Ha pedig Magyar Péter tényleg azt csinálta, amit csinált, akkor azonnal távoznia kell a közéletből

(Nyitókép: MTI/Purger Tamás)

Egy kis tippjátékkal kezdünk: Mit gondol, 24 órán belül hány posztot, hány fotót tett volna ki Magyar Antipropagandista Péter The Man arról, ha valamely fideszes politikus egy meghatározó uniós vezető európai parlamenti felszólalása közben – horribile dictu – ott ácsorgott volna annak háta mögött a folyosó közepén, mint egy teremőr,

És hánnyal kellene ezt a tippünket megszoroznunk, ha egyenesen a Fidesz elnökéről lett volna szó?

Már magának a negyedórás ácsorgásnak a tényével micsoda vihogáscunamit lehetett volna gerjeszteni! Haha, a kis köpcös, annyira akar lenni valaki, hogy beáll a háttérbe, hátha egy pillanatra őt is mutatják a kamerák! Hihi, a zsebdiktátor hogy liheg Strasbourgban, hogy egy vele szóba nem álló nagybetűs politikusnak legalább az aurájában töltekezhessék! Mekkora idegbeteg már ez, hogy nem bír a helyén ülni – mit álldogál ott, mint egy rakás szerencsétlenség?!?

Tulajdonképpen jól teszi, hogy már gyakorolja a teremőri munkát – lám, érzi, hogy hamarosan el lesz zavarva, ezért most teper, biztos nem akar kukásnak állni, höhöhö!

És most vessük össze mindezt akár a miniszterelnök Facebook-oldalára szerda óta feltöltött tartalmakkal, akár az M1 híradójával. Látjuk valahol kiemelten, akár csak egy jelzésértékű bevágás erejéig, hogy hol is állt,

Foglalkozott ezzel a ténnyel érdemben bárki is?

És miután így rácsodálkoztunk az állítólag mindent elborító kormányzati propaganda működésére, lássuk, miért is ácsorgott Magyar Péter The Man oly izgatottan a folyosón, miután teátrálisan odavonult a miniszterelnök felszólalásának első percében (baloldalt lent figyeljük), még véletlenül se diszkréten, hanem

Egyrészt nyilvánvalóan azért, hogy mindvégig szubtilisen sugallja rajongótáborának, mennyire közel van ő Orbán Viktor székéhez, mennyire ugrásra készen várakozik – hiszen a megfelelő szögből nézve csupán kartávolságra ácsorog, igaz, nem annyira a közönség kifejezett kérésére, mint inkább a rendezői utasítás szerint (mindig jól jön, ha a politikus mellé egy színházi ember választódik meg senki által véletlenül alelnöknek). Valamint hogy kevésbé szubtilisen is kommunikálhassa az ilyesmire fogékonyabbak felé: a boomer miniszterelnök minden idegszálával felszólal,

Másrészt és elsősorban viszont a Bangóné-i értelemben vett, ennél is hatásvadászabb Rendkívül Erős Kép elkészítése lehetett a cél: hogy abban a pillanatban, amikor a kormányfő az akkor már többórás összpontosítás után, első viszontválasza végén bezárja a száját és leül, hogy fél másodpercnyi szusszanást követően tovább koncentráljon a vita még előtte álló, újabb kétórás folytatására, amelynek során még (ha jól számoltam) kereken hatvan különböző felszólalásra kellett továbbra is egy helyben ülve odafigyelnie (idegen nyelven vagy a nem sokkal pihentetőbb tolmácsolást hallgatva), hogy aztán majd összeszedetten reagáljon azokra fél egy körül, egy újabb tízperces felszólalásban – tehát hogy ebben a pillanatban, amikor elvileg mindenki a helyén ül és az uniós elnökség témájánál van fejben,

és a vita kellős közepén kezet nyújtson neki, hogy a TISZA propagandistái, oppárdon, sajtósai az ülésterem stratégiai pontjairól elkészíthessék A Fotót.

Amelyen az ellenzéki politikus a szituációra gondosan felkészülve, felsőbbrendűen, kissé leereszkedve áll, míg a századmásodpercekkel korábban leült miniszterelnök meglepetten felnéz rá, miközben kezd reflexből felállni, fogadva a szemmagasságban felé nyújtott ismeretlen kezet.

alátámasztandó azt a narratívát, hogy Orbán az alacsonyabbrendű, meghunyászkodó múlt, Magyar Péter ellenben a messze fölé magasodó, elegáns győztes. Aki még kezet is nyújt, együk a gáláns szívét.

És akkor most levezetésképpen mindenki pontozza, hogy egy tízes skálán mennyire találná nagyvonalúnak, vagy akár csak korrektnek, ha egy minimum Európa-szerte élőben figyelt, közel négyórás nemzetközi tárgyalásának kellős közepén egy honfitársa az olcsó, instant lájkszerzés érdekében és kifejezett propagandacélokból egyszeriben fölétornyosulna, és egy fotó kedvéért kizökkentené a koncentrációból,

Aztán pedig akár azzal a gondolattal is eljátszadozhatunk, hogy amennyiben mi lennénk úgynevezett autokrata diktátorok, kézivezérelt médiával és az ellenfelünkre állított kétezer ügynökkel, valamint légiónyi propagandistával, akkor vajon eltelne-e 24 óra úgy, hogy még csak szőrmentén sem leplezünk le egy minket

Az mindenesetre tény, hogy egy ideig Bangóné is nagyot ment az erős képeivel. Apropó: látta őt mostanában valaki?

***