A kritikusok szerint ez a díj ismét politikai döntés eredménye, nem a tudományos eredmények elismerése.
Nyitókép forrása: A Firstpost Youtube-oldala
Egyre több kritikus véli úgy, hogy a tudományos érdemek helyett sokkan nagyobb súllyal vetik latba a politikai szempontokat a közgazdasági Nobel-díj odaítélésében. Ezt a tendenciát erősítheti a svéd bizottság legutóbbi döntése is, ugyanis három olyan amerikai közgazdásznak adta a díjat, akik arra a következtetésre jutottak, hogy az ötszáz évvel ezelőtti gyarmatosítás máig hatóan befolyásolja a szegénységet – írta meg a The European Conservative.
A bizottság indoklása szerint a világ népességének legszegényebb fele a globális jövedelem alig egytizedét keresi és az összvagyon mindössze kettő százalékát birtokolja, ez pedig megalapozza a díjazottak azon megállapítását, hogy ezért Európa a felelős.
A díjazott közgazdászok, Daron Acemoglu, Simon Johnson és James A. Robinson, kutatásaikban ugyanis ezt a világban tapasztalható egyenlőtlenséget a gyarmatosítás örökségével magyarázzák.
A folyóirat szerint sokan úgy látják, hogy nem azért kapták meg a díjat, mert tudományos szempontból kiemelkedőt alkottak, hanem mert magyarázatot adnak az egyik legismertebb baloldali toposzra, a világban tapasztalható „jövedelmi egyenlőtlenségre”. A kritikusok szerint ez a díj ismét politikai döntés eredménye, nem a tudományos eredmények elismerése. A díj bizottságának négy tagja ugyanakkor védelmébe vette döntésüket, részletes indoklással alátámasztva választásukat.
Tavaly például Claudia Goldin kapta meg a díjat, akit egyesek azzal vádoltak, hogy a „marxista feminizmust” népszerűsítette a közgazdaságtan nevében. Ezt megelőzően pedig Ben Bernanke, a Federal Reserve korábbi elnöke kapta meg a kitüntetést, akinek döntései sokak szerint hozzájárultak a rekordmagas inflációhoz az Egyesült Államokban.
Bár a három közgazdász munkája tiszteletreméltó, módszertanuk több ponton is hibásnak tűnik az EC szerint. A kritikusok szerint ugyanis nem veszik figyelembe a gyarmatosító országok különböző intézményi hagyományait, és nem elemzik az intézményeken kívüli tényezőket sem, mint például az Egyesült Államok gazdasági sikereit.
A kutatások középpontjában a gyarmatosítás áll, miközben Európa saját intézményi fejlődése alig kap figyelmet.
A Nobel-díj bizottság továbbra is a jövedelmi egyenlőtlenségek csökkentésére összpontosít, amely célkitűzés mögött egyesek szerint Jakob Svensson, a bizottság elnöke áll. Svensson karrierjét a szegény országok tanulmányozásának szentelte, különös figyelmet fordítva Ugandára, és ezt a személyes erkölcsi álláspontot sokan vitatják a díj objektivitását illetően. A folyóirat szerint összességében a közgazdasági Nobel-díj „politikai beszennyeződése” egyre inkább aggasztó, ugyanis a díj odaítélésének politikai motiváltsága hosszútávon veszélyezteti a Nobel-díjak – különösen a természettudományok – hitelességét is.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Amikor a hírek fegyverré válnak, az objektivitás pedig csak a manipuláció színtere, ideje a felszín alá nézni.
Miközben fogy Európa, Strasbourg új irányt mutat.
A demilitarizált övezet felügyelete és kockázatai különösen vitatottak.
„Mi vagyunk az élő példa arra, lehetett volna ez másképp” – erősítette meg a miniszterelnök.
Még mindig nem tudtak kiigazodni az orosz elnökön.
A kormányfő szerint van félnivalójuk.
Caroline Savage megfogadta a kommentelők javaslatait.
Zelenszkijék esetleges finanszírozásáról külön nyilatkozat várható.
