Induljon a migráció az Antarktiszra is?

Fotó: Pixabay

A 2015-ös expedíciója óta – amiről könyve is szól (Harc a hetedik kontinensért) – megfigyelt-e bármilyen jelentős változást az Antarktiszról alkotott globális képben?

Nem igazán,

a környezete háborítatlan és tele van pingvinekkel. Az Antarktisz csak akkor kerül be a hírekbe, amikor jégdarabjainak egy nagyobb darabját veszíti el, ilyenkor hallanak róla az emberek. A közvélemény nagyon gyakran összekeveri az Északi-sarkot is az Antarktisszal. Tehát az általános tudatosság elég alacsony.

Az Antarktiszi Szerződést gyakran a nemzetközi együttműködés sikeres modelljeként emlegetik. Milyen tanulságokat lehet a szerződésből levonni más globális problémákra, amelyekkel a környezetre nehezedő nyomással kell szembenézni?

Emellett a kontinenst a béke és a tudományos kutatás szolgálatába állította. A szerződés 1959-es megkötése óta azonban sok minden megváltozott. Ma már a tudományos kutatóállomások az egész kontinensen elterjedtek, és a tudományos tevékenységnek jelentős környezeti hatásai vannak. A gazdasági tevékenység a turizmus, a halászat és a biológiai kutatás révén növekszik.  A technológia pedig sokkal könnyebben elérhetővé teszi az Antarktiszt. El kell kezdenünk gondolkodni az Antarktiszi Szerződés 2.0-n.

Milyen szerepet játszik az Antarktisz a globális éghajlati minták befolyásolásában? Mi történik, ha tovább olvad?

Az Antarktisz időjárási mintáit számos tényező határozza meg, amelyek közül a globális felmelegedés az egyik, de ide tartoznak még a kontinens körül fújó katabatikus szelek, a kontinens feletti ózonlyuk és az El Nino-hatás is. 

ami számos kis szigetországot és számos deltát lakhatatlanná tesz.

Hogyan látja a feltörekvő hatalmak szerepét az Antarktisz jövőjében?

Az ő szerepük kritikus lesz.  Számos ország, például India, Kína, Brazília és Dél-Korea ma már több kutatóállomással rendelkezik a kontinensen, és teljes jogú konzultatív felekké – vagyis döntéshozó hatalmakká – váltak. 

Ön szerint mi legyen az egyensúly a tudományos kutatás és a környezetvédelem között egy ilyen törékeny ökoszisztémában, hogy megőrizzük az Antarktiszt?

Ez attól függ, hogy mit akarunk kezdeni a kontinenssel. Amit ön kérdez, az alapvetően etikai kérdés. „Használni” akarjuk-e a kontinenst, vagy „meg akarjuk őrizni” a környezeti értéke miatt. Egyesek szerint etikátlan dolog félretenni egy egész kontinenst, amikor a bolygó többi része küzd az életterekért és az erőforrásokért. Ez is elgondolkodtató.

Ön szerint hogyan kellene a nemzetközi közösségnek megküzdenie a potenciális gazdasági előnyök és az Antarktisz hosszú távú környezeti állapota közötti feszültséggel?

Az Antarktisz jövőjéről előzetesen kell dönteni, és nem akkor, amikor válsághelyzet lesz. A bányászatot betiltották a kontinensen, de 2048-ban lehetőség lesz a tilalom felülvizsgálatára. Szerintem jóval 2048 előtt el kell gondolkodnunk egy „Antarktiszi Szerződés 2.0-n”. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az Antarktiszi Szerződés egy fontos kérdésről hallgat: a kontinens benépesítésének lehetőségéről. Tehát most kell cselekednünk, mielőtt még nagy baj lesz.

Melyek az Antarktisz ökoszisztémájának legmeglepőbb vagy kevésbé ismert aspektusai, amelyeket ön szerint a nagyközönségnek jobban meg kellene értenie ahhoz, hogy képet kapjon arról, amiről a könyvében ír?

Hogy az Antarktisz már nincs is olyan nagyon messze, és hogy egyes részei nem feltétlenül hidegebbek, mint Szibéria vagy Grönland. Sokkal elérhetőbb, mint azt a legtöbben gondolják.