Székelyföld – a Kelet nyugatja vagy a Nyugat keletje?

Nyitókép: MTI / Henning János

A Sepsi Tabakó Fesztiválon beszélgetett Farcádi Botond, a Háromszék napilap főszerkesztője Tamás Sándor RMDSZ-es politikussal, a székelyföldi Kovászna Megye Tanácsának elnökével. Előadásuk a „Székelyföld – a Kelet nyugatja vagy a Nyugat keletje?” címet viselte. 

A székelyföldi vezető a beszélgetés elején elmesélte: most 58 éves és a '80-as években, a román kommunizmus legsötétebb időszakában volt fiatal. Miután 1985-ben leérettségizett, az addigiaknak megfelelően magyarul készült az egyetemi felvételire, de ezt a lehetőséget a vizsga előtt rövid idővel megvonták, így csak románul lehetett felvételezni. Miután sikertelenül abszolválta ezt a megmérettetést, Románia aktuális alkotmányával a kezében ment panaszt tenni az egyetem vezetőségéhez, mivel az alaptörvény garantálta az anyanyelven való oktatás jogát. 

Hasonló élményekben volt sorkatonaként is része, főleg a péntek reggeli politikai eligazítások során. Itt szóvá tette, hogy a leadott anyaggal ellentétben a székelyek hamarabb éltek Erdélyben, mint a románok, és ezt írásos dokumentumok is bizonyítják. Illetve, hogy a tananyagban szereplő Gheorghe Doja, az, igazából a Dálnok faluból származó Dózsa György, ami ugyancsak nem aratott sikert a politikai tisztek körében.

A moderátor ezután arról kérdezte a közönséget, hogy Székelyföldnek fel kell-e zárkóznia a Nyugathoz? Mivel nem igazán gondolta így senki, ezért kijelentette, hogy

Majd megkérdezte Tamás Sándort, hogy mit jelentett számára a '80-as években a Nyugat? Számára, számukra Kézdivásárhelyen, ahol felnőtt, tíz üveg Coca-Cola birtoklása már a Nyugatot jelentette. Szerinte Magyarország akkor, a székelyek szemében nem jelentette a Nyugatot, de mégis sokkal szabadabb volt. Onnan nem kólát, hanem pántos farmernadrágot és a rágógumit csempésztek az országba, Erdélyben nem elérhető könyvek kíséretében.  „A Nyugat valójában a berlini faltól kezdődött” – mondta a székely vezető.

A moderátor visszaemlékezett a 2000-es évek elejére, amikor ő érettségizett, és kifejtette, hogy akkor az emberek még nem érezték azt itt, hogy a Nyugathoz tartoznának. Mindenki úgy gondolta, hogy Székelyföldnek és Romániának utol kell érnie a Nyugatot. Ezután a közönséghez fordult és megkérdezte a fiatalokat, hogy ki szeretne külföldön tanulni vagy élni – de nem igazán jelentkezett senki.

Tamás Sándor fontosnak tartotta tisztázni, hogy mit is jelent a Nyugat fogalma. „Mi tetszik nekünk a Nyugatban?” – kérdezte. „Az infrastruktúra? Az életminőség? De vajon a tartalmi kérdésekbe belelátunk-e?” Szerinte, most már lehet kapni nemcsak kólát, de olyan kávét is, mint Olaszországban. Az infrastruktúra pedig olyan Székelyföldön, mint Nyugat-Európában. 

A kérdés inkább az, hogy értékrendben akarunk-e ahhoz a Nyugathoz tartozni, ami ma az illegális migráció, a woke és a szomszédunkban zajló háborúhoz való viszonyulás jelenti? 

– jelentette ki határozottan.

Farcádi megemlítette, hogy manapság a fiatalok egyetem alatt vagy után szívesen tanulnak vagy dolgoznak az Unióban. Abban a beszélgetőtársak egyetértettek, hogy az EU jó dolog és egy fiatal számára a lehetőségek tárházát biztosítja. Az európai közösség mobilitást és konvektivitást jelent. A politikus azonban kiemelte, hogy az EU-nak az is köszönhető, hogy egyre több nyugat-európai jön Erdélybe egyetemen tanulni, mivel náluk is van minőségi oktatás.

Majd elmondja, hogy az egyetemet ő Budapesten végezte, és bátorítja a fiatalokat, hogy – sok erdélyi politikustársával ellentétben – 

A moderátor megkérdezte beszélgetőtársát, hogy őt mi hozta haza Székelyföldre? Tamás Sándor elmesélte, hogy a felesége is székely, de ő is Budapesten tanult és dolgozott. Mivel mindkettőjüknek fontosak a családi, baráti kötődések, sőt a volt iskoláik tanárainak nevelése, miután jól átbeszélték a dolgaikat, úgy döntöttek, hogy visszaköltöznek. 

„Mondhatom, hogy kalandvágyból költöztem haza. 

Ez egy nehezített terep, ezért ezt a döntésemet sok anyaországi barátom nem érti” – jelentette ki huncut mosollyal a bajusza alatt a székely politikus.

Ha megkérdik tőle, hogy miért jó Székelyföldön élni, Tamás Sándor azt feleli, hogy attól függ, ki mit szeretne. Ha nyomot akar hagyni az utókornak maga után, ha közösségi életet, élményeket szeretne, akkor válassza Székelyföldet. 

A filozófiai vita a liberális és a konzervatív megközelítésmódok közötti különbségben rejlik: az a kérdés, hogy kinek legyen jó? A liberális ugyanis az egyénre helyezi a hangsúlyt, és ebből lesznek a szinglik vagy az egygyerekes családok. Nálunk meg a család, a faluközösség, a nemzetközösség, másképp: Isten, család, haza a fontos. Tamás szerint erről szól Orbán Viktor és a Nyugat vitája is. Szerinte nyugaton szinte mindent bérelnek az emberek, de ő még mindig ott kaszál, ahol a nagyapjának a nagyapja is tette.

Arra a kérdésre, hogy mint Kovászna Megye Tanácsának elnöke, hány évre gondol előre, amikor döntéseit meghozza, Tamás Sándor elmondta:

A Háromszék főszerkesztőjének érdeklődésére, hogy mit jelent az otthon fogalma, a politikus kijelentette: ahol jól érzi magát az ember. Ezért is kezdtek Kovászna megyében bölcsődék, óvodák, iskolák, játszóterek építésébe vagy felújításába, hogy az emberek még jobban otthon érezhessék magukat és minél többen visszaköltözzenek nyugatról. 

Régen a nagyjából negyedmilliós lakosságú Brassó szívta el az embereket Székelyföldről, de most ez megváltozott. Most már brassói cégek keresik a telephelyet és az embereket Székelyföldön. A Brassó melletti, tavaly óta működő repülőtér is nagyot jót tesz Háromszéknek. Székelyföld kívánatos hely lett, aminek megvannak az előnyei, de a hátrányai is, ezt kell jól menedzselni – vallotta meg Tamás Sándor.

ezért Székelyföld a legjobb hely EU-ban – zárta gondolatait a politikus.