(Nyitókép forrása: Wikipedia)
Talán nincs még egy történelmi esemény, amelyről olyan sok könyv íródott, és amellyel annyi történész foglalkozott, mint a második világháború. Ezen belül is számtalan életrajzot írtak Sir Winston Churchillről.
Churchill az Egyesült Királyság hőse, aki szembeszállt Hitlerrel, és aki már akkor látta, milyen irányban halad a náci Németország, amikor az egész világ becsukta a szemét. Az utóbbi években a brit baloldalon divatossá vált befeketíteni az alakját. Erről a jelenségről Douglas Murray brit szerző is írt Háború a Nyugat ellen című könyvében. Nem arról van szó, hogy ne lehetne Churchill tévedéseiről beszélni, ezt megtették a saját életrajzírói is. Murray leírása szerint nem egyszerű kritikáról van szó, olyan dolgokkal vádolják Churchillt, amelyek vagy nem is igazak, vagy összességében nem vesznek el abból, hogy milyen fontos szerepe volt Németország legyőzésében. Mint írja: a Churchill elleni támadás a Nyugat pozitív történelmi szerepét akarja kétségbe vonni: „Ezért kell hadjáratot folytatni Churchill ellen: amíg a hírneve kitart, addig a Nyugatnak van hőse.” Az egykori brit miniszterelnök kritikájából még a történelmi revizionisták szeretnek karriert csinálni, akik azzal igyekeznek hírnévre szert tenni, hogy a hitleri Németországot mentegetik, Churchillt pedig negatívan festik le.