Korszakos legendához hasonlította Macront a Politico

Nyitókép: Nathan Laine/Bloomberg via Getty Images

A francia elnök a nyáron elkerülte a politikai halált, azzal, hogy feláldozta a szövetségeseit – írja a Politico.  Emmanuel Macron dacolt a francia politika törvényeivel, de soha nem tűnt még ennyire magányosnak.

A lap emlékeztet, hogy az elnök az elmúlt három hónapban elvesztette az uniós választást, majd sietve feloszlatta a parlamentet, és felkészületlenül küldte csapatait egy újabb választási csatába, azt szintén elbukta, majd hetekig tartó káoszt és zűrzavart váltott ki azzal, hogy várt a miniszterelnök kinevezésével.

miután eljátszotta az ország jövőjét. Ő maga valahogy – bár komoly sérüléseket szenvedett – talpra tudott állni, amikor Michel Barnier volt Brexit-főtárgyalót nevezte ki miniszterelnöknek.

A Politico úgy véli, a mostani kegyelmi állapotért Macron nagy árat fizetett, a tábora maradandó károkat szenvedett. A legfontosabb szövetségesei nyíltan ellene fordultak, azzal vádolva őt, hogy „megöli” a koalícióját. Macron minisztereinek sokkos állapotban tántorgó képei az előrehozott választások kiírásáról szóló döntése után még sokáig megmaradnak.

A gyengeségét a riválisok és a szövetségesek egyaránt észrevették. Macron volt az első, aki patthelyzetbe került az Európai Bizottság elnökével, Ursula von der Leyennel folytatott vitában. A francia elnök úgy döntött, feláldozza a biztosnak jelölt Thierry Bretont annak reményében, hogy jobb portfóliót kap, de 

A nagyobb kérdés az, mit képvisel Macron. Az elnök biztosította Barnier-t, a fiskális szempontból óvatosan konzervatív nagykutyát – aki kétszer volt európai biztos és négyszer miniszter –, hogy a vállalkozásbarát reformjai – különösen a nyugdíjkorhatár emeléséről szóló ellentmondásos döntése – megmaradnak.

De a Politico szerint a macronizmus – a pragmatizmus és az innováció keverékéből álló, sajátos politikai stílus, amelynek a hagyományos bal-jobb pártok közötti megosztottságon kellett volna túllépnie – halottnak tűnik.

A politika hemzseg az árulásoktól és a hátba szúrásoktól, írja a lap. Macron saját hatalomra jutása egy titkos elnökjelöltségi pályázattal kezdődött, amikor 2016-ban még Hollande kormányának minisztere volt. Akkoriban Hollande esélyei már halványodtak, de még nem jelentette be, hogy nem pályázik az újraválasztásra.

A baloldali technokrata Élisabeth Borne-t kinevezték miniszterelnöknek, és tavaly azzal a hálátlan feladattal bízták meg, hogy a kormány nyugdíjreformját a széles körű lakossági ellenállás ellenére keresztülvigye, majd a munka végeztével kirúgták. A francia elnök ezután az úgynevezett Macron-generáció egyik sztárját, Gabriel Attalt hozta a helyére, hogy hónapokkal később a háta mögött előrehozott választásokat írjon ki.