Az általunk megkérdezett hadtörténész rámutatott, számtalan történelmi példa bizonyítja, hogy egy-egy ország – környezetében akár egyedüliként is – el tudja kerülni a háborúkat. Márpedig a miniszterelnök nemrég kijelölte, hogy Magyarország egyik legfőbb célja a háborúból való kimaradás.
„Újabb elképesztő bejelentések Von der Leyentől. Még több pénzt, még több fegyvert, sőt, katonákat is akarnak küldeni Ukrajnába. Nyakunkra fogják hozni a háborút. Magyarországnak ebből bármi áron ki kell maradnia. Ez az ősz legnagyobb tétje. Hiába az óriási nyomás, sikerülni fog!” – írta a napokban a Harcosok Klubjában Orbán Viktor. A miniszterelnök a kimaradással már a tusványosi beszédében is hosszan foglalkozott (lásd a keretes írásunkat), akkor többek között úgy fogalmazott: „fel kell készülnünk arra, hogyha háború lesz, akkor kimaradjunk a háborúból. Én ezt csinálom évek óta; a magyar külpolitikának a legmagasabb absztrakciós szinten ez a rendezőelve”. Utánajártunk, mennyire gyakori a történelemben a magyar kormányfő által meghirdetett cél. Mint kiderült, az akár az adott országhoz viszonylag közeli fegyveres konfliktusból való tudatos kimaradás egyáltalán nem példa nélküli. Sőt!
„Mindig azok az országok tudtak semlegesek maradni, amelyek megfelelő fegyveres erővel rendelkeztek, meg tudták védeni a határaikat, és önálló külpolitikával rendelkeztek. A gyengébb országokat vagy bekebelezte egy nagyhatalom vagy olyan szövetségbe tömörültek a nagyhatalmak ellen, amelyben az önálló külpolitikájuk szintén nem maradt érintetlenül” – fogalmazott megkeressünkre Somkuti Bálint hadtörténész, biztonságpolitikai szakértő.
Somkuti rámutatott:
ha a semlegességről, a háborúkból való kimaradásról van szó, mindenkinek Svájc jut először eszébe, nem véletlenül.
Az ország az 1315-ös morgarteni csata óta de facto független és önálló. 1815-ben pedig a bécsi kongresszuson a nagyhatalmak garantálták Svájc semlegességét”.
Bár Svájcra hajlamosak vagyunk úgy gondolni, mintha kizárólag pipogya és bohókás bankárok laknák, a valóság éppen ennek az ellenkezője. Az alpesi ország meg is tudja védeni magát, ha kell. Bár erre nem gyakran van szükség, mert akinek van egy kis esze, nem támadja meg.
„A morgarteni csata óta nem sokan próbáltak betörni Svájc területére (Napóleont kivéve, akinek sikerült is meghódítani a Svájcot, de ez az eset kirívónak számít). Egyrészt, mert az Alpok biztosította védőgyűrűn igencsak nehéz átjutni, másrészt évszázadokig nekik volt a legjobb gyalogságuk a kontinensen” – mutatott rá a hadtörténész.
A Harmadik Birodalomnak volt ugyan terve Svájc meghódítására, ezt hívták Tannenbaum hadműveletnek, de a józanabb generálisai meggyőzték Hitlert arról, hogy ez akkora veszteségekkel járna, ami nem érné meg.
Az Alpokban kiépített erődítmények és a ma is érvényben lévő milíciarendszernek köszönhetően ugyanis az ország szinte bevehetetlen. A milíciarendszer alapja, hogy a hadköteles korú svájci férfiak otthon tartják az automata katonai fegyverüket és hozzá két tárat. Ez egy mozgósításnál, amikor meg kell védeni az országot, rengeteget számít, mellékesen pedig többek között emiatt van kevés erőszakos bűncselekmény az országban, hiszen senki nem tartja jó ötletnek felfegyverzett háztartásokba betörni” – fejtette ki.
A második világháború alatt Spanyolországnak és Portugáliának egyaránt kedvezett, hogy félreeső helyen feküdtek, távol voltak a konkrét háborús cselekményektől – tudtuk meg Somkuti Bálinttól.
Franco továbbá azzal tudott érvelni, hogy az országában nemrég ért véget egy véres polgárháború, ezért nincsenek olyan állapotban, hogy háborúzzanak.
Azért egy spanyol önkéntesekből álló hadosztály, az úgynevezett Kék Hadosztály részt vett a háborúban a tengelyhatalmak oldalán, ezzel némileg törlesztettek a németeknek, akik sokat segítettek a polgárháborúban a francoistáknak” – magyarázta.
Portugáliánál viszont más volt a helyzet, már csak azért is, mert ők nem a tengelyhatalmakkal ápoltak jó viszonyt, inkább a másik féllel. A portugálok esetében elsősorban a britekkel való jó kapcsolatot kell kiemelni.
Már a tizennyolcadik-tizenkilencedik század óta szövetségesek voltak, a brit flotta biztosította ugyanis, hogy Portugália amerikai gyarmatáról eljussanak a különböző javak az anyaországba.
Ők tehát brit védelem alatt álltak és csak nagy erőfeszítések árán lehetett volna belelökni őket a háborúba”
– mondta a hadtörténész.
Somkuti Bálint szerint
érdemes még megemlíteni Svédországot is, amely azzal biztosította a II. világháborúból való kimaradását, hogy megtartotta a gazdasági kapcsolatait a Harmadik Birodalommal.
„A hidegháború alatt Európában olyan államok tudtak függetlenek maradni, amelyek valmilyen szempontból a periférián helyezkedtek el. Például a szintén nehezen járható alpesi területen fekvő Ausztria, vagy a keleti »arcvonal« legészakibb részén fekvő Finnország” – vélekedett.
