Nyitókép: Mandiner / Földházi Árpád
„Mik a közel-keleti háború legújabb fejleményeinek a tanulságai az európai államok számára?
1. A patrónus ingyen segítsége a legdrágább segítség a világon. Irán nem pusztán kardként és pajzsként stafírungolta ki Libanont, hanem golyófogóként is. Minden egy tonnás bunkerszomorító ami Bejrútra esik, az pont eggyel kevesebb ami Teheránon koppan.
2. A szövetség sem ingyen vacsora. A többiek megvédenek minket a bajban, de ha viszont ők kerülnek bajba, akkor nekünk is lépnünk kell. Érdemes jól átgondolni az előnyöket és a hátrányokat. Naszrallah úr és Libanon egy ilyen előre megírt csekknek lett az áldozata, teljesen feleslegesen.
3. Óvakodj a szakértőktől. Különösen, ha a szakértő te vagy. Naszrallah úr volt az iráni rezsim első számú Izrael-szakértője 34 éven át. Minden egyes elemzési sikere ezen a téren, tovább növelte az önbizalmát. Ez a hübrisz a végén az életébe került és a terrorszervezet amit a két kezével épített fel a semmiből, ennek a hübrisznek lett az áldozata.
4. Az atriciós háború csalóka dolog. Amikor benevezel egy ilyenre egy bizonyos szinten, semmi sem garantálja, hogy örökre ezen a szinten marad. És az sem kizárt, hogy amikor az atríció sokkal hevenyebb akkor te vagy az aki felörlődik és nem az ellenfeled.
5. Egy szövetséges vagy szövetségi rendszer legalább annyira korlátoz mint amennyire támogat. Amikor a patrónusod elkurjantja magát, hogy »nem engedem«, akkor az legalább annyira vonatkozik rád, mint az ellenségre.
Most tessék ezeknek a tanulságoknak a fényében újragondolni a háborút Oroszország ellen.”