Úrvacsora előzte meg a Holdra szállást, majd közel egymilliárd tévénéző láthatta, ahogy Neil Armstrong kiszáll az Eagle holdkompból.
Nyitókép: NASA, Magyar Nemzet
Ma 55 éve, 1969. július 20-án hangzott el a legendás mondat Neil Armstrongtól, aki az amerikai Apollo-program keretében Edwin „Buzz” Aldrinnal együtt elsőként lépett a Holdra:
Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek.
János evangéliumából idézve tartotta meg az emberiség első, s mindeddig utolsó, a Holdon tartott úrvacsoráját Edwin „Buzz” Aldrin. Ekkor még nem nyílt ki a Hold felszínére a történelem folyamán elsőként leszállt, embereket szállító holdkomp, az Eagle (Sas) kapuja, s bár a holdraszállást mintegy 650 millióan nézték – ez volt minden idők legnézettebb televíziós közvetítése – , az úrvacsora megtartása alatt Aldrin kikapcsolta a rádiós mikrofont – írja a Magyar Nemzet.
Jó oka volt erre: a NASA ekkor még perben állt egy ateista aktivistával, aki azért pereskedett, mert a Holdat megközelítő űrhajó, az Apollo–8 utasai a Teremtés könyvéből idéztek az éppen karácsonyra eső misszió tévéközvetítésének perceiben.
Mivel Neil Armstrong parancsnok nem vett részt az úrvacsorán, Aldrin egymaga végezte el a szertartást presbiteriánus gyülekezetének lelkésze által neki átadott kellékekkel.
„Kiöntöttem a bort abba a kehelybe, amelyet az egyházunk adott nekem” – emlékezett vissza az 1970-ben kiadott Guideposts magazin cikkében.
A Hold egyhatod gravitációjában a bor lassan és kecsesen felkanyarodott a csésze oldalán.
Először a parancsnok kezdte el a kiszállást. Ehhez Armstrongnak térdre kellett ereszkednie és hátrálva kellett kimásznia a kabinból. A hátizsákja többször is elakadt a művelet során, Aldrinnak kellett segítenie. Armstrong ekkor kijutott az úgynevezett tornácra – a kabinajtónál elhelyezett kis platformra, amely a létra tetején volt –, ahol felegyenesedhetett. Itt egy bovdent meghúzva lenyitotta a holdkomp oldalán elhelyezett csomagtartóját, amelyre a tévékamerát is ráerősítették. Ez a mozdulat aktiválta a kamerát is, ettől a perctől kezdve – a Deep Space Network ausztráliai óriás parabolaantennáján keresztül – megindulhatott a tévéadás is.
Armstrong – immár a nagyjából egymilliárdnyi tévénéző szeme láttára – óvatosan lemászott a létrán, majd az utolsó fokról leugrott a leszállótalp tányérjába. Ekkor jelezte, hogy a talp nem csúszott össze, ahogy a mérnökök várták, hanem derékmagasságban tartotta az utolsó létrafokot. Ezt bizonytalannak ítélte meg, ezért mielőtt folytatta volna a holdsétát, inkább visszaugrott az alsó fokra, hogy vissza tud-e jutni. Amikor sikerrel bizonyosodott meg a visszajutásról, ismét leugrott a tányérba, és a holdpor tanulmányozásába kezdett, cipője orrával turkálva a porban.
Ekkor már elhangzott Armstrong híres bejelentkezése:
Houston, itt a nyugalombázis. A Sas leszállt
– ami azt jelentette, hogy az Apollo–11-ről aznap levált holdkomp sikeresen landolt a Föld útitársának felszínén, a Hold innenső oldalának egyik lávasíkságán.
A Nyugalom tengere (Mare Tranquillitatison), annak is a Moltke- és a Sabine-kráterek között fekvő része a legkevésbé sem bizonyult nyugodt helyszínnek az űrhajósok és az eseményeket feszült figyelