Azerbajdzsánnak manapság minden téren kijön a lépés: szélsebesen fejlődik, energiaforrásaiért sorbaállnak a Kelet és a Nyugat nagyhatalmai, és térségi konfliktusaiban is nyerésre áll.
Nyitókép: AFP/Jans Woitas/DPA/DPA Picture Alliance
Talán még sohasem futott ilyen jó köröket a nemzetközi politikában Azerbajdzsán, az egyetlen kaukázusi köztársaság, amelyet a földrajz istene nem vert két kézzel, hanem áldott, kellő mennyiségű művelhető földdel s mesés olaj- és gázvagyonnal. Tavaly szeptemberben az azeriek elintézték a számukra legfontosabb nemzeti ügyet, és katonai erővel felszámolták az országuk nemzetközileg elismert területébe ékelődő Hegyi-Karabahot, a százhúszezres lakosságú, az örménység fontos emlékeit őrző örmény szakadár térséget.
Ezt mindjárt több okból is megtehették. Egyrészt Oroszország, Örményország katonai szövetségese túlságosan el volt foglalva Ukrajnával, így nem volt érkezése túlmenni azon szövetségesi kötelezettségén, hogy Örményország nemzetközileg elismert területét megvédje. Ráadásul nem is fűződött hozzá különösebb érdeke, mert a szankciók sújtotta Iránnak és Oroszországnak egyaránt fontos, őket Indiával összekötő Nemzetközi Észak–déli Szállítási Folyosónak (INSTC) kulcsfontosságú láncszeme Azerbajdzsán. Másrészt pedig az Oroszországról való energetikai leválás, valamint a nemzetközileg elismert határok sérthetetlenségének emlegetése közben a Nyugatnak sem fért bele, hogy egy szakadár állam mellett kiállva elidegenítse magától azon kevés ország egyikét, amely érdemben segíthet az Európai Uniónak az orosz szénhidrogén kiváltásában.
Legutóbb Antony Blinken amerikai külügyminiszter İlham Əliyev azeri elnökkel folytatott hívásába is mindössze annyi fért bele, hogy az USA „megerősítette egy tartós és méltó béke szükségességét”, valamint „annak fontosságát, hogy Azerbajdzsán tartsa magát nemzetközi emberjogi kötelezettségeihez és vállalásaihoz”. Az amerikai külügyminiszter szép szavaihoz egy újabb azeri–nyugati biznisz is társult: a brit BP kapta meg egy új gázmező kitermelésének jogát a Kaszpi-tenger azeri részén. A mező a becslések szerint több mint 110 milliárd köbméternyi gázt rejt, és nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy 2027-re Azerbajdzsán évi 20 milliárd köbméternyire emelhesse az Európába irányuló gázexportját; tavaly 11,8 milliárd köbméternyi földgázt kapott azeri forrásból a kontinens. Ez évtől ebből Magyarország is részesül: hazánkba 2024-ben érkezett először azeri gáz, és júniusban 5 százalékos részesedést vásároltunk az azerbajdzsáni Şahdəniz gázmezőben.
Azerbajdzsán előnyös pozíciójának megfelelően látványosan nem siet békét kötni,
pedig a napokban Nikol Pasinjan örmény miniszterelnök sürgetőleg kijelentette, hogy „a béke Örményország és Azerbajdzsán között nemcsak lehetséges, de elérhető is”. Azt is szorgalmazta, hogy a legutóbbi
békeszerződés-tervezet tizenhét pontja közül a már teljesen kitárgyalt tizenhármat írják alá békeszerződésként, amely az országhatár megállapításának módját igen, az Azerbajdzsán Örményországtól keletre és nyugatra fekvő részeinek összeköttetéséről szóló megegyezést viszont még nem tartalmazza. Jereván hajlandónak mutatkozik arra, hogy valamiféle átjárást biztosítson az Azerbajdzsán törzsterülete és enklávéja, az Örményország és Törökország közé ékelődő Nahicseván (Naxçıvan) között. De az azeriek újabb igényekkel is előálltak: Oroszországgal együtt követelik az EU-s békefenntartók kivonását, akiket álcázott hírszerzőknek tartanak, továbbá azt is követelik, hogy Örményország törölje alkotmányából az ország és Hegyi-Karabah egyesülésére vonatkozó passzust. Az örmény vezetést ezzel újabb megalázó belpolitikai vereségbe is belekényszerítenék, hiszen az alkotmánymódosítást alkotmányozó többségnek kellene megszavaznia a parlamentben.
Izgalmas dolgok történnek az azeri hadseregben is. Ott a konnektivitás új dimenzióját megnyitva már a Hegyi-Karabah elleni sikerek jelentős részét is a NATO-tag Törökország fegyveriparának legjavával érték el, s szeptemberben vették át az első darabot a kínai–pakisztáni közös fejlesztésű JF-17C vadászbombázókból.
Novemberben a szinte kizárólag olaj- és gázexportból élő Azerbajdzsán rendezi majd az ENSZ COP29 klímakonferenciáját, ami jó alkalom, hogy kedvező színben tűnjön fel. Az azeri diplomácia kifejezetten ügyesen használja az eseményt, a COP29 elnökségét paritásos alapon három férfiból és három nőből állította össze, és azt is felajánlotta, hogy a klímaváltozás által leginkább fenyegetett, az emelkedő tengerszint miatt nemes egyszerűséggel elsüllyedő fejlődő kis szigetországok (a szakirodalom nyelvén SIDS-ek) négyfős delegációinak kiutazását, bakui tartózkodását és minden egyéb költségét fedezi.
