Durva zavargások, elmenekült kormányfő: mi folyik Bangladesben?

Nyitókép: Syed Mahamudur Rahman / NurPhoto / NurPhoto via AFP

Hétfőn lemondott és elhagyta az országot Banglades 15 éve regnáló miniszterelnöke, Sheikh Hasina. Hasina egy helikopterrel menekült dicstelenül Indiába, egy delhi légibázisra a tüntetők üdvrivalgásai és bősz fosztogatások közepette, de sajtóértesülések szerint hamarosan továbbállhat – akár Nagy-Britanniába, ahol unokahúga, Tulip Siddiq a brit választásokat nemrég megnyerő Munkáspárt színeiben parlamenti képviselő és pénzügyminisztériumi államtitkár.

A nagy Hasina-sztori

A most 76 éves Sheikh Hasina a bangladesi közéletben elképzelhető legjobb pedigrével rendelkezik: apja, Sheikh Mujibur Rahman harcolta ki 1971-ben Banglades függetlenségét Pakisztántól s lett az újdonsült ország első elnöke. Apját aztán 1975-ben egy katonai puccs során meggyilkolták, Hasina pedig Indiába menekült – majd 1981-ben visszatért és átvette apja pártját, hogy megdöntse a katonai diktatúrát és demokráciát hozzon Bangladesnek.

amikor is rendezte Banglades két fontos problémáját: megállapodott a vízmegosztásról Indiával, és békét kötött a délkelet-bangladesi lázadókkal. Ám már első ciklusa alatt is utolérte az, ami most is a veszte lett: a korrupció és az autoriter hajlam. Ezért aztán 2001-ben a bangladesiek leváltották, s csak 2009-ben térhetett vissza kormányozni – gazdasági értelemben kimondottan sikeresen.

Egy gond volt csak: Hasina sikeres kormányzása igen súlyos következményekkel járt a bangladesi demokráciára nézve, 

Azzal azonban, hogy ellenlábasait a razakarokkal, a bangladesi függetlenségi mozgalommal szembeni pakisztáni katonai művelet támogatóival azonosította másfél évtizeden át, politikai érzéke némiképp eltompult: július közepén olyanokra találta ezt mondani, akikre igazán nem kellett volna.

A banánhéj, amin Hasina elcsúszott

A fejlődő országok munkaerőpiaca nagyban különbözik a fejlett világétól: a szegény országokban a bejelentett munkaviszony önmagában is kevesek kiváltsága, a legtöbben az informális versenyszektorban mindenféle szerződés vagy munkajogi védelem nélkül dolgoznak. Ezért óriási privilégium, ha valaki a kormányzatnak dolgozik – a kormányzati állások ugyanis a kevés bejelentett, a megélhetéshez elégséges mértékben fizetett munkahely közé tartoznak. Hasina a szabadságharcos-razakar politikai dichotómiára építve ezen munkahelyek kapcsán vezetett be egy harmincszázalékos kvótát az egykori függetlenségpárti szabadságharcosok leszármazottai számára, s amikor a döntéssel szemben diáklázadások törtek ki, július 14-én azt találta mondani: 

A nyilvánvalóan súlyosan túlzó megnyilvánulás azonnal további lázadást szított az egész hasinai politizálással szemben, Hasina pedig ráküldte a diáktüntetőkre az éles lőszerrel lövöldöző rendőrséget, valamint pártja diákszárnyát – ami július utolsó heteiben több mint kétszáz ember, kiváltképp diákok halálához vezetett. Hasina ugyanakkor semmiféle megbánást vagy sajnálatot nem mutatott a halálesetek kapcsán, csak a kormányzat vagyonában a rongálások nyomán keletkezett káron sajnálkozott.

A diáktüntetők kitartottak, és kilencpontos követeléslistához kötötték a lázadás befejezését – ez tartalmazta azt az igényt, hogy Hasina kérjen bocsánatot a diákok megölése miatt, hogy mondjon le négy miniszter, hogy rúgják ki és tartóztassák le a diákokra támadó rendőröket, hogy kapjanak kártérítést a megölt és megsebesített diákok családjai, és hogy tiltsák be a politikai pártok diákszárnyait. Mindebből természetesen semmi sem valósult meg, így az elmúlt időszakban kilenc helyett egyetlen követelés forgott a diáktüntetők ajkán: Hasina lemondása. Mivel a diáktüntetések megbénították az ország exportbevételeinek több mint négyötödét biztosító, kulcsfontosságú textilipar termelését, és ellehetetlenítették a földi és légi közlekedést India és Banglades között, Hasina alól folyamatosan csúszott ki hatalmának gazdasági alapja – és lemondása elkerülhetetlenné vált. Ezért kellett lemondania, majd elmenekülnie tegnap.

Mi történt ezután?

A fejetlenné vált országban kezdetben a hadsereg vezérkari főnöke ígérte meg az elnökkel egyeztetve ideiglenes kormány felállítását, de annak összetételéről nem ejtett szót. A diákszervezetek azonnal jelezték, hogy katonai vagy a hadsereg által támogatott kormányt nem hajlandók elfogadni, továbbá követelik, hogy a Nobel-békedíjas, 84 éves Muhammad Yunus, a fejlődő világ kisvállalkozóinak nyújtott mikrohitelek intézményének létrehozója legyen az ideiglenes kormány főtanácsadója. Yunust Hasina a mikrohitelek magas kamatai miatt „vérszívónak” nevezte, s egy bangladesi bíróság fél év börtönre ítélte.

Eközben az ország elnöke, Mohammed Shahabuddin elrendelte az összes bebörtönzött diák, valamint Hasina szintén bebörtönzött politikai riválisa, az őt 2001-ben a miniszterelnöki poszton váltó Khaleda Zia szabadon bocsátását. Miután azonban a diákszervezetek továbbra sem elégedettek a hadsereg és az elnök együttműködésében formálódó ideiglenes kormánnyal, a lázongás egyelőre folytatódik, az ipar és a közlekedés továbbra is áll, az ország fővárosa, Dakka pedig a BBC értesülései szerint „háborús övezetté” változott. Az Al Jazeera értékelése szerint a Khaleda Zia elnökölte Bangladesi Nemzeti Párt (BNP) és Banglades legnagyobb iszlamista pártja közösen megnyernének egy ma tartott választást. A diákszervezetek ma délelőttig a parlament feloszlatását követelték, erre azonban egyelőre nem került sor.