Anglia bemutatja, hogyan néz ki egy rendes rendőrállam

Nyitókép: BENJAMIN CREMEL / AFP

„Az állam és az állampolgár közti megfelelő (látó)távolság a polgári demokráciák egyik ismérve. Hogy az előbbi lehetőleg minél inkább kimaradjon a dolgainkból, az ún. személyközi interakciónkhoz annyi köze legyen, hogy némely esetekben százalékokban kifejezhető adót fizetünk utána. Meg ne üssük agyon egymást. Azt annyi. Amikor az állam elkezd beleszólni, kereteket, normákat előírni a szomszéddal való beszédmódhoz, majd mindezt számon is kéri, sőt, kikényszeríti a helyesnek vélt viselkedést, az mindközönségesen diktatúra. Mert az állam olyan területen jelenik meg, ahol semmi keresnivalója nincs: a hálószobában, a kertkapu mellett, a sarki közért előterében.

A rendőrállamba vezető út természetesen jó szándékokkal volt kikövezve. Mindenféle kékharisnyák és muciológusok aggódtak, hogy valahol valakik esetleg illetlenül viselkednek, amivel másokat megbántanak, ezért felhatalmazták az államot az állampolgár megnevelésére. A nevelés eszközének pedig a zaklatást rendelték: a házkutatást, az előállítást, a munkahelyről történő kirúgást és a listázást. Minden olyasmit, amivel szüleink a ‘70-es és ‘80-as években találkozhattak, amennyiben nem voltak rendes kommunisták.

Angliában gyűlölet-incidensnek minősül minden olyan cselekmény, amelyet az áldozat vagy bármely más személy úgy érzékel, hogy azt ellenséges érzület vagy előítélet motiválja:
egy személy faji hovatartozása vagy vélt faji hovatartozása;
egy személy vallása vagy vélt vallása;
egy személy szexuális irányultsága vagy vélt szexuális irányultsága;
egy személy fogyatékossága vagy vélt fogyatékossága;
transzneműség.

A fenti személyes jellemzők a központi kormányzat által ellenőrzött, és a büntető igazságszolgáltatási rendszerben jogszabályban rögzítettek. A rendőrségnek a nem ellenőrzött személyes jellemzőket is nyilvántartásba kell vennie és gyűlölet-incidensként kell megjelölnie, ha az adott személy jellemzőivel szemben ellenséges vagy előítéletes magatartást észlelnek.  A gyűlölet-incidensek olyan rosszindulatú cselekmények, amelyek nem érik el a bűncselekményi küszöböt. Ilyen a szóbeli bántalmazás, pl. becézgetés és sértő viccek, illetve a rosszmájú megjegyzések.”