Əliyev rendszerének legfőbb kritikusa, az 1992–1993-ban elnököt adó Azerbajdzsáni Népi Front Párt vezetője, Əli Kərimli hiába írja a The Economist hasábjain, hogy a COP29 megrendezésével az ENSZ és a nemzetközi közösség „zöldre mos egy diktatúrát”, egy „olajállamot, ahol az egyet nem értőket elnyomják”,
a rezsim külső sikerei miatt belül betonstabil.
A szeptember elsején tartott parlamenti választáson, amelyet az Azerbajdzsáni Népi Front Párt demokráciaaggályai miatt immáron zsinórban hetedszer bojkottált, a kormányzó Új Azerbajdzsán Párt 50,42 százalékos győzelmet aratott, 68 mandátummal ismét megszerezte a többséget a 125 fős törvényhozásban. Ellenzéki jelöltek minimális számban jutottak be, a nem kormánypárti jelöltek zöme függetlenként nyert egyéni választókerületében.
Azerbajdzsán visszavág – a világ másik végén
Örményországot különleges kapcsolat fűzi Franciaországhoz: a hárommilliós örmény anyaország több mint félmillió fia él Franciahonban. Már a középkorban éltek ott örmények, de a diaszpóra az 1915-ös népirtás után szaporodott fel igazán, s mágnesként vonzotta a 20. században a Közel-Kelet legkülönbözőbb országaiból áttelepülő örményeket. Ennek a speciális viszonynak számos kulturális lenyomata van: a legszembetűnőbb talán az, hogy az örmények hosszú saját szavuk, a snorakalutyun helyett gyakran nemes egyszerűséggel mercit mondanak, amikor megköszönnek valamit. Az örmény–francia kapcsolat Azerbajdzsán szemében kérdésessé teszi azt, hogy az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet karabahi rendezéssel foglalkozó Minszki Csoportját társelnöklő Franciaország vajon elfogulatlan közvetítőként működött-e a konfliktus idején. Erre Párizs számos egyoldalú, csak Azerbajdzsánt érintő szankciós intézkedéssel, valamint elítélő nyilatkozattal rá is szolgált. S most, hogy Azerbajdzsán a karabahi háborút minden kétséget kizáróan megnyerte, elérkezettnek látja az időt arra, hogy megleckéztesse kicsit Franciaországot az örménypártiságért. Ennek módját pedig nem másban találta meg, mint Új-Kaledóniában, a Franciaországhoz tartozó kis óceániai szigetcsoportban, ahol májusban zavargások törtek ki, miután Párizs megpróbálta elfogadtatni, hogy a helyi választáson ne csak a már 1998 előtt is ott élők és azok leszármazottai szavazhassanak, hanem az európai Franciaországból és Francia Polinéziából odaköltöző szigetlakók is. Azerbajdzsán elnöke ezen a ponton az El Nem Kötelezettek Mozgalmának vezetőjeként beállt a Franciaországtól való elszakadást szorgalmazó tábor mögé. „Sajnálom, hogy némely szeparatista lepaktált Azerbajdzsánnal” – kommentálta a helyzetet Gérald Darmanin akkori francia belügyminiszter.
İlham Əliyev már 2023 márciusában kijelentette az El Nem Kötelezettek Mozgalmának találkozóján, hogy Franciaország tengerentúli területei, különösen Új-Kaledónia „a francia gyarmatbirodalom rusnya maradékai”, melyeken Franciaország „népirtó cselekedeteket követett el”.
A szeparatistákra pedig, akik egy-egy tüntetésen Əliyev portréja előtt állva azerbajdzsáni zászlókat lengettek, úgy hivatkozik az azeri média mint szabadságharcosokra, akik „megpróbálják megszabadítani Új-Kaledóniát a francia gyarmatosítástól”. Az El Nem Kötelezettek Mozgalmának júliusi miniszteri csúcstalálkozóján létrejött a Baku Initiative Group francia gyarmattartás elleni csoportja. Az ekkor felszólaló Roch Wamytan, az új-kaledóniai kongresszus szeparatista elnöke kijelentette, hogy Azerbajdzsánnak joga van segíteni a dekolonizációs folyamatot. Baku azonban tagadja, hogy a szavakon túl bármi mással is támogatná az új-kaledóniai szeparatistákat, amire jó oka van – Azerbajdzsán olaj- és gáziparában ugyanis nagy jelentőséggel bír a francia Total energiacég jelenléte.
Az első világháború hatása és hagyatéka mindaddig meghatározó lesz az emberiség életében, amíg nem jön egy újabb, hasonlóan nagy kataklizma, amely megint teljesen átrendezi a térképet. Interjúnk.
A javaslat csökkentené az árakat.
A miniszterelnök szerint az éghajlatváltozás árát nem fizethetik meg a gazdák.
A miniszterelnök az ENSZ klímacsúcsán vesz részt kedden.
A hosszú távú finanszírozás és a megfelelő kormányzati együttműködés biztosítaná, hogy a HUN-REN az ország versenyképességének meghatározó tényezője legyen.
Mi lesz a következményük a Magyar Péter-féle hangfelvételeknek? Elhozza-e Donald Trump a békét? Talpra áll-e az európai és a magyar gazdaság? Dévényi István és Gajdics Ottó vitája.
A trágár „túszejtő” Magyar Péternek nagyon tetszik a szitu – kérdés, hogy a „túszok” meddig bírják még a strapát. Kacsoh Dániel írása.
Afrika is igyekszik bekapcsolódni a mesterségesintelligencia-versenybe a hiányos infrastruktúra és finanszírozás ellenére. A kutatók azonban leszögezik, hogy semmiképpen sem úgy, ahogyan azt a Nyugat szeretné.
