Elsöprő győzelmet aratott egy pár hónapja alakult párt Bulgáriában

Rumen Radev korábbi elnök alakulata nagyon simán nyert, de egy koalíciós társra szüksége lesz.

Tizennégy év kormányzás után három hete történelmi vereséget szenvedett a Konzervatív Párt az Egyesült Királyságban, a következő három hónapban új vezetőt választanak, akinek a feladata a párt megújítása lesz.

Nyitókép: Rushi Sunak a választási vereség másnapján richmondi választókerületében 2024. július 5-én / fotó: TEMILADE ADELAJA / POOL / AFP
A brit Konzervatív Párt vesszőfutása vélhetően David Cameron elhibázott ígéretével indult el. A kormányfő 2013-ban saját megosztott táborának összerántása érdekében bedobta azt az ötletet, hogy ha a 2015-ös választást a toryk megnyerik, népszavazást rendeznek az EU-ból való kilépésről. Ezt az ígéretet bevasalták a miniszterelnökön, s habár ő a maradás mellett kampányolt, a brit szavazók többsége a 2016-os referendumon a brexit mellett voksolt.

Az Egyesült Királyság ezzel kényszerpályára került, és végre is hajtotta a leválás jogi-politikai kötelezettségeit
– az EU és a brit parlament közötti viták azonban Theresa May kormányát bedarálták, May távozott posztjáról. 2020 januárjában a szigetország hivatalosan is kilépett az Európai Unióból, ennek levezénylését a brexit-párti Boris Johnson vállalta, és ez átmeneti népszerűséget hozott neki, de saját covid-szabályainak megsértése és munkatársainak botrányai után végül ő is lemondásra kényszerült. Liz Truss válságmenedzserként érkezett 2022 őszén a kormány és a toryk élére, de csak két hónapot töltött a bársonyszékben: ellentmondásos adócsökkentési és hitelfelvételi terveibe belebukott.
Pártbeli egyetlen kihívója és végül utódja,
Rishi Sunak friss kormányfőként öt területen ígért gyors változást:
megfékezni az inflációt, stimulálni a gazdasági növekedést, csökkenteni az adósságot, lerövidíteni a kórházi várólistákat és megállítani az illegális migrációt. Vezetése alatt azonban a Konzervatív Párt gyengén szerepelt a 2023-as és a 2024-es önkormányzati választásokon, majd a miniszterelnök – nem várva be a decemberi időpontot – váratlanul előrehozott választásokat írt ki július 4-ére, amelyet soha nem látott mértékben elvesztett.
Nehéz helyzetben vette át a Konzervatív Párt irányítását, a Johnson-évek és a Truss-fiaskó miatt a párton belüli rossz közhangulat és a 12 év kormányzás során beálló amortizáció kettős teherként nehezedett rá – a probléma azonban végül az lett, hogy
bár ígérte, neki sem sikerült lendületet adnia a fásult konzervatívoknak,
kormányprogramját sem sikerült végigvinnie.
Elemzők nem tartják lényeginek azt a lélektani tényezőt, hogy indiai származása miatt sok rasszista indíttatású támadás érte, vagy hogy hindu ünnepeket ült meg nyilvánosan a Downing street 10-ben, azt viszont igen, hogy kormányzása alatt nem sikerült a korábbi években begyűrűző inflációs helyzetet, a megélhetés költségeinek növekedését megfékeznie, és a szegényebb rétegek romló helyzete éles ellentétbe került a vagyonos üzletemberként ismert miniszterelnök életmódjával.
A Konzervatív Pártot elérte a hosszú kormányzás átka, 14 év hatalom után elfáradt a brand, a kormányfő pedig nem tudta hozni korábbi ígéreteit. A kórházak túlzsúfoltak, az egészségügyi ellátás színvonala esett, tarthatatlanná vált a büntetés-végrehajtási intézmények helyzete is, és sok önkormányzat a csőd szélére került finanszírozási okok miatt.
Az életszínvonal csökkenését nemcsak az utca embere érezte, de azt a szikár adatok is mutatták.
Érdekes ellentétben a fentiekkel: a makrogazdasági mutatók egyébként javultak, elemzők szerint Sunak gazdaságpolitikája meghozhatta volna a gyümölcseit, ha több ideje maradt volna kormányon – mégis, az a közvélekedés alakult ki a júliusi választások előtt, hogy a konzervatívok kifogytak az ötletekből, improvizálnak, és már képtelenek kezelni a válságot, Sunak pedig egy sodródó, gyenge vezető. Ezen az imázson a miniszterelnök nem tudott változtatni, és saját választóit sem tudta kormánya alkalmasságáról meggyőzni. Ráadásul maguk a toryk sem voltak egységesek:
