tanóráin a számítógépet;
Romániában csupán a tanárok fele, míg Máltán közel 90 százalékuk – ezzel együtt a máltai nyolcadikosok messze átlag alatt teljesítettek a teszten.
A korábbi, 2013-as illetve 2018-as hasonló felmérésekhez képest egyébként (amelyekben számos más országhoz hasonlóan Magyarország még nem vett részt) Finnország, Norvégia, Dánia, Németország, Szlovákia, Szlovénia, de még Csehország is jelentős romlást könyvelt el – a világjárvány alatti digitális oktatás alatt tehát nemhogy nem javultak a diákok informatikai készségei, de még hanyatlottak is; javulnia csak az alacsonyabb bázisról induló Olaszországnak, Luxemburgnak és Kazahsztánnak sikerült.
***