A magyar elnökség és a Draghi-jelentés sok mindenben egyetértenek – csak épp a megoldásban nem
Probléma lesz ez azoknak, akik ideológiai vagy morális szemüveggel látják a világot. Stefán Csaba írása.
Az elnök-vezérigazgató szerint Ázsia nyert, Európa pedig veszített, az elhibázott iparpolitikai döntések árát pedig az emberek fizetik meg.
Nyitókép: Földházi Árpád / Mandiner
Hernádi Zsolt, a Mol-csoport elnök-vezérigazgatója adott elő a Portfolio által rendezett Budapest Economic Forum 2024 konferencián. A portál beszámolója szerint az elnök-vezérigazgató beszédének központi témája az európai versenyképesség volt. Hernádi szerint az EU számára egy szorosabb európai gazdasági integráció kialakítása a szükséges, de úgy, hogy eközben a nemzeti szuverenitás is megmarad az országoknál, ez a 21. század „duplex veritas”-a, azaz kettős igazsága.
Az elnök vezérigazgató kiemelte: szerinte a nemzeti szuverenitást tehát a politikai kérdésekben meg kell hagyni az országoknak, gazdasági szinten viszont kooperációra van szükség.
„Már jó ideje látszik az a tendencia, hogy az üzleti racionalitás visszaszorulása és a rossz gazdaságpolitikai döntések következtében folyamatosan csökken az európai versenyképesség, ennek következtében az európai ipar elhagyja a kontinenst” – idézi Hernádi Zsoltot a gazdasági lap. A szakember arra is emlékeztetett, hogy az iparági szereplők már 2005 óta kongatják a vészharangot azzal kapcsolatban, hogy az EU versenyképessége csökkenni fog, elsősorban Ázsia javára.
Hernádi szerint szerencsére a szakpolitikai szinten is egyre hangsúlyosabbá vált ez a kérdéskör – ezzel utalt a Draghi-jelentésre. „A problémát tehát már felismerték, a neheze azonban még csak most jön. Ha ismét versenybe szeretnénk szállni, új alapokra kell helyezni az európai gazdaságpolitikát” – húzta alá a vezérigazgató, aki szerint az újragondolást azzal kell kezdeni, hogy „ismét a józan észnek kell diktálnia” szakpolitikai szinten.
Az elnök-vezérigazgató úgy véli: a jelenleg kitűzött átállási célok erőn felüliek, hiszen az átállás költsége közel sincs arányban az átállás előnyeivel, ráadásul a technológiai felkészültség sincs meg.
A költségeket végső soron a társadalom fizeti meg, a tűrőképesség pedig itt véges”
– hangsúlyozta.
A Portfolio beszámolója szerint Hernádi Zsolt azzal folytatta, hogy véleménye szerint be kell szüntetni a kampányszerű gondolkodást „és észre kell venni, hogy a problémát saját magunknak generáljuk, azáltal, hogy bedőlünk a kampányoknak: jó példa erre az orosz energiaforrásokról való leválás, ami egyévnyi GDP növekedésbe került Európának”. Az üzletember szerint ugyanis lényegében az történt, hogy
a finomításból származó profit nem Európában csapódik le – Ázsia nyert, Európa pedig veszített. Hernádi hangsúlyozta: az elhibázott szakpolitikai lépéseknek is köszönhetően szenved, gyakorlatilag szétesett az európai energiaintenzív ipar, mivel jóval drágább az európai energia, mint máshol.
„Mások gazdagodnak, mi fizetünk érte (...) Mindezek tudatában meg kell őrizni, amit még meg lehet: az energiaipar még talpon van, de veszélyeztetett faj lett” – fogalmazott a konferncián Hernádi, aki szerint energia nélkül nincs ipar és nincs a mostani szinten megszokott fogyasztás sem.
Ezt is ajánljuk a témában
Probléma lesz ez azoknak, akik ideológiai vagy morális szemüveggel látják a világot. Stefán Csaba írása.
Hernádi Zsolt szerint az európai energiaipart nemcsak megmenteni, de fenntarthatóbbá és versenyképessé is kell tenni, ehhez többek között korszerű villamosenergia-hálózatra, csővezeték infrastruktúrára, erőművekre, finomítókra és energiatárolási- és töltőinfrastruktúra van szükség, de növelni kell az interkonnektivitást is és lehetővé kell tenni az energia határokon átnyúló áramlását és kereskedelmét, ami pedig talán a legfontosabb:
erősíteni kell az egységes piacot.
„A privát szektor önmagában nem tudja finanszírozni az átállás teljes költségét. Az EU ambíciói soha nem látott léptékű beruházás bővülést igényelnek” – szögezte le, majd azt is hozzátette: „Itt az idő, hogy megtaláljuk a nemzeti szuverenitás és a gazdasági föderalizmus egyensúlyát.”
***
Ezt is ajánljuk a témában
Nagyon nagy a baj – Németország nem eléggé migránsbarát! Szerencsére egy másik esetben kevésbé voltak szőrösszívűek – akkor viszont végül kénytelenek voltak tüzelni. Francesca Rivafinoli írása.