a párt jobbszárnyának elégedetlen szavazóit a kampány utolsó szakaszában elszipkázta Nigel Farage euroszkeptikus pártja, a Reform UK párt.
A választási vereség után Rishi Sunak benyújtotta lemondását, és jelezte: a párt tisztújításáig marad csak a toryk élén.
A Konzervatív Párt új vezetőt választ tehát, amelynek menetét a párt szabályzata írja elő. Ezek alapján a következő menetrend szerint zajlanak majd az események a következő három hónap során.
Főszabály szerint a pártvezető tisztségére csak parlamenti képviselőt lehet jelölni, mégpedig olyat, aki a jelölés idején is az. Jelöltet csak parlamenti képviselők javasolhatnak, 10 ajánlás kell az induláshoz (a jelenlegi parlamenti viszonyok alapján matematikailag tehát maximum 11 jelölt indulhat, reálisan inkább hét lesz az) – a jelöltállítás július 24. és 29. között zajlik.
A pártbeli választási procedúra két részből áll: először egy előzetes voksolás történik szeptember 4. és 11. között, amelynek során 4 jelöltre szűkítik a számot, ez a négy jelölt pedig lehetőséget kap a szeptember 29. és október 2. között megrendezendő pártkongresszuson történő felszólalásra.
A második fordulóban október 9. és 10. között a képviselők már csak két jelöltre szűkíthetik a befutók számát,
akik közül október 31-én a teljes párttagság fog szavazással választani új vezetőt, akinek a személyét hivatalosan november másodikán jelentik majd be a nyilvánosság előtt.
Eddig négy képviselő jelezte hivatalos indulását a megmérettetésen:
James Cleverly, Robert Jenrick, Mel Stride, Tom Tugendhat, de bennfentesek három másik jelölt indulását még biztosra veszik.
Röviden összefoglaljuk ezen politikusok eddig betöltött pozícióit, illetve politikai súlyát.
James Cleverly
A Truss- és a Sunak-kormány volt külügyminisztere, rövid ideig belügyminisztere, korábban oktatási miniszterként, előtte a közel-keleti és észak-afrikai ügyi, később pedig az Európa-ügyi és észak-amerikai államtitkárként szolgált. Az 54 éves politikus, aki anyai ágon Sierra Leone-i származású, a Sandhurst katonai főiskolán végzett, a tartalékos hadsereg tagja, 2015 óta parlamenti képviselő.
Robert Jenrick
A 42 éves politikus 2014 óta képviselő, a Johnson-kormány önkormányzati államtitkára, a Truss-kormány egészségügyi, a Sunak-kormány bevándorlásügyi minisztere volt.
Mel Stride
A 62 éves politikus 2010 óta az alsóház tagja, a May-kormány pénzügyi államtitkára, a Sunak-kormány munkaügyi államtitkára volt.
Tom Tugendhat
Az 51 éves képviselő 2015 óta az alsóház tagja. A May- és a Johnson-kormány idején a külügyi bizottság elnöke volt, a Truss- és a Sunak-kormányban belbiztonsági miniszterként dolgozott. 2003 és 2013 között a brit hadseregben szolgált, különböző civil tisztségekben az iraki és az afganisztáni misszióban is részt vett.
Suella Braverman
A 44 éves politikus a párt egyik nagy reménysége, a Johnson-kormányban jogi főtanácsadó volt, a Truss- és a Sunak-kabinetben a belügyminisztériumot irányította. Korábban egy konzervatív think tank, a European Research Group (ERG) elnöke volt, majd Anglia és Wales főügyésze. Indiai felmenői Kenyából és Mauritiusról érkeztek Angliába, ő már első generációs britként végzett jogot Cambridge-ben.
Kemi Badenoch
A 44 éves politikus a londoni közgyűlés után 2017-ben került be a brit parlamentbe, majd a Truss- és a Sunak-kormányban a nemzetközi kereskedelemért felelős államtitkár, majd nőügyi miniszter lett. A nigériai felmenőkkel rendelkező volt szoftverfejlesztő megjárta a bankszektort, és volt a Spectator magazin digitális igazgatója is.
Priti Patel
Az 52 éves politikus 2010 óta az alsóház képviselője, a May-kormányban nemzetközi fejlesztési államtitkár, a Johnson-kabinetben belügyminiszter volt, de Truss kormányfővé választása előtt tisztségéről lemondott. Az ugandai-indiai felmenőkkel rendelkező hölgy politológiai tanulmányai után szinte azonnal politikai aktivista lett, a Konzervatív Párt sajtóosztályán kezdve lépkedett felfelé a politikusi karrierlétrán.
--