Felfordult a világ: elment a pápa a katolikus egyetemre, és olyat mondott, hogy azonnal elhatárolódtak tőle
Csodálatos pillanatokat él meg az egyház.
Tippelje meg, hány női vezetőt vagy oktatót foglalkoztat a szentatyát vendégül látó, őt feminizmusból kioktató egyetem teológiai kara!
(Nyitókép: MTI/EPA-ANSA/Alessandro Di Meo)
Sose gondoltam volna, hogy az internetes tényellenőrzésért veszélyességi pótlék járhatna – mindaddig, amíg szolid esti programként meg nem tekintettem a pápa belgiumi látogatásának Louvain-la-Neuve-i állomásán készült felvételt. Megvizsgálandó, ugyan hogy is volt az egész eredetiben,
milyen szavak hangzottak el a különböző nyelveken,
ki mit mondott a leuveni egyetem francia nyelvű campusán.
Négyszer tartottam pihenőt és kétszer tekertem bele, de még így is kiütött – mostantól a keresztény hősiesség tetteként tarthatjuk számon, hogy a 87 éves Ferenc pápa élőben, közvetlen közelről, már-már derűs türelemmel viselte a vallon performanszt.
Képzeljük magunk elé, ahogy egy öntudatos újkommunista-ökofeminista nő (nadrágkosztüm, tornacipő) minimális szünetekkel 17 percen keresztül számonkérő hangon magyaráz interszekcionalizmusról,
belgaként az argentin pápát oktatja ki antikolonializmusból,
méltatlankodó testbeszéddel kísérve a Szentatya fejére olvassa, hogy a környezetvédelemről szóló enciklikájában egyetlen teológusnőt sem idéz (hol marad a citációs igazságosság?!? hogy mer a pápa egy szimpla Lisieux-i Szent Terézre hivatkozni?), majd a 600 éves, nevében katolikus intézmény színpadán határozottan rámutat, hogy paradigmaváltásra van szükség: „a teremtő Atyának, a világ egyetlen birtokosának” pápa által propagált alakja ugyanis azt sugallja, mintha „csak egy maszkulin autoritás” segíthetne az ember helyének és határainak megtalálásában,
miközben az efféle „alávetettség” „nem felel meg az érett és sokrétű emberségnek”;
ehelyett olyan paradigma szükséges, amely egyaránt alapul veszi „a spiritualitások kincseit” és a „tudományos doktrinák fejleményeit”.
Ezekre hívta fel az apostoli látogatáson lévő Szentatya figyelmét a színésznő – amint az ugyanis később kiderült, az állítólag 50 egyetemista által megfogalmazott gondolatokat nem az ő szóvivőjük terjesztette az egyházfő elé, hanem egy előadóművész.
Annyira emancipáltak és annyira pengék, hogy önállóan olvasni nem tudnak.
A pápa elmegy, hogy találkozzon a diáksággal, mire az arcába rikoltozik egy 54 éves komédiás.
Minderre válaszul bátorkodott Ferenc pápa elmondani, hogy Isten népén belül „a nő lány, nővér és anya [»madre«]; ahogyan én fiú, fivér és atya [»padre«] vagyok”. Szép teljesítmény ebből kiolvasni, hogy a pápa szüleszteni akarja a nőket – ha ő, a gyermektelen férfi azt állítja, hogy valamilyen formában ő is apa, akkor talán a feminista értelmiségi is rájöhetne, hogy a „nő mint anya” fogalma nem kizárólagosan nagycsaládos háztartásbelit jelenthet. Ahogy a nővér/fivér viszony emlegetéséből sem következik, hogy az egykék ki lennének zárva Isten népéből –
épp fordítva, ott találhatják csak meg igazán a „testvéreiket”.
Segítségképpen a pápa (a rektor asszony látványos elfordulása közepette) rá is mutat, hogy vegyük észre a nőiség mint „termékeny befogadás, gondoskodás, éltető odaadás” mindennapos példáit, „amikor valaki az egyházban és a társadalomban felelősséget vállal”, akár az anyaságban, akár a szüzességben, akár valaminek a szolgálatában. „Kutatás, barátság, társadalmi szerepvállalás, civil és politikai felelősségvállalás, művészi tevékenység” – ezeket az opciókat mind-mind felsorolja a Szentatya,
de valószínűleg nem sikerült meghallani, miután az „anyaság” szó elhangzásakor elborultak az agyak.
Sőt, talán még annál is korábban: az egyetem egyoldalas elhatárolódó közleményét ugyanis Ferenc pápa beszéde után 15 perccel már közzé is tették, fejléces papíron – egy világverő fogalmazásbajnok ezt még csak-csak összehozná (kezével még integet a rangos vendégnek, de szájával már diktálja is a dörgedelmes ellenvéleményt, idézetekkel, csinos szövegformázással), hivatalos egyetemi állásfoglalások esetében azonban az efféle írásműveket még egyeztetni is szokás az illetékesekkel.
A közlemény kifejti: a pápának felolvasott „levél” célja az volt, hogy párbeszédet kezdeményezzen egyebek mellett olyan kérdésekről, mint a nők szerepe a társadalomban – majd vastagon szedett betűkkel rögzíti az egyetem értetlenségét és rosszallását a pápa vonatkozó meglátásaival kapcsolatban. Szerintük ugyanis az, hogy a nő a „termékeny befogadás, gondoskodás, éltető odaadás”,
determináló és redukáló jellegű konzervatív álláspont,
az ő katolikus intézményük pedig – mint „inkluzív és a szexista erőszakkal szemben fellépő egyetem” – nem tehet mást, mint hogy egyet nem értését fejezze ki. Ők márpedig kitartanak amellett, hogy nemtől és szexuális irányultságtól függetlenül mindenkinek képesnek kell lennie kibontakoztatnia magát a társadalomban, és felhívják az Egyházat, hogy szintén haladjon ebben az irányban, a megkülönböztetés minden formájától mentesen.
Parádés szöveg, csak az nem világos, miként bontakoztatja ki magát a társadalomban az a nő, aki nem hajlandó gondoskodni.
Juszt se. Őt ne redukálják ilyesmire. Nem gondoskodik a céges projektről, nem gondoskodik influenszeri Insta-oldalának láthatóságáról, nem gondoskodik kliensének előrehaladásáról, vagy nem gondoskodik ruháinak mosásáról.
Továbbá hogyan kérheti ki magának valaki a „termékeny befogadás” fogalmát, ha két sorral lejjebb felszólítja a másikat, hogy lesz szíves olyan inkluzív lenni, mint amennyire ő az?
A terméketlen befogadás lenne a cél? Befogadunk mindent, de Isten ments, hogy bármiféle ehető gyümölcse legyen a dolognak?
Száz Molenbeeket, ezeret? És mennyiben determináló az a megfogalmazás, hogy a nő eredendően odaadó? Kikérem magamnak, én márpedig önző akarok lenni? Rám ne mondja senki, hogy odaadóan foglalkozom a törpeuszkárommal?
Az persze lehetne egy érv, hogy férfi és nő márpedig alapértelmezetten ugyanannyira gondoskodó, termékenyen befogadó és odaadó – csak ezzel a női kvóta veszítené el minden alapját. Ha férfi és nő között nincs biológiailag determinált agyi, illetve viselkedésbeli különbség,
akkor mit számít, hogy mennyi a nő a parlamentben vagy a Vatikánban?
Akkor honnan vesszük, hogy egy 100 százalékban férfiakból álló testületben nincsenek jelen bőségesen a nőinek tartott vonások? Vagy hogy egy 50 százalékban nőket felvonultató tanácsban 50 százalék valóban képviseli a női vonalat?
Nem determinál ez rútul?
A pápa beszédével kapcsolatban azonban egy diák véleménye is végigfutott a világsajtón: egy Valentine Hendrix nevű, 22 éves nemzetközi kapcsolatok szakos hallgatót idéznek, aki szerint „mindannyiukat sokkolta” a pápa beszéde, hisz amikor „az egyházfő a nők szerepét a gyerekszülésben, az anyai és feleségi feladatokban jelöli meg, épp arról beszél, amivel szemben a mai nők épp emancipálódni szeretnének”. Egyrészt készüljünk fel, hogy a jelek szerint minden szövegértési képességnek híján lévő szakemberek fogják az elkövetkező évtizedekben igazgatni a nemzetközi kapcsolatokat, másrészt keressünk rá a leány nevére:
egy belga Greta Thunbergről van szó.
Mintha a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen az újságírók egy ismert momentumos aktivistát kérnének fel a Szentatya szavainak véleményezésére.
Mindenesetre puszta kíváncsiságból ránéztem a pápának nőjogi leckét adó, a nemi alapú munkamegosztást sérelmező, kérlelhetetlenül és tündöklően feminista egyetem teológiai karának honlapjára:
a dékáni hivatal tisztségviselői jelenleg is egytől egyig férfiak, a 14 tanár közül pedig 1 (egy) nő,
a többi férfi (vagy férfi nevű nembináris, persze, de biztosan nem nő). Az egyetlen nő görög nyelvet és kereszténységtörténetet oktat, valamint kulturális-történeti-nyelvi szempontból tanulmányoz IV. századi… egyházatyákat.
Ellenben a kiszolgáló kari titkárságon csupa nő várja, hogy odaadóan gondoskodhasson.
***
Ezt is ajánljuk a témában
Csodálatos pillanatokat él meg az egyház.