De nem csak ők oroszpártiak: mivel az ország alig két évtizedig volt Románia része (leginkább a két világháború között), az idősebbekben él a Szovjetunió emléke, amin erősít a függetlenedett Moldova megélt nyomora. A fiatalok inkább nyugatosabbak. Sok a kettős állampolgár – a többségnél ez román állampolgárságot jelent, de sokaknál oroszt. Az előbbi a munkavállalást is segíti Európában, az utóbbi inkább érzelmi kérdés.
Az elnökválasztás nem csak de facto népszavazás is az EU mellett vagy ellen: ügydöntő népszavazás is lesz arról is, támogatja-e a lakosság a csatlakozást, amiről nyár óta – amúgy a magyar elnökség támogatásával – tárgyalnak.
A regnáló Sandu a jelek szerint a legnépszerűbb jelölt; négy éve váltotta az oroszbarát szocialista Igor Dodont, pártja pedig 2021-ben nyerte meg a parlamenti választásokat, a Gazprom jól meg is fenyegette a renitens vezetést, hogy elzárja a gázcsapokat. Majd jött a háború, ami értelemszerűen a bekebeleződés rémét hozta el Moldovának, bár az orosz támadás lelassulása végül inkább egyfajta ideges lövészárok-nyugalom állt be.
Közben a moldávoknak sikerült még bekapniuk egy orosz diverzáns akciót az izraeli-moldáv oligarcha, Ilan Șor, részéről, aki korábban egymilliárd dollárnak megfelelő összeget nyúlt le az országból, majd pártot alapított, amellyel az oroszbarát vonalat kívánta erősíteni, a gagauzok körében végtére is saját emberét ültette a kormányzói székbe, illetve tüntetéseket szervezett Sanduék ellen. Ők pedig szintén nem kimondottan alkotmányos eszközökkel kiszorították a kormányból a gagauz kormányzót, és betiltották Șor pártját, amely új néven alakult újjá a közelmúltban.
Időközben aztán előkerült minden: állítólagos orosz kenőpénzek, Kisinyov szerint Moszkva 100 millió dollárt szán a projektre; az orosz befolyásolási kísértletet az EP is elítélte, némiépp ironikus módon nem sokkal azelőtt, hogy von der Leyen is megtette a maga tétjeit.