Legutóbb Antony Blinken amerikai külügyminiszter İlham Əliyev azeri elnökkel folytatott hívásába is mindössze annyi fért bele, hogy az USA „megerősítette egy tartós és méltó béke szükségességét”, valamint „annak fontosságát, hogy Azerbajdzsán tartsa magát nemzetközi emberjogi kötelezettségeihez és vállalásaihoz”. Az amerikai külügyminiszter szép szavaihoz egy újabb azeri–nyugati biznisz is társult: a brit BP kapta meg egy új gázmező kitermelésének jogát a Kaszpi-tenger azeri részén. A mező a becslések szerint több mint 110 milliárd köbméternyi gázt rejt, és nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy 2027-re Azerbajdzsán évi 20 milliárd köbméternyire emelhesse az Európába irányuló gázexportját; tavaly 11,8 milliárd köbméternyi földgázt kapott azeri forrásból a kontinens. Ez évtől ebből Magyarország is részesül: hazánkba 2024-ben érkezett először azeri gáz, és júniusban 5 százalékos részesedést vásároltunk az azerbajdzsáni Şahdəniz gázmezőben.
Azerbajdzsán előnyös pozíciójának megfelelően látványosan nem siet békét kötni,
pedig a napokban Nikol Pasinjan örmény miniszterelnök sürgetőleg kijelentette, hogy „a béke Örményország és Azerbajdzsán között nemcsak lehetséges, de elérhető is”. Azt is szorgalmazta, hogy a legutóbbi
békeszerződés-tervezet tizenhét pontja közül a már teljesen kitárgyalt tizenhármat írják alá békeszerződésként, amely az országhatár megállapításának módját igen, az Azerbajdzsán Örményországtól keletre és nyugatra fekvő részeinek összeköttetéséről szóló megegyezést viszont még nem tartalmazza. Jereván hajlandónak mutatkozik arra, hogy valamiféle átjárást biztosítson az Azerbajdzsán törzsterülete és enklávéja, az Örményország és Törökország közé ékelődő Nahicseván (Naxçıvan) között. De az azeriek újabb igényekkel is előálltak: Oroszországgal együtt követelik az EU-s békefenntartók kivonását, akiket álcázott hírszerzőknek tartanak, továbbá azt is követelik, hogy Örményország törölje alkotmányából az ország és Hegyi-Karabah egyesülésére vonatkozó passzust. Az örmény vezetést ezzel újabb megalázó belpolitikai vereségbe is belekényszerítenék, hiszen az alkotmánymódosítást alkotmányozó többségnek kellene megszavaznia a parlamentben.
Izgalmas dolgok történnek az azeri hadseregben is. Ott a konnektivitás új dimenzióját megnyitva már a Hegyi-Karabah elleni sikerek jelentős részét is a NATO-tag Törökország fegyveriparának legjavával érték el, s szeptemberben vették át az első darabot a kínai–pakisztáni közös fejlesztésű JF-17C vadászbombázókból.
Novemberben a szinte kizárólag olaj- és gázexportból élő Azerbajdzsán rendezi majd az ENSZ COP29 klímakonferenciáját, ami jó alkalom, hogy kedvező színben tűnjön fel. Az azeri diplomácia kifejezetten ügyesen használja az eseményt, a COP29 elnökségét paritásos alapon három férfiból és három nőből állította össze, és azt is felajánlotta, hogy a klímaváltozás által leginkább fenyegetett, az emelkedő tengerszint miatt nemes egyszerűséggel elsüllyedő fejlődő kis szigetországok (a szakirodalom nyelvén SIDS-ek) négyfős delegációinak kiutazását, bakui tartózkodását és minden egyéb költségét fedezi.