Rövidesen el kell kezdenünk gondolkodni az Antarktisz benépesítéséről, amely sokkal elérhetőbb már, mint gondolnánk – vallja Doaa Abdel-Motaal, a francia Sciences Po egyetem oktatója, aki az MCC-ben adott elő. Interjúnk!
Fotó: Pixabay
A 2015-ös expedíciója óta – amiről könyve is szól (Harc a hetedik kontinensért) – megfigyelt-e bármilyen jelentős változást az Antarktiszról alkotott globális képben?
Nem igazán,
a közvélemény képzeletében az Antarktisz egy érintetlen kontinens,
a környezete háborítatlan és tele van pingvinekkel. Az Antarktisz csak akkor kerül be a hírekbe, amikor jégdarabjainak egy nagyobb darabját veszíti el, ilyenkor hallanak róla az emberek. A közvélemény nagyon gyakran összekeveri az Északi-sarkot is az Antarktisszal. Tehát az általános tudatosság elég alacsony.
Az Antarktiszi Szerződést gyakran a nemzetközi együttműködés sikeres modelljeként emlegetik. Milyen tanulságokat lehet a szerződésből levonni más globális problémákra, amelyekkel a környezetre nehezedő nyomással kell szembenézni?
Az Antarktiszi Szerződés volt a világ első demilitarizációs egyezménye, így rendkívül jelentős megállapodásról van szó.
Emellett a kontinenst a béke és a tudományos kutatás szolgálatába állította. A szerződés 1959-es megkötése óta azonban sok minden megváltozott. Ma már a tudományos kutatóállomások az egész kontinensen elterjedtek, és a tudományos tevékenységnek jelentős környezeti hatásai vannak. A gazdasági tevékenység a turizmus, a halászat és a biológiai kutatás révén növekszik. A technológia pedig sokkal könnyebben elérhetővé teszi az Antarktiszt. El kell kezdenünk gondolkodni az Antarktiszi Szerződés 2.0-n.
Milyen szerepet játszik az Antarktisz a globális éghajlati minták befolyásolásában? Mi történik, ha tovább olvad?
Az Antarktisz időjárási mintáit számos tényező határozza meg, amelyek közül a globális felmelegedés az egyik, de ide tartoznak még a kontinens körül fújó katabatikus szelek, a kontinens feletti ózonlyuk és az El Nino-hatás is.
Minél inkább olvad az Antarktisz, annál inkább veszélyes szintre emelkedik a tengerszint,
ami számos kis szigetországot és számos deltát lakhatatlanná tesz.
Hogyan látja a feltörekvő hatalmak szerepét az Antarktisz jövőjében?
Az ő szerepük kritikus lesz. Számos ország, például India, Kína, Brazília és Dél-Korea ma már több kutatóállomással rendelkezik a kontinensen, és teljes jogú konzultatív felekké – vagyis döntéshozó hatalmakká – váltak.
Az Antarktisz jövője nem dönthető el nélkülük.
Ön szerint mi legyen az egyensúly a tudományos kutatás és a környezetvédelem között egy ilyen törékeny ökoszisztémában, hogy megőrizzük az Antarktiszt?
Ez attól függ, hogy mit akarunk kezdeni a kontinenssel. Amit ön kérdez, az alapvetően etikai kérdés. „Használni” akarjuk-e a kontinenst, vagy „meg akarjuk őrizni” a környezeti értéke miatt. Egyesek szerint etikátlan dolog félretenni egy egész kontinenst, amikor a bolygó többi része küzd az életterekért és az erőforrásokért. Ez is elgondolkodtató.
Ön szerint hogyan kellene a nemzetközi közösségnek megküzdenie a potenciális gazdasági előnyök és az Antarktisz hosszú távú környezeti állapota közötti feszültséggel?
A feszültséget úgy tudják kezelni, ha most tárgyalóasztalhoz ülnek.
Az Antarktisz jövőjéről előzetesen kell dönteni, és nem akkor, amikor válsághelyzet lesz. A bányászatot betiltották a kontinensen, de 2048-ban lehetőség lesz a tilalom felülvizsgálatára. Szerintem jóval 2048 előtt el kell gondolkodnunk egy „Antarktiszi Szerződés 2.0-n”. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az Antarktiszi Szerződés egy fontos kérdésről hallgat: a kontinens benépesítésének lehetőségéről. Tehát most kell cselekednünk, mielőtt még nagy baj lesz.
Melyek az Antarktisz ökoszisztémájának legmeglepőbb vagy kevésbé ismert aspektusai, amelyeket ön szerint a nagyközönségnek jobban meg kellene értenie ahhoz, hogy képet kapjon arról, amiről a könyvében ír?
Hogy az Antarktisz már nincs is olyan nagyon messze, és hogy egyes részei nem feltétlenül hidegebbek, mint Szibéria vagy Grönland. Sokkal elérhetőbb, mint azt a legtöbben gondolják.
Olyan találmányok fűződnek a magyarok nevéhez, amelyek az egész bolygó életében meghatározóak. Íme, a tíz legismertebb felfedezés, amely honfitársainknak köszönhető.
Megdöbbentő magyar kutatás látott napvilágot: harmadával megnőtt az emlődaganat előfordulása a 30-39 éves korosztályban.
A XXI. Század Intézet októberi felmérésből kiderült, hogy a magyar közösségi média felhasználók számára fontos az emberi méltóság védelme és nem szeretik az álhíreket.
Egy, a lány holtteste mellett megtalált tárgynak döntő jelentősége lehet.
Rég kaptunk ilyen dicséretet.
Egy friss felmérés szerint a lengyel társadalom élesen kettészakadt: közel ugyanannyian támogatják, mint ahányan ellenzik, hogy Ukrajna területeket adjon fel a békéért.
Az illetőt hivatalos személy bántalmazása miatt körözik.
Az áldozatok havi rokkantsági járadékát is elvette.
