Orbánozott az Economist egy óriásit, de kénytelen volt elismerni a magyar kormányfő érdemeit

Nyitókép: Jan Nolte, az AfD képviselőjelöltje beszél egy hesseni pártgyűlésen 2024. szeptember 7-én  /  fotó: Andreas Arnold /dpa Picture-Alliance via AFP

Nem szabad lekicsinyelni a jobboldal előretörését Németországban, Türingiában és Szászországban áttört az Alternatíva Németországnak (AfD), sőt, türingiai győzelme azt jelenti, hogy 

– írja elemzésében a The Economist. 

A brit gazdasági lap szerint azonban az eredményekből nem kell feltétlenül országos tendenciákra asszociálni, hiszen Türingiában a német szavazók mindössze 3 százaléka él, az állam olyan országos reprezentációs kivetítő értékkel bír, mint mondjuk Wyoming az Egyesült Államokban, ahol Donald Trump 2016-ban a szavazatok 68 százalékát szerezte meg, sokkal magasabb támogatottságot tehát, mint országos szinten.

Az országos arányokat a felmérések mutatják: 

a bevándorlásellenes baloldali Sahra Wagenknecht Szövetség (BSW) 8 százalékon áll, a németek mintegy egyharmada radikális pártokra voksol.

A „keményjobb" áttört

Mégis, ha szétnéz az ember Európa országaiban akkor azt látja, hogy a jobboldal teret nyert – folytatja a lap, utalva arra, hogy Franciaországban Marine Le Pen Nemzeti Tömörülés pártja és szövetségesei a parlamenti mandátumok 25 százalékát birtokolják, további 13 százalékot pedig a radikális baloldali Jean-Luc Mélenchon pártja. Olaszországban a Giorgia Meloni vezette Olasz Testvérek és a Matteo Salvini irányította Liga együtt 35 százalékos teljesítményt értek el a 2022-es választásokon. Ausztriában szeptember 29-én rendezik a parlamenti választásokat, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) vezeti a felméréseket, míg 

– írja a cikk szerzője.

A lap szerint a bevándorlásellenes jobboldal előretörésének van egy káros mellékhatása: ahhoz, hogy a mérsékelt pártok nélkülük tudjanak kormányt alakítani, sokszor olyan kompromisszumokat kell kötniük egymással, amely rossz kormányzatot eredményez. Ez pedig tovább növeli a választói csalódottságot a fősodratú pártokban, ami a radikálisok további erősödését váltja ki. Ilyen helyzetbe került a német koalíciós kormány, hasonló nehézséggel küzd a francia kormányzat, de a fent említett türingiai és szászországi kormányzatok megalakulása is gyötrelmes folyamat lehet.  

Arra a kérdésre, hogy a bevándorlásellenes jobboldali pártokat, hogyan kellene a mainstreamnek kezelnie, az Economist úgy látja, minden esetre más lehet a recept. Azt írják, hogy Olaszországban Meloni pártjának neofasiszta gyökerei vannak, de a vezetői okosan váltottak, és mára már szalonképessé váltak az olasz berendezkedésben. 

a francai gazdasági élet szereplői pedig már kevésbé tartanak tőle, mint Mélenchon radikális baloldali politikájától. A másik eset Svédország példája, ahol a bevándorlásellenes Svéd Demokraták koalíción kívüli támogatói a kisebbségi jobbközép kormánynak, a befolyásért cserébe mérsékelték álláspontjaikat. Hollandiában a jobboldali Geert Wilders négypárti koalícióba kényszerült, így politikáit szintén finomhangolni kényszerült. 

A The Economist azt írja, hogy a jobboldal konszolidációja nem garantált, ezt mutatja az osztrák FPÖ esete, amely a lap szerint őrzi a bevándorlásellenes politikáját, hiába került a mérsékeltek koalíciójába. 

A The Economist szerzője szerint Németország viszont kemény dió lesz: vélhetően a baloldali BSW-vel egyezkedniük kell majd a mainstream pártoknak, de az AfD elszigetelése nehéz lesz. A legjobb eszköz erre az, ha a népszerűségnövekedésüket okozó társadalmi sérelmeket a kormányzatok minél hamarabb kezelik. Ezek a problémák a következők: az energiaárak növekedése, és ezzel a megélhetés költségeinek növekedése, a tanárhiány, illetve legfőképpen a bevándorlás. 

A liberálisok ódzkodnak attól, hogy keményen lépjenek fel az illegális bevándorlás ellen. 

Európa külső határainak megerősítése, a menedékkérelmüket elutasítottak kitoloncolása és a bevándorlók integrációja nehéz feladat, de amíg a kormányok nem mernek ehhez a kérdéshez nyúlni, a jobboldal támogatottsága nőni fog – zárja a cikk.

--