A német demokráciában levegőnek nézik a választók harmadát, az amerikaiban egy kis kritikáért az ember terrorista-listán találja magát.
Nyitókép: JENS KALAENE / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP
Olyan időket élünk, amelyekben a világ egy része külpolitika gyanánt azzal villog, hogy ő demokrácia, más meg nem az – s azt várja a többi demokráciától, hogy ezt a tényt kőolajimportról, chipexportról és befektetésekről szóló döntéseiben is érvényesítse. Épp ezért vagyok igen háklis a demokráciára.
Ha már ennyibe kerül ez nekünk,
ha már feláras, akkor legalább működjön is, az Istenért –
legyünk szabadok a szólásra, és lehessen szavunk az ország dolgainak intézésében, minimum.
És ez az az aspektus, amelyben a demokráciájára kifelé oly büszke Nyugat befelé folyamatosan alulteljesít. A német demokráciának például a mai szent napig nem sikerült megbirkóznia azzal a kihívással, hogy szétszálazzon két dolgot. Egyrészt azt, hogy a lakosság igen jelentős része az európai migrációs politika gyökeres, valamint az európai háborús politika néminemű megváltoztatását kéri, akarja, követeli. Másrészt pedig azt, hogy az e két helyes álláspontot képviselő párt nagyjából öt politikusa néha nem bír a vérével, és kétévente egyszer mondanak valami olyat, amit kilencven éve valaki más SS-rúnás egyenruhában is mondott már. Utóbbi kétségtelenül igen randa dolog, ugyanakkor viszonylag egyszerűen lehetne is orvosolni – a CDU-nak személyi feltételeket kellene támasztania az AfD-vel kötendő koalíciókhoz, aztán az AfD-s pártbázis majd eldönti, hogy a rendszertelen időközönkénti jólmegaszondás-e a fontosabb, vagy az ország rendbetétele. Ez volna a demokratikus hozzáállás.
Országosan húsz, tartományi szinten immáron harminc százaléknyi választó levegőnek nézése, helyette senki emberfia által nem kívánt kereszténydemokrata-ókommunista-újkommunista koalíciók összeberhelése meg nem tudom, micsoda, de bizonyosan nem az a demokratikus ideál, amitől Putyin megretten, Kína pedig jobb belátásra tér majd.
Ahogy nem megy túl sokra a demokrácia prédikálásával az Egyesült Államok sem akkor, ha egy politikus a regnáló alelnök és demokrata elnökjelölt kritizálása után egy, azaz egy nappal a különleges terrorveszélyt jelentők listáján találja magát. Itt ugye Tulsi Gabbard korábbi demokrata képviselőről és elnökjelölt-jelöltről van szó, aki július 22-én azt találta mondani Kamala Harrisre, hogy az nem fog tudni ellenállni a senki által meg nem választott katonai-ipari komplexum háborús lobbijának, amely az Egyesült Államok külpolitikájára jelentős hatást gyakorol. Csecsemők számára is ismert, banális igazságot mondott tehát ki. Aztán július 23-ai hatállyal rá is került az amerikai közlekedésbiztonsági hivatal, a TSA Nyugodt Ég fedőnevű, potenciális belföldi terroristák megfigyelésére és soron kívüli repülőtéri vegzálására létrejött listájára, melynek következtében élete összes elkövetkezendő repülőútja egy tortúra lesz a számára.
Ennyit számít, ha egy exdemokrata kibeszél a kórusból, neadj’ ég a választáson is Donald Trumpot támogatja.
Nem tudom, ez micsoda, de valószínűleg nem az a fajta szólásszabadság, amelyért Magyarországon Pressman nagykövet úr rendszeresen aggódni érzi szükségét.
A demokrácia nem vicc. A demokrácia nagyon komoly dolog, és több, mint intézmények, fékek, ellensúlyok, jogi normák és felmutatott morálmutatóujjak összessége. A demokrácia több annál is, hogy puszta bunkósbot legyen a Kína feje búbjára való stratégiai rákoppintás nagy folyamatában. A demokrácia lényege a népfelség, az, hogy a szabad, szuverén nép akarata köti a kormányzó elitet, s nem fordítva. Ha a nép nehéz koalíciókat ír elő, akkor azokat kell megkötni. Ha a nép ezredszerre is elmondja, hogy az elbírált menekültkérelemmel nem bíró migránsok beengedése, mint európai jogi norma olyan önsorsrontó jóemberkedés, amit a maga részéről nem kíván a továbbiakban megfinanszírozni, akkor a jognak kell változnia, nem a népnek.
Aki a demokráciát úgy hordozza körbe zászlórúdon a világban, hogy valójában épp az alapjaiban nem hisz, az úgy jár, mint Bese Gergő atya.
Az úgy járásnál pedig nemigen van rosszabb, így tűnik ez innen, Magyarországról 2024 őszelőjén.
„Az Egyesült Államok magas rangú tisztviselői nem akarnak harmadik világháborút, de úgy gondolják, hogy az oroszok sosem fogják átlépni azt a bizonyos határt” – véli a volt orosz elnök.
Megrázó hírek láttak napvilágot az Egyesült Államokban.
A háború kezdete óta ez a 15. KFC-étterem, ami most megnyílt Ukrajnában.
Az Egyesült Államok több bombázót küld, miközben kivonja a térségből a repülőgép-hordozóját.
Gyilkossági kísérlet, jelöltcsere a hajrában, bírósági ügyek és elképesztő indulatok – még soha nem volt ilyen turbulens az elnökválasztási kampány.
A voksolni szándékozók nagyjából fele már leadta a szavazatát Amerikában: a szavazás hagyományos napjára túl lesznek mindenen?
Ohio szenátora lehet az Egyesült Államok történetének harmadik legfiatalabb alelnöke.
Továbbra sem nyugszanak az indulatok Nyugat-Európában.
