Örményország egyre kiszolgáltatottabb – szakértőket kérdeztünk az ország lehetőségeiről

Nyitókép: A Hor Virap, az ősi keresztény emlékekre épített, 17. századi kolostor Örményország délnyugati részén, a török határ mellett
Fotó: AFP/Benjamin Furst/Hans Lucas

Létezik kiút az orosz érdekszférából? Talán ez az alapvető kérdés napjaink egyik legsúlyosabb geopolitikai konfliktusában, az ukrajnai háborúban. Ha végigtekintünk a posztszovjet térségen, azt látjuk, hogy az eltelt három évtizedben egyedül a balti államoknak sikerült érdemben elszakadniuk Moszkva befolyásától. A keleti szomszédunkban zajló intenzív és nagy kiterjedésű hadműveletek miatt csekély figyelem irányul a Dél-Kaukázusra, de Európa e területén is olyan folyamatok kezdődtek el, amelyek közvetlen hatással lehetnek a mi régiónk biztonsági helyzetére is.

Örményország a Szovjetunió széthullását követően is Oroszország hűséges partnere maradt. Egészen a közelmúltig. Az Azerbajdzsán nemzetközi határain belül található Hegyi-Karabah régiót a tavaly őszi azeri offenzíváig jórészt örmények lakták. Az esemény töréshez vezetett Jereván és Moszkva kapcsolataiban, mivel a 2020-as negyvennégy napos háborút követően orosz békefenntartók voltak hivatva szavatolni a térség és az ott élő, százezer főt is meghaladó örmény népesség biztonságát. Az orosz alakulatok nem akadályozták meg a támadást, ami kiterjedt menekülthullámhoz vezetett. 

A nemzeti tragédia heves indulatokat váltott ki Örményországban. A fővárosban és több nagyobb településen is tömegtüntetések kezdődtek Orosz­országgal és az orosz jelenléttel szemben. Az oroszok ugyanis a mai napig jelentős létszámú katonát állomásoztatnak Örményország területén, és a szovjet idők örökségeként továbbra is részt vesznek az egykori hidegháborús határokon a Törökország és Irán felé irányuló forgalom ellenőrzésében. A társadalmi elégedetlenséget meglovagolva a Nikol Pasinjan vezette kormányzat intenzíven nyit a nyugati hatalmak irányába. Ennek eredményeképp széles körű katonai együttműködés van kialakulóban Franciaországgal, ami jelentős haditechnikai beruházásokat is magában foglal, továbbá a közelmúltban az örmény fegyveres erők több közös hadgyakorlatot tartottak amerikai egységekkel.

Jóval inkább az orosz érdekszféra gravitációjával szembeni ellenállásról van szó Richard Girago­sian, a Regional Studies Center jereváni agytröszt igazgatója szerint. Az örmény–amerikai biztonságpolitikai szakértő úgy látja, hogy Örmény­ország nem „lecserélni” próbálja Oroszországot a Nyugattal, hanem sokkal inkább ellensúlyozni a biztonsági partnerek és szövetségesek diverzifikációjával; ehhez jóval kifinomultabb stratégiára van szükség, amely a Nyugattal és Oroszországgal kötendő egyezségeken alapul, ahol és amikor lehetséges, kihasználva a két hatalmi központ közötti feszültségeket. Giragosian elismeri, hogy ez nehéz, sőt veszélyes kihívás, de úgy gondolja, hogy még veszélyesebb nem próbálkozni.

Az Örményországban zajló folyamatokat számos nyugati sajtótermék, politikus, diplomata és elemző Oroszország dél-kaukázusi befolyása megrendüléseként értelmezi, a helyi szakértők szerint viszont jóval összetettebb a képlet, és ők nem igazán érzékelik, hogy Moszkva visszaszorulóban lenne. Örményország az utóbbi években kizárólag Oroszországgal kötött érdemi nemzetközi megállapodást, tagja a Független Államok Közösségének és – a heves kritika, valamint a belengetett kilépés ellenére – a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének.

