Moszkva mindent megtesz azért, hogy megakadályozza Moldova EU- és NATO-integrációját – most eldől, mit választ ez a kis ország

Nyitóképen: kormányellenes tüntetők az Oroszországban élő Ilan Shor által szervezett tüntetésen 2023 tavaszán. Fotó: AFP / Daniel Mihailescu 

A Moldovai Köztársaság állampolgárai döntő fontosságú kérdésekben nyilváníthatnak véleményt e hónapban. Elnököt választanak, illetve népszavazáson dönthetnek arról, hogy az ország alkotmányba foglalja-e az Európai Unióhoz csatlakozást mint stratégiai célt. A referendum alapvetően határozza meg a hosszú évek óta a Kelet és a Nyugat között egyensúlyozó Moldova geopolitikai irányát.

Az Ukrajna és Románia által körülölelt, alig egyharmad Magyarország területű Moldova a mentális térképünkön talán távolinak tűnik, ám a határa Budapesttől nem egészen kilencszáz kilométerre húzódik, és ha jobban belegondolunk, az ország történelme és helyzete sem áll távol tőlünk. A népessége a kivándorlás miatt folyamatosan csökken, lakossága alig több mint két és fél millió fő.

Másodszomszédunk ma Európa legszegényebb országai közé tartozik. Az egykor virágzó agrártermelésre alapozott gazdasága mára elhalványult, ipara erősen függ az importált nyersanyagoktól és energiahordozóktól, mivel az országnak alig vannak saját forrásai. A természeti adottságok szerények, hiszen a Prut és a Dnyeszter között fekvő terület leginkább végtelen dombhátakból áll; a valódi hegyek hiányoznak, így a turizmus sem jelentős tényező. A Dunára is csupán egy rövid kijárata van Moldovának.

Az egyik legnagyobb kihívás, hogy a lakosság jelentős része a mezőgazdaságban dolgozik, ami a termőföldek gazdagságának köszönhetően viszonylag termékeny ágazat, ám modernizáció híján kevés embernek nyújt hosszú távon stabil megélhetést. Moldova tehát nemcsak az egyik leg­szegényebb európai ország, hanem a legkevésbé iparosodott is, ami csak növeli a kiszolgáltatottságát.

Az előző évek különösen nehezek voltak. 2022-ben, amikor Oroszország megindította offenzíváját Ukrajna ellen, Moldova közvetlenül érezte a konfliktus súlyát. A két ország közötti, több mint 650 kilométeres határ vidékén gyorsan kialakultak a menekültáradat útvonalai. Kisinyov több százezer menekült érkezését kellett hogy kezelje. Bár a menekültek egy jelentős része Nyugat-Európa felé folytatta útját, a logisztikai és pénzügyi terhek a befogadó vállát nyomták. Az energiaválság pedig tovább súlyosbította a gazdasági helyzetet: az Oroszországból érkező szállítás csökkenése rövid idő alatt az ötszörösére növelte a gáz árát, ami a mindennapokat elviselhetetlenül drágává tette, és az infláció elszabadulásához vezetett.

Az ország politikai színtere már a járvány idején feszültségekkel volt terhes. A 2021-es választáson a Moldova európai uniós integrációja és NATO-csatlakozása mellett kiálló Cselekvés és Szolidaritás Pártja (PAS) nagyarányú győzelmet aratott. A pártot vezető államfő, Maia Sandu erős nyugati orientációval bír, amelyet az ország keleti részein, valamint az oroszbarát erők között jelentős ellenérzéssel fogadnak. A Sandu által vezetett reformok célja az államigazgatás  megreformálása, valamint a korrupció visszaszorítása volt, de a politikai tisztogatás gyakran bírálatokat váltott ki, gyengítve a kormányzat hatékonyságát.

Huszonhét elnökjelölt indul az elnökválasztáson, ami mutatja az ország politikai megosztottságát. Maia Sandu a legesélyesebb, ám a szavazatoknak csak a bő 30 százalékára számíthat, tehát messze van az abszolút többségtől. Várhatóan november 3-án második fordulót tartanak. Maia Sandu legfőbb kihívója Alexandr Stoianoglo lehet. Az Európai Szociáldemokrata Párt által támogatott jelölt korábban az ország legfőbb ügyésze volt, ám korrupciós vádak miatt elmozdították posztjáról. Érdekesség, hogy bár Stoianoglo hagyományosan az oroszpárti erők támogatását élvezi, kijelentette, hogy támogatja Moldova EU-­integrációját – ez jelentős elmozdulást mutat a szocdemek eddigi politikájához képest.

Az elnökválasztással egy időben tartandó népszavazás az uniós csatlakozás alkotmányba foglalásáról nemcsak belpolitikai kérdés, hanem a nemzetközi figyelem középpontjába is került. A közvélemény-kutatások szerint a többség támogatja az EU-integrációt.

A politikai térképet nemcsak a pártok és ideológiák közötti harc rajzolja ki. Moldova közéletében továbbra is jelentős szerepet játszanak az oligarchák, különösen Ilan Shor. Az oroszpárti oligarcha fejenként 29 dollárt (10 ezer forint) ígért a választóknak, ha regisztrálnak a kampányába, és még többet ígért azoknak, akik nemmel szavaznak az EU-tagság alkotmányba foglalására. Shor huszon­éves bankvezetőként a fő szervezője volt annak a csalásnak, amelyben egymilliárd dollárnyi összeg tűnt el a moldáv bankrendszerből. 2017-ben hét és fél évnyi börtönre ítélték, 2019-ben szülőhazájába, Iz­­ra­el­be menekült, a moldovai bíróság a távollétében súlyosbította az ítéletet tizenöt évre. Jelenleg Oroszországban él, és az állampolgárságot is megkapta. Pártját tavaly júniusban betiltotta az alkotmánybíróság. A rendszer ilyen szintű manipulálási kísérlete kérdéseket vet fel a választások tisztaságával kapcsolatban.

Moszkva nem titkolja, mindent megtesz azért, hogy megakadályozza Moldova EU- és NATO-integrációját. Oroszország dezinformációs kampányt folytat, kibertámadásokat hajt végre, és anyagi támogatást nyújt az oroszpárti erőknek, hogy destabilizálja az országot. A moldovai hatóságok többször is felfedtek orosz beavatkozási kísérleteket, amelyek célja a választások kimenetelének befolyásolása volt.

A diaszpóra szavazatai ugyancsak jelentős szerepet játszhatnak a választások kimenetelében. Az ország lakosságának több mint egynegyede külföldön él, és a diaszpóra hagyományosan EU-párti. A 2020-as elnökválasztáson a külföldön élők szavazatai döntő szerepet játszottak Sandu győzelmében, és hasonló hatás várható most is. Az oroszpárti erők ellenségesen tekintenek a diaszpóra szavazataira, mivel szerintük a külföldön élők nincsenek tisztában az ország helyzetével.

A belső megosztottságot súlyosbítja a szakadár Transznisztria régió, ahol oroszpárti befolyás érvényesül. Transznisztria lakosai is részt vehetnek a választásokon, ám ezt sokan ellenzik. Az autonóm Gagauzia szintén meghatározó politikai szerepet játszik. Az oroszpárti erők támogatását élvező régió vezetése nyíltan kritizálta San­du politikáját és az EU-integrációt, ami további feszültséget generál az országon belül.

Románia felkarolta Moldova EU-csatlakozási törekvéseit, támogatta a demokratikus reformokat és a gazdasági fejlődést, s a két ország közötti határok fokozatosan halványulni látszanak. Az orosz–ukrán háború kitörése óta a „nagy testvér” hadkiegészítéssel is segíti az alkotmánya szerint katonailag független kis országot. Moldovai diákok ezrei tanulnak romániai egyetemeken, s a két ország közötti kulturális csereprogramok is gazdagítják a közös örökséget. Kapcsolatuk mélyen gyökerezik a közös nyelvben és kultúrában, amely nemzedékek óta összeköti a két országba szakadt népet.

Az októberi 20-ai választás eredménye tehát nemcsak Moldova jövőjét határozza meg, hanem geopolitikai következményekkel is járhat. Az ország válaszút előtt áll: továbbhalad az Európai Unióval való integráció útján, vagy Oroszország befolyása alatt marad.