Két éve próbálta egy iszlamista meggyilkolni Salman Rushdie indiai származású amerikai-brit írót, aki csodával határos módon felépült, és azóta könyvet is írt a merényletről.
Nyitókép: Tobias SCHWARZ / AFP
2022. augusztus 12-én, New York állam északi részén, egy Chautauqua nevű kisvárosban Salman Rushdie, a világhírű író egy beszélgetésen vett volna részt. Azonban néhány perccel azután, hogy Rushdie felsétált a színpadra, egy fiatal férfi megrohamozta a színpadot és tizenöt alkalommal beleszúrta a kését az íróba. A beszámolók szerint a nézők közül sokan nem értették mi történik, néhányan azt hitték ez is az előadás része, de volt pár bátor vendég, akik felrohantak a színpadra és leteperték a merénylőt.
Rushdie Kés című könyvében leírja, hogy mire gondolt, amikor meglátta, hogy felé fut egy fekete alak. „Harminchárom és fél éve szabta ki Ruholláh Homeini ajatollah a hírhedt halálos ítéletet rám és mindazokra, akik részt vettek A sátáni versek megjelentetésében, s az azóta eltelt években bevallom, néha elképzeltem, hogy orgyilkosom valami nyilvános fórumon jelenik meg, és pontosan így támad rám.
Ezért amikor láttam, hogy a gyilkos alak felém rohan, az volt az első gondolatom: »Szóval te vagy. Itt vagy hát«”
– írja a szerző. Rushdie megjegyzi, hogy az is fel villant benne akkor: miért pont most, miért ennyi év után éri utol a gyilkos?
A világ szinte perceken belül értesült a merényletről, a Twitteren szélsebesen elterjedtek a képek a sebesült íróról. A merénylet sokakat meglepetésként ért, hiszen három évtized telt el az ajatollah fatvája óta.
Később kiderült: egy 24 esztendős libanoni származású síita férfi volt a támadó, aki nem is élt még akkor, amikor kimondták a halálos ítéletet Rushdie-ra. Mindössze két rendőr védte az eseményt, hiszen senki nem gondolta, hogy a keleti part idilli kisvárosában éri utol a gyilkos Salman Rushdie-t.
Salman Rushdie 1947-ben született Mumbajban, később Angliába ment tanulni és a Cambridge Egyetemen végzett, majd reklámszlogenek írásából élt. Első könyve nem aratott nagy sikert, de a második könyvével, Az éjfél gyermekeivel berobbant az irodalmi életbe, és ez a regénye a mai napig a legsikeresebb műve. A könyv 1981-ben megkapta a Booker-díjat.
Rushdie 1988-ban jelentette meg A sátáni versek című szatirikus hangvételű regényét, amelyben felbukkan Mohamed alakja is. A muszlim családban felnőtt író később úgy nyilatkozott: azt gondolta, hogy ha néhány imámot fel is bosszant majd a könyve, könnyen megvédheti magát.
Tévedett. A könyv, vagy legalábbis ahogy a könyvet értelmezték, hatalmas felháborodást keltett a muszlim világban, és blaszfémiával vádolták meg az írót. Az iszlám szerint istenkáromlást követ el az, aki megsérti Mohamedet, akár muszlim, akár nem. A muszlim országok betiltották a könyvet.
1989. február 14-én Irán legfőbb vezetője, Ruhollah Khomeini ajatollah
fatvát adott ki, amelyben felszólította a muszlimokat, hogy végezzék ki nemcsak Rushdie-t, hanem mindenkit, aki részt vett a könyv kiadásában.
Egy iráni vallási alapítvány 1 millió dolláros vérdíjat ajánlott fel, 3 millió dollárt, ha egy iráni végzi el a gyilkosságot – írja a Guardian.
Rushdie, aki ateistának vallja magát, a fatva kiadása után vezekelni próbált: többször bocsánatot kért a muszlimoktól, és hangsúlyozta, hogy nem akart senkit megsérteni és tiszteli az iszlám vallást, azonban ez nem hatotta meg az iráni vezetést. „Még ha valóban megbánná és ő lenne a leghűségesebb muszlim a Földön, az sem változtatna ezen az isteni rendeleten” – jelentette ki Ali Hámenei ajatollah elődje halála után.
1990-ben az amerikai 60 Minutes című műsor riportere interjút készített az íróval, aki ekkor még reményét fejezte ki, hogy nem tarthat örökké a harag, és egyszer visszatérhet mindennapi életéhez. Azonban ez naiv reménységnek bizonyult. Rushdie ellen felvonult az egész iszlám világ. Könyvének japán fordítóját meggyilkolták, és több fordítója ellen sikertelen merényleteket követtek el. Tíz éven át brit rendőri védelem alatt élt az író, akit nem csak az iszlamisták üldöztek, hanem sok brit politikus, valamint liberális közéleti személyiség is meghurcolta.
Rushdie a könyvében leírja: küzd azzal, hogy a gyilkossági kísérlet miatt valószínűleg örökké a fatváról lesz ismert.
Az első pillanattól kezdve nagyon sok olyan politikus és értelmiségi volt, akik nem védték meg az író szólásszabadsághoz való jogát, hanem őt hibáztatták a muszlim világ haragjáért. Sokan azzal vádolták, hogy muszlim háttere miatt pontosan tudta, milyen sértő, amit ír. Rushdie ügye óta több alkalommal ütközött a nyugati szólásszabadság eszménye a muszlim blaszfémia törvényekkel: a dán karikatúrabotrány, majd a Charlie Hebdo elleni támadás is ennek az ütközésnek a példája volt.
Nyugaton sokan a tartózkodást vagy éppen az író kritikáját választották. Shirley Williams liberális demokrata politikus például hibás döntésnek nevezte, amikor Rushdie lovagi címet kapott, mivel szerinte az író „mélyen megsértette a muszlimokat”. Rushdie egyik leghíresebb kritikusa Jimmy Carter korábbi amerikai elnök volt, aki egy New York Times-publicisztikában kijelentette: bár a szólásszabadság fontos, de szerinte Rushdie könyve sértés volt a muszlim világgal szemben.
Az írót még az irodalmi világ tagjai közül sem védte meg mindenki, és könyvében is megemlíti: divatossá vált azt állítani, hogy „olvashatatlanok” a könyvei.
Ezt visszhangozta például Boris Johnson, aki gúnyosan azt állította a BBC egyik műsorában, hogy ő nem azért ellenzi Rushdie lovagi címét, mert megsértette a muszlimokat, hanem „irodalmi alapon”.
Rushdie a 2000-es évek elején Amerikába helyezte át a székhelyét, és ünnepelt híresség lett, akit szórakoztató műsorokba hívtak, saját magát alakította egy Bridget Jones-filmben, és rendszeresen meginterjúvolták az amerikai reggeli műsorokban. Felkarolta őt az amerikai kulturális élet, és az évekkel halványulni látszott a fatva veszélye. Aztán 2022. augusztus 12-én véget ért a nyugalom.
A Salman Rushdie elleni támadás után sokkal többen álltak ki az író mellett, mint tették akkor, amikor az ajatollah kiadta a fatvát. Írók és politikus tömegesen ítélték el a gyilkossági kísérletet. Azonban a legtöbben nem említették, hogy a fiatal merénylő iszlamista volt, vagy úgy tettek, mintha ez lényegtelen lett volna. Rushdie-nak is furcsa kapcsolata van gyermekkora vallásával.
Az író szerint „a könyv feletti vitát többek között úgy lehet megérteni, hogy azok között folyik a perpatvar, akiknek van humorérzékük és akiknek nincs”.
Douglas Murray népszerű brit író a merénylet kísérlet után a Spectatorben azt írta: „Amikor terrortámadás történik, mint például a Salman Rushdie elleni legutóbbi merényletkísérlet, társadalmunk a szokásos közhelyeket hangoztatja. A támadást a legtöbb ember elítéli. A támadás mögött álló ideológiát elferdítik, hogy az a lehető legkevésbé legyen konkrét.” Bár sokan hangsúlyozták a szólásszabadság fontosságát, a viták nem érintették az iszlám fundamentalizmust, és maga Rushdie is úgy fogalmazott egy interjúban, hogy „rejtély” a támadója motivációja.
Rushdie a merényletben elveszítette az egyik szemét, és hosszú rehabilitációra volt szüksége, hogy helyreálljon az egészsége. Az író könyvében leírja: néhány nappal a gyilkossági kísérlet előtt azt álmodta, hogy egy arénában felkoncolja őt egy gladiátor, miközben üvölt a tömeg. Az előadása aztán egy „amfiteátrum” nevű teremben volt, és
Rushdie majdnem lemondta a beszélgetést, mert annyira megijesztette az álma. Végül azonban elment és megtörtént a támadás.
Salman Rushdie a könyvében leírja: nem érzi azonosnak magát a róla kialakult képpel. Ő nem a muszlimokban élő „démoni Rushdie”, nem a brit bulvársajtó által létrehozott egoista, adófizetők pénzéből védett Rushdie, de nem azonos ő a szent Rushdie-val sem, aki a szólásszabadság bajnoka. Ő elsősorban a felesége férje, a gyermekei apja és író.
De mint írja: „Ha a véletlen átváltoztatott valamiféle erényes, szabadságszerető Barbie babává, Szólásszabadság-Rushdie-vá, akkor kitárt karral fogadom ezt a sorsot. Talán nekem ezt jelenti a »lezárás«: a valóság elfogadását és a továbbhaladást ebben a valóságban.”
A cikkben szereplő idézetek Salman Rushdie: Kés – Elmélkedések egy gyilkossági kísérlet után című művéből származnak, Helikon Kiadó, 2024, fordító: Greskovits Endre.
Ezt is ajánljuk a témában
„A vélemény szabadsága, a közlés szabadsága olyan veszélybe került, amit életemben nem láttam a Nyugat országaiban.” A nemrég egy iszlamista által súlyosan megsebesített, indiai muszlim családból származó író a politikailag korrektség miatti könyvcenzúrákat bírálta.
Sorsdöntő hónapok jönnek a német politikában.
Nehezen felfogható, ami az Egyesült Államokban történik hétről hétre.
„Ma ünnepelem a második születésnapomat” – fogalmazott a szlovák politikus.
A német fővárosban hiány van a megfelelő muszlim temetkezési helyekből.
Az antiszemita szervezet egy múzeumot is meg akart támadni.
Pánik tört ki Washington központjában.
Nemcsak a politikai reakciók, de a konteók is elszabadultak.
Forsthoffer Ágnes a társadalom részéről jelentkező „jogos igénnyel” magyarázza.
Meddig árad még a TISZA, milyen hibákat követett el a Fidesz-kormány a kultúrpolitikában?