Pasinjan október elején ott lehet a FÁK-országok vezetőinek nem hivatalos moszkvai találkozóján, majd egyes források szerint részt vesz Vlagyimir Putyin orosz elnök születésnapi fogadásán is – emlékeztet Gevorg Melikjan, a The Armenian Institute for Resilience & Statecraft agytröszt vezetője. Felvetésünkre, hogy a szomszédos Grúzia mintájára Örményország előtt is nyitva állhat az út a nyugati kapcsolatok szélesítésére, elutasítóan válaszol, hangsúlyozva, hogy Grúzia esetében az alkotmányban szerepel az európai integrációs törekvés, Örményországnak viszont sosem volt ilyen célja. A szakértő már csak azért sem tudja hova tenni a pozitív nyugati médiamegjelenést, mert meglátása szerint még sosem volt ennyire oroszpárti az örmény elit.

Ez nem is annyira meglepő, hiszen a leggazdagabb anyaországi örmények szinte kivétel nélkül jelentős orosz üzleti érdekeltséggel bírnak, s jobbára az ő bevételüket gyarapítja a számottevő, egyes becslések szerint kétmillió főt is meghaladó oroszországi örmény diaszpóra nem elhanyagolható arányban hazautalt jövedelme is. A Moszkva elleni nyugati szankciók megkerülése ugyancsak busás hasznot hoz sokuknak. A szoros gazdasági kapcsolatok mellett Örményország törékeny biztonsági helyzete is indokolttá tenné a megromlott viszony rendezését, de Oroszország az utóbbi években inkább a jelentős energetikai szektorú Azerbajdzsánnal igyekszik elmélyíteni kapcsolatait. Ez a közeledés egyes elemzők szerint meghatározó szerepet játszott Hegyi-Karabah elvesztésében.

Azerbajdzsán a tavaly szeptemberi győzelmét követően sem mutatkozik igazán nyitottnak a békekötésre Örményországgal, hiszen egyrészt megszállva tart stratégiai fontosságú területeket nyugati szomszédja nemzetközileg elismert határain belül, másrészt nyílt és konkrét fenyegetéseket intéz Örményország szuverenitása és területi integritása ellen. Richard Giragosian szerint ez annak a következménye, hogy az azeri vezetést magabiztossá teszi a közelmúltbeli katonai győzelem, és tovább bátorítja Törökország és Izrael támogatása, valamint az, hogy a nyugati államok képtelenek érdemi nyomást gyakorolni Azerbajdzsánra. A szakértő a békeszerződés legnagyobb akadályának azt tartja, hogy nincs olyan nemzetközi szereplő, amely garantálni tudná, hogy a részes felek betartják a benne foglaltakat. Úgy véli, még ha létrejönne is a megállapodás, csekély a valószínűsége annak, hogy Azerbajdzsán hosszú távon elégedett lenne a tartalmával, így újabb követelésekkel állhatna elő Örményországgal szemben.

A kiélezett helyzetben egyre nagyobb szerepet igyekszik játszani Irán is. Abbasze Aragcsi külügyminiszter a napokban kijelentette, hogy Teheránnak a vörös vonal átlépését jelentené a határok megváltoztatása a szomszédságában. Az örményeket és a perzsákat évezredes kapcsolat köti össze, és ma is fontos kereskedelmi partnerek, emellett Örményország az egyetlen földrajzi akadálya egy egybefüggő, az Égei-tenger partjától a Kaszpi-tenger vidékén át Belső-­Ázsiáig húzódó pántürk korridornak. Teheránban finoman szólva nem lelkesednének egy efféle tömbért az ország északi határa mentén.

A várakozások szerint a világ számos konfliktusos régió­jához hasonlóan novemberig a Dél-Kaukázusban sem fog bekövetkezni érdemi elmozdulás. A meghatározó szereplők kivárják az amerikai elnökválasztás végeredményét. Ha Donald Trump győz, és ígéretéhez híven rövid időn belül tető alá hozza a békekötést Oroszország és Ukrajna között, az ezt a térséget is a béke irányába terelhetné.