Íme a baloldali kultúra: Joe Biden szerint Trump támogatói „hulladékok”

Nyitókép: SAUL LOEB / AFP

Az utóbbi években általánossá vált, hogy a nyugati elit lekezelően beszél az átlagos választókról, különösen, ha nem a „megfelelő” jelöltre szavaznak. Sőt, nemcsak arról van szó, hogy lenézik az embereket, hanem hogy szélsőségesnek is nyilvánítják őket. A brexitszavazókat például idegengyűlölettel, a Trump-támogatókat pedig rasszizmussal és szex­izmussal vádolták. Az emberek átlagos követeléseit egyes politikusok szélsőségesnek minősítették. A rend és biztonság követelése: rasszizmus; az, hogy a gyerekeket ne tanítsák a genderőrületre: transz­fóbia; az, hogy ne legyenek nyitott határok: idegengyűlölet.

Az elemzői osztály tagjai és a politikusok soha nem vallanák be megvetésüket, azonban időnként leleplezik magukat. Egyébként az Egyesült Államokban ez nem kizárólag a Demokrata Pártot jellemzi, a republikánus elit tagjai is hasonlóan állnak hozzá az átlaghoz. Emlékezetes, hogy Hillary Clinton a 2016-os választási kampány során Donald Trump támogatóit egy rakás szerencsétlennek (basket of deplorables) nevezte. Volt egy széles körben elterjedt CNN-videó is, amelyben a műsorvezető röhögőgörcsöt kapott azon, hogy a vendég arról beszélt, Trumpot „hiszékeny öreg bunkók” támogatják. 

Kamala Harris fasisztának nevezte ellenfelét a mostani kampányhajrában, de a támogatóival kapcsolatban óvatos volt. Joe Biden azonban nem fogta vissza magát, és a szavazás előtt néhány nappal hulladéknak titulálta Donald Trump szavazóit. Ezzel arra reagált, hogy korábban Trump New York-i nagygyűlésén egy komikus azzal viccelődött, hogy Puerto Rico egy „szemétsziget”. A republikánus jelölt elhatá­rolódott a komikustól, de a média felkapta a sértő megjegyzést, és több neves spanyol ajkú híresség is felháborodását fejezte ki. Ezt a megjegyzést kritizálta Biden, amikor a Trump-szavazókat hulladéknak minősítette. A média egy része azzal mentegette az elnököt, hogy csak viccelt, mások arra hivatkoztak, hogy „dadogott”. A Fehér Ház azzal próbált érvelni, hogy nem Trump támogatóiról, hanem  Trump egyetlen konkrét támogatójáról beszélt, aki a sértő megjegyzést tette Puerto Ricóról. Több szavazó azzal reagált, hogy halloweenkor kukászsákba öltözött, Trump pedig beült egy MAGA feliratos kukás­autóba. A megjegyzés mindenesetre sokat elárul a demokrata párti elitről, amely az évek során sok hasonló elszólást produkált már. 

A politikai elemzők gyakran beszélnek arról, hogy ilyen vagy olyan bőrszínű, nemű vagy éppen származású emberek miként fognak szavazni. Kevesebb szó esik a társadalmi osztályok közötti szakadékokról. Michael Lind amerikai író, egyetemi tanár 2020-ban megjelent, The New Class War (az új osztályharc) című könyvében elemezte azt a jelenséget, hogy a nyugati világban szinte mindenhol szakadék képződött a tanult városi elit és a dolgozó többség között. Mint írja: az elit által hozott döntések, legyen szó kormányzatról vagy multinacionális cégekről, negatív hatással voltak a társadalom egy jelentős részére. Egy átlagos amerikai azt látja, hogy míg ő hiába gürcöl, tömegek vándorolnak be illegálisan az országba, és nyakon öntik őket mindenféle támogatással. Sokan elvesztik az állásukat, mert a nagy cégek átviszik a gyártást Kínába vagy Mexikóba, ahol olcsóbb. Ez populista „lázadásokhoz” vezetett, azonban a nyugati elit nem tanult a hibáiból: ahelyett, hogy tudomásul vette volna a szavazók panaszait, gúnyosan nyilatkozik róluk, és szélsőségesnek bélyegzi őket.

A szerző a Mandiner munkatársa.