Szalai Zoltán a Weltwochénak: Sorost senki nem választotta meg, mégis politizál

Nyitókép: képkivágás a videóból

***

A magyarok Németország-képe, magyar válaszok a német – és nyugati – kritikákra, a német Compact magazin betiltása és még sok más téma is szóba került – a szokásos reggeli hírmagyarázó műsorában Roger Köppel, a Die Weltwoche főszerkesztője ugyanis ezúttal Szalai Zoltánnal, a Mandiner lapigazgatójával és főszerkesztőjével tekintette át a legfrissebb híreket.

„Magyarországon még mindig létezik sokszínű média”, alternatív véleményekkel – kezdte Köppel a felvezetőjét, szembeállítva Svájccal, ahol „az ideológiai egyoldalúság erősödik”.

Baloldal, németek, magyarok

Magyarország a 2015-ös migrációs krízis óta komoly figyelemmel kíséri a németországi híreket, korábban nagyon pozitív volt a magyarok Németország-képe, „gazdasági és kulturális modell” volt a magyarok számára, azonban ekkor ez törést szenvedett,

– mondta Szalai Köppel kérdésére.

A Weltwoche főszerkesztője kérdésére pedig úgy jellemezte a növekvő népszerűségű – baloldali, ám rendszerkritikus politikus – Sahra Wagenknechtet, mint akit mint baloldalit nem szabad ignorálni, mert intelligens és szembemegy a mainstreammel.

Szóba került, hogy német miniszterek több mint félmillió euróért mentek foci EB-t nézni, ezt Szalai úgy értékelte, hogy Németország az elmúlt 10-15 évben mindent pénzzel oldott meg, most, hogy kevesebb a pénz, ez kihat a közhangulatra is, és az emberek egyre kritikusabbak, főleg, ha baloldali – környezetet védő, társadalmi igazságosságot hirdető – politikusokról van szó.

Vélemények és tolerancia

Szalai azt is hozzátette: a német lapokat olvasva úgy érzi, egyre szűkebb a perspektíva, „egyre kevesebb véleményt tolerálnak, és nem hiszem, hogy ez jó fejlemény”, nagy tömegek nem találnak maguknak lapot, amit szívesen olvasnának, pártokat, amikre szavaznának, ezért lett az AfD és a BSW (Wagenknecht pártja) is sikeres.

A Compact magazin betiltásáról is beszéltek, Szalai kijelentette: nem volt a magazin olvasója, de más meg igen, és egy miniszter nem dönthet úgy, hogy ezt bezáratja –

hogy a rendőrség bemasírozik és elviszi a számítógépeket meg a dokumentumokat. Ez kontraproduktív, demokratikusan kell támadni – persze a hazugságokért bíróság elé lehet őket citálni – de a véleményeket cáfolni kell, nem betiltani – értettek egyet.

Köppel az FDP-s Agnes Strack Zimmermannra is rákérdezett, aki az Európai Parlament biztonsági és védelmi-politikai bizottságának elnöke lett, s mint emélkeztetett, igen

Szalai válaszában kritizálta, hogy a korábban a demokrácia jelképének számító Európai Parlamentben a Patrióták Európáért frakció – amely létszámában a harmadik legnagyobb – nem kapott semmilyen pozíciót, se parlamenti alelnökit, sem bizottságit, „érthető, hogy kontraproduktív, ha ezt hallják a magyarok – mondjuk megszoktuk, hogy Bécsből vagy Moszkvából azt mondják, hogy »ezt vagy azt nem szabad«, de nem jó, ha Brüsszelből is ezt halljuk, hogy nem vagyunk elég jók ehhez”.

Ugyanakkor Szalai kifejtette, az az érzése, hogy bizonyos témákról egyáltalán nem szabad beszélni eszerint, „nem lehet más a véleményed a migrációról vagy a háborúról” – s ezt láthattuk most Orbán Viktor békemissziójánál is. „Lehet vele egyetérteni vagy nem, de egyszerűen azt mondták, hogy nem szabad Pekingbe, Moszkvába, Kijevbe, Washingtonba menni” – mondta, hozzátéve, hogyan is lehetne dűlőre jutni egy atomhatalommal, mint Oroszország, ha nem állsz szóba vele.

