Eldőlhet az EU sorsa, lélegzetvisszafojtva figyel a világ: szemtől szemben tárgyal Trump és Von der Leyen

Az Európai Bizottság elnöke pénteken bejelentette, hogy vasárnap Skóciában találkozik az amerikai elnökkel.

Az elnök bocsánatkérés helyett úgy tett, mintha félreértették volna.
Nyitókép: SAUL LOEB / AFP
Az utóbbi években általánossá vált, hogy a nyugati elit lekezelően beszél az átlagos választókról, különösen, ha nem a „megfelelő” jelöltre szavaznak. Sőt, nemcsak arról van szó, hogy lenézik az embereket, hanem hogy szélsőségesnek is nyilvánítják őket. A brexitszavazókat például idegengyűlölettel, a Trump-támogatókat pedig rasszizmussal és szexizmussal vádolták. Az emberek átlagos követeléseit egyes politikusok szélsőségesnek minősítették. A rend és biztonság követelése: rasszizmus; az, hogy a gyerekeket ne tanítsák a genderőrületre: transzfóbia; az, hogy ne legyenek nyitott határok: idegengyűlölet.
Az elemzői osztály tagjai és a politikusok soha nem vallanák be megvetésüket, azonban időnként leleplezik magukat. Egyébként az Egyesült Államokban ez nem kizárólag a Demokrata Pártot jellemzi, a republikánus elit tagjai is hasonlóan állnak hozzá az átlaghoz. Emlékezetes, hogy Hillary Clinton a 2016-os választási kampány során Donald Trump támogatóit egy rakás szerencsétlennek (basket of deplorables) nevezte. Volt egy széles körben elterjedt CNN-videó is, amelyben a műsorvezető röhögőgörcsöt kapott azon, hogy a vendég arról beszélt, Trumpot „hiszékeny öreg bunkók” támogatják.
„A nyugati világban szakadék képződött a városi elit és a dolgozó többség között”
Kamala Harris fasisztának nevezte ellenfelét a mostani kampányhajrában, de a támogatóival kapcsolatban óvatos volt. Joe Biden azonban nem fogta vissza magát, és a szavazás előtt néhány nappal hulladéknak titulálta Donald Trump szavazóit. Ezzel arra reagált, hogy korábban Trump New York-i nagygyűlésén egy komikus azzal viccelődött, hogy Puerto Rico egy „szemétsziget”. A republikánus jelölt elhatárolódott a komikustól, de a média felkapta a sértő megjegyzést, és több neves spanyol ajkú híresség is felháborodását fejezte ki. Ezt a megjegyzést kritizálta Biden, amikor a Trump-szavazókat hulladéknak minősítette. A média egy része azzal mentegette az elnököt, hogy csak viccelt, mások arra hivatkoztak, hogy „dadogott”. A Fehér Ház azzal próbált érvelni, hogy nem Trump támogatóiról, hanem Trump egyetlen konkrét támogatójáról beszélt, aki a sértő megjegyzést tette Puerto Ricóról. Több szavazó azzal reagált, hogy halloweenkor kukászsákba öltözött, Trump pedig beült egy MAGA feliratos kukásautóba. A megjegyzés mindenesetre sokat elárul a demokrata párti elitről, amely az évek során sok hasonló elszólást produkált már.
A politikai elemzők gyakran beszélnek arról, hogy ilyen vagy olyan bőrszínű, nemű vagy éppen származású emberek miként fognak szavazni. Kevesebb szó esik a társadalmi osztályok közötti szakadékokról. Michael Lind amerikai író, egyetemi tanár 2020-ban megjelent, The New Class War (az új osztályharc) című könyvében elemezte azt a jelenséget, hogy a nyugati világban szinte mindenhol szakadék képződött a tanult városi elit és a dolgozó többség között. Mint írja: az elit által hozott döntések, legyen szó kormányzatról vagy multinacionális cégekről, negatív hatással voltak a társadalom egy jelentős részére. Egy átlagos amerikai azt látja, hogy míg ő hiába gürcöl, tömegek vándorolnak be illegálisan az országba, és nyakon öntik őket mindenféle támogatással. Sokan elvesztik az állásukat, mert a nagy cégek átviszik a gyártást Kínába vagy Mexikóba, ahol olcsóbb. Ez populista „lázadásokhoz” vezetett, azonban a nyugati elit nem tanult a hibáiból: ahelyett, hogy tudomásul vette volna a szavazók panaszait, gúnyosan nyilatkozik róluk, és szélsőségesnek bélyegzi őket.
A szerző a Mandiner munkatársa.