Nyitókép: STR / NurPhoto / NurPhoto via AFP
„Láttuk tehát: a brüsszeli és washingtoni gazemberek (»a vadast is megette, a bort is megitta, föl se akasztják – egy brancs maguk«) hatalmas üzletet csinálnak a hadiiparuknak az oroszokkal a háború kitörése óta is. Zavartalanul, soha nem látott mértékben vásárolják továbbra is az orosz olajat, földgázt és LNG-t, legfeljebb átcímkéztetik egy harmadik országban. Veszik a titánt az oroszoktól, mint a cukrot, veszik a műtrágyát számolatlanul, az amerikaiak soha annyi dúsított uránt nem vettek még az oroszoktól, mint a háború kitörése után és óta.
Egy-egy világos pillanatukban az elemzőik bevallják – be merik vallani –, hogy az egész szankciós politika egy kudarctörténet, és az oroszok röhögnek rajta. A németek lábon lőtték magukat leválásukkal az olcsó orosz energiáról (persze valójában le sem váltak, kapaszkodnak vissza) és azzal, hogy bezárták az atomerőműveiket, szép lassan tönkreteszik a gazdaságukat. A brüsszeli gazemberek a washingtoni gazemberek utasításait követve tönkreteszik az egész európai gazdaságot és mezőgazdaságot.
A francia kommunisták összevissza beszélnek Oroszországról, Putyinról, Ukrajnáról és a háborúról, neves professzorok mondják el, hogy ezt a háborút igazából az amerikaiak provokálták ki, többek között azért, hogy gennyesre keressék magukat az egészen, miközben farizeus pofát vágva hazudoznak összevissza erkölcsről meg demokráciáról. S még azt is láthattuk, hogy ezek embertömegek életét is semmibe vették, csak azért, hogy a kínai és az orosz vakcinák helyett a sajátjukkal árasszák el a világot, ennek érdekében a legaljasabb, legundorítóbb titkosszolgálati dezinformációs propagandaháborúra is hajlandók voltak. Közben persze naponta elmondták, hogy az oroszok rettenetes propagandaháborút folytatnak minden vonalon.”