Kezd körvonalazódni: ők már biztosan Trump európai szövetségesei lehetnek
Rövidesen mindenre fény derül.
Ez ma az erkölcsi perverzió és a szélsőséges nemzetgyűlölet legalsóbb szintjére süllyedt amerikai liberális elit névjegykártyája: az életet még csírájában elfojtani, és ha ez nem sikerült, a lehető legaljasabb szintre lezülleszteni.
Nyitókép: Saul Loeb / AFP
„A párizsi olimpia nihilista orgiájától egyenes úton megérkeztünk Chicagóba, a Demokrata Párt 2024-es nemzeti konvenciójára (DNC). A terrorizmus és az anarchia európai fellegvárából az Egyesült Államok bűnözésfővárosába. Hol is rendezhették volna meg a szélsőbaloldali világurak a demokráciát és jó ízlést megcsúfoló konferenciájukat, mint épp itt?
Egy csoport keresztény zarándokkal utaztam éppen, amikor azt olvastam, hogy a Soros György alapítványai által támogatott csoport, a Planned Parenthood ingyenes vaszektómiát, tehát férfisterilizációt és abortuszokat kínál egy buszban elhelyezett mobil klinikán a konferencia résztvevőinek. Társaim először azt hitték, ez valami ízléstelen tréfa, de sajnos nem az.
Ez ma az erkölcsi perverzió és a szélsőséges nemzetgyűlölet legalsóbb szintjére süllyedt amerikai liberális elit névjegykártyája: az életet még csírájában elfojtani, és ha ez nem sikerült, a lehető legaljasabb szintre lezülleszteni.
Jövőre talán már ingyenes eutanáziára is foglalhatnak időpontot a kedves konferenciázók.
Robert F. Kennedy Jr., az amerikai elnöki versenyből a napokban visszalépő politikus tökéletesen jellemezte a Demokrata Párt elnökjelölti kiválasztási folyamatának lényegét. Rámutatott, hogy míg Joe Biden Vlagyimir Putyin orosz elnököt parodizálta azért, mert 88 százalékos győzelmet aratott a választásokon, az orosz sajtót is állítólag a saját politikai érdekeinek szolgálatába állította, és elérte, hogy ne állhasson ki ellene egy komoly rivális sem, addig «itt Amerikában a DNC azt is megakadályozta, hogy a lehetséges versenytársak megjelenjenek a szavazólapon, és a televíziós csatornáink a Demokrata Párt szerveiként mutatkoztak be».
Ezenkívül nemcsak Oroszországban, Venezuelában vagy Iránban, de Észak-Koreában is megirigyelnék Kamala Harris 98,87 százalékos győzelmét a demokrata párti jelöltség megszerzésénél.
Minek bonyolítani az amerikai demokráciát választásokkal, amikor Alex Soros már leadta a szavazatát Kamalára? Erre mondta Kennedy, hogy a családja által a múltban a tisztesség és a szabadságjogok fellegváraként tisztelt párt mára a háború, a cenzúra, a korrupció, a gyógyszeripari és technológiai óriások, továbbá az óriáspénzek pártjává vált.
Egy kicsit továbbmennék, mert ki kell mondani, hogy
a demokraták a fosztogatók, a gyújtogatók, a szobordöntögetők, a lakosságcsere, a drogok, az eutanázia és a választási csalások pártjává is vált.
Azoké, akik fenntartják maguknak azt a jogot, hogy tisztességtelen előnyökhöz jussanak, hogy elvegyék azt, amit mások teremtettek elő, tönkretegyék azt, amit nem értenek, és elhallgattassák azt, aki leleplezi a hazugságaikat. Megfojtanak olyan nemzeteket, amelyek a globalista internacionáléjuk helyett a saját útjukat szeretnék járni, és proxyháborús övezetté változtatják mások hazáját, hogy leszámoljanak geopolitikai ellenfeleikkel.
A látszat ellenére ez a hatalmi elit a valóságban nem is amerikai, mert megszállókként viselkednek a saját szülőföldjükön, és vazallusként kezelik saját törvénytisztelő polgáraikat.
A demokraták antiamerikaiak, és ha ők kerülnek újabb négy évre hatalomba, immár minden fenntartás nélkül fogják pénzelni és támogatni az antieurópai, magyarellenes, nemzetellenes, sőt fehérellenes erőket világszerte.
A szabad világ vezető hatalma helyett a béke és stabilitás legnagyobb veszélyeztetőjévé alakítják át az Egyesült Államokat.
Nekünk is vannak «demokratáink».
Turulszobor-döntögetők, bulinegyedben tinédzser lányok lábai között kúszók, kereszt miatt cirkuszoló globálmagyarok.
Magukban ők nem is lennének igazán veszélyesek, hiszen valódi társadalmi támogatottságuk csekély, és többségük ellenne magának egy jól táplált brüsszeli vályúban busás fizetés mellett vagy valami menő, angol nevű NGO-ban, ahol mást sem kell csinálni, mint minitüntetéseken pátosszal teli arckifejezéssel ökölbe szorítani a kezüket, miközben valami mérges tini sikítva Szent Istvánt gyalázza a pódiumról. Az Egyesült Államok történetének legrosszabb és legaljasabb elnökének időszakát az elmúlt négy évben valahogy kihúztuk, és nem is olyan rosszul, de ne legyenek senkinek illúziói afelől, hogy ez milyen emberfeletti erőfeszítést igényelt. De ha
ne adja isten az amerikaiak újra egy antiamerikai Soros-bábot választanak meg, a nemzeti szuverenitásunkra nehezedő nyomás komoly szintet lép.
Azzal a stratégiával, amellyel ezt a négy évet átküzdöttük, a következő négyet már nem tudjuk. Nekünk is szintet kell lépnünk, mégpedig nemzetstratégiai értelemben. ”
***