„Hozzá kell tenni, hogy a finnek ennek ellenére komoly szovjet befolyás alatt álltak eben az időben. A hadseregük szovjet eszközökkel volt felszerelve, és tele voltak szovjet tanácsadókkal” – jegyezte meg.
„Ha elhagyjuk Európát, akkor azt látjuk, ekkoriban voltak a világnak olyan részei, amelyek nagyobb mozgásteret élveztek a semlegesség szempontjából. Például India. A távol-keleti ország alapítója volt az el nem kötelezettek mozgalmának, amelynek aztán az élére is állt” – magyarázta.
Az, hogy Magyarországnak van önálló külpolitikája és megőrizte szuverenitását, alapvető fontosságú, hiszen ez a háborúkból való kimaradás egyik alapja”
– húzta alá Somkuti Bálint.
A hadtörténész rámutatott: „Az első világháborúban való részvételről az Osztrák-Magyar Monarchiában – önálló külpolitika híján – nem tudtunk dönteni, pedig a magyar politikai elit, köztük Tisza István miniszterelnök egyértelműen ellenezte a háborút. Ahogy 1968-ban sem volt lehetőségünk kimaradni a csehszlovákiai bevonulásból, mert egy nagyhatalom által uralt tömbhöz tartoztunk – nem önszántunkból, megszállt országként”.
„Éppen ugyanígy
nem dönthetnénk a semlegesség vagy a háborúból való kimaradás mellett, ha az unióból végül sikerül egy olyan birodalmat építeni a nemzetek Európája helyett, amelyben a tagállamok nemzeti szuverenitása és ezzel együtt az önálló külpolitikájuk is megszűnik”
– világított rá Somkuti Bálint.
„Kimaradni tudni kell” – Orbán Viktor öt pillére
„A háborúból való kimaradásra fel kell készülni, az nem deklaráció, amikor bejelentjük, hogy kimaradunk; kimaradni tudni kell, az egy tudás. Öt pillére van ennek a tudásnak” – fogalmazott Orbán Viktor tusványosi beszédében.
A kormányfő által megjelölt öt pillér a következő:
1. „ne legyünk kiszolgáltatottak, vagyis jó kapcsolatot ápoljunk a világ minden hatalmi központjával”
„Ma a világ hat erőközpontjából öttel jó kapcsolatot ápolunk (...) nem arra gondolok, hogy poharazgatás mellett biztosítanunk kell egymást a kölcsönös, elméleti barátságról, még csak nem is politikai rokonszenvre gondolok, hanem arra, hogy mindenki, minden nagyhatalom gazdaságilag és anyagilag érdekelt legyen Magyarország sikerében, vagyis senki ne legyen érdekelt Magyarország lerombolásában és meggyengítésében.”
2. „legyen erőnk megvédeni magunkat”
„Habár a honvédelmi kiadások már 1.750 milliárd forintnál tartanak (...) A magyar hadseregnek technológiai fölényre kell szert tennie, egyfajta precíziós hadseregre van szükségünk, hogy megvédhessük magunkat.”
3. „a válságálló képességek kifejlesztése, egyszerűbben úgy is hívhatunk, hogy önellátási képesség”
„Négy területen kell önellátónak lenni, ha ki akarsz maradni a háborúból: a hadiiparban, az energiában, az élelmiszerben és a digitális képességek tekintetében.”
4. „a humán erőforrásfölény”
„Annyit fontos megemlítenünk, hogy ma Európában a nemzeti össztermék arányában Magyarország költi a legtöbbet az oktatásra – de a felsőoktatásra biztosan! –, ott vagyunk az európai élmezőnyben a szakképzésben, három magyar egyetem a világ első 2 százalékában van, és kilenc magyar egyetem a világ első 5 százalékában van.”
5. kell „egy hosszú távú terv”
„Ennek a tervnek az áll a középpontjában, és ebben kellene létrehoznunk Magyarországon teljes nemzeti egyetértést, hogy nem zárkózhatunk be semmilyen blokkba. A nyugati szövetségi rendszer részei vagyunk, de ott kell lennünk a keleti gazdaságban is”.
Ezt is ajánljuk a témában
A kormányfő tusványosi beszédében arról beszélt, „precíziós hadseregre van szükségünk, hogy megvédhessük magunkat”. Mit jelent az Orbán Viktor által használt kifejezés és mi a teendő? Utánajártunk.
Nyitókép: MTI/Fischer Zoltán
„Magyarország megfosztja polgárait a tényalapú újságírástól” – mondta az ukrán külügyminisztérium szóvivője.
Mint két tojás: Zelenszkij és Tusk szerint egész Európának be kellene szállnia a háborúba. „Mi minden orosz drónt le tudunk szedni” – állította az ukrán elnök.
Most már csak a szokásos módszerhez folyamodhatnak, így ezúttal Szlovákiát fenyegették meg.
Az újságíró ismét lesújtó véleménnyel volt lapunkról, míg a miniszterelnököt egy „szar cselédnek” nevezte a JÓLVANEZÍGY YouTube-csatorna műsorában.
Nem kellett sok idő, hamar rajtakapták.
Az Alapjogokért Központ kutatási elemzője kiemelte, hogy a Tisza nem rendelkezik olyan képeségekkel és szakembergárdával, ami a stabil politikai munkához szükséges.
Heves adok-kapok alakult ki Niedermüller Péter és Szabó György rabbi között a kerületben uralkodó állapotok miatt.
„Magyarország megfosztja polgárait a tényalapú újságírástól” – mondta az ukrán külügyminisztérium szóvivője.