„A magyarok nem értik: most mi lettünk hülyébbek, vagy a világ lett hülyébb?” – válaszolta Szalai Köppel kérdésére, amikor az a Magyarországot érő kritikák hazai fogadtatásáról érdeklődött.

A békemisszió, a NATO és a háború

Szóba kerültek a német sajtóban özönlő kritikák is Orbán békemissziójáról, valamint a magyar soros elnökség bojkottjáról – ezeket Szalai túlzóaknak nevezte. „Mondhatsz róla bármit, de nem teheted meg, hogy büntetést szabsz ki, arra, aki mást tesz, vagy más a véleménye, mint amit a többiek képzelnek”, ez az 1956-os szovjet tempó.

Köppel megemlítette a Terror Háza Múzeumot, a kommunizmus alatti szenvedés kapcsán, illetve hogy hazánk „ma már büszke NATO-tag”, ugyanakkor az amerikaiak most éppen fel akarják fegyverezni Európát, mint a hidegháborúban, miközben a magyar kormány békepárti. A hidegháborús párhuzam kapcsán Szalai kijelentette,

és a párbeszéd lehetőségének elvesztését például Indiával vagy Kínával, a visszatérést a hetvenes évekhez. S bár Francis Fukuyama szerint a történelem a liberalizmus győzelmével érté véget, „amióta élek, már kétszer fordult a világ”.

A német politika és a konzervatív örökség

Ezután szóba került a CDU és a „tűzfal”, amit az AfD-vel szemben felhúztak; sőt, Orbánnal szemben is, akit egykor a híres pártelnök, Helmut Kohl „mostohafiának” is bezéztek – miközben a Zöldekkel vagy a baloldaliakkal szemben nincs már kifogása az elvileg jobboldali pártnak. 

Szalai erre úgy reagált, Konrad Adenauer, Helmut Kohl vagy éppen Franz Josef Strauss nagy példaképei, utóbbi jelentette ki, hogy a CDU-tól „jobbra csak a fal van”, azonban nem vették észre, hogy a fal és ezzel együtt ők is balra tolódtak. S miközben folyamatos a népszerűségvesztés, ha a Zöldekkel alakítanak kormányt, az vajon a németek hány százalékát képviseli majd?

A brit konzervatívok kapcsán hozzátette, ugyanazt látja náluk, az előbbi államférfiaknál és Angela Merkelnél –

és nyakunkon a woke, amihez hasonlót a nyolcvanas években még hevesen visszautasítottak.

Soros Györgyről is kérdezett Köppel a Kamala Harris melletti kiállás apropóján, aki kapcsán Szalai kifejtette, az az ember érzése, hogy ő és a fia, Alex Soros úgy akarnak politizálni, hogy különféle szervezetekkel és intézetekkel csinál politikát, s miközben például a CEU-n kiváló kutatások ily folytak, másrészt viszont gender-kutatásokkal és más woke kezdeményezésekkel tudománynak álcázott politizálást folytattak. Soros politizál, de nem indul választáson, nem lehet rá, illetve a programjára vagy ellene szavazni, ha kritizálják, akkor pedig a filantróp szerepét hozza fel.

Nem csak nekünk fáj

S végül a német gazdaság visszaesése is szóba került, ennek kapcsán Szalai kijelentette: ez a magyar gazdaságnak is rossz, hiszen beszállítóként vagy partnerként a magyar gazdasági szereplők is kötődnek a németekhez, miközben német autógyárak üzemelnek és épülnek országszerte Győrtől Debrecenig. A német visszaesés az energiapolitikához és a háborúhoz kötődik, emellett a migrációs kérdéshez is, s az, „hogy Németország hogyan viselkedik a németekkel, amikor döntést hoznak a gazdaságukról az energiafogyasztásukról a zöld politikájukról”, az nem csak a német de a magyar gazdaságot is befolyásolja, így a magyar dolgozókat és családjaikat is.