illetve a kazahoknál, akik a románok mögött végeztek a készségteszten – ez alapján nemigen állítható, hogy az iskolai kockulástól válna a gyermek hatékony számítógép-felhasználóvá. Igaz, egy másik táblázat részletezi, hol milyen órákon kerülnek elő digitális eszközök vagy tartalmak, és ott már kirajzolódni látszik egyfajta korreláció: egyes országokban túlnyomórészt az informatikaórára koncentrálódik a géphasználat, méghozzá nagy gyakorisággal – jellemzően pont ezekben az országokban születtek a nyolcadikosok körében átlag feletti teszteredmények. Ezzel szemben Romániában például a matekórától kezdve az idegen nyelven át a humán tárgyakig mindenhol átlag felett használatos a digitális média, informatikaórán viszont csupán 40 százalék kap a kezébe gépet.
Végezetül a tanulmány készítői a tanárok körében is felmérték a tanórai számítógép-használat gyakoriságát: Magyarországot ezen a téren kevéssel az uniós átlag alatt találjuk a sorban, pontosan Korea és Csehország között – amely két ország nyolcadikosai a legjobb eredményeket érték el a teszteken. Ezekben az országokban a tanárok mintegy kétharmada számolt be arról, hogy naponta használja tanóráin a számítógépet;
Romániában csupán a tanárok fele, míg Máltán közel 90 százalékuk – ezzel együtt a máltai nyolcadikosok messze átlag alatt teljesítettek a teszten.
A korábbi, 2013-as illetve 2018-as hasonló felmérésekhez képest egyébként (amelyekben számos más országhoz hasonlóan Magyarország még nem vett részt) Finnország, Norvégia, Dánia, Németország, Szlovákia, Szlovénia, de még Csehország is jelentős romlást könyvelt el – a világjárvány alatti digitális oktatás alatt tehát nemhogy nem javultak a diákok informatikai készségei, de még hanyatlottak is; javulnia csak az alacsonyabb bázisról induló Olaszországnak, Luxemburgnak és Kazahsztánnak sikerült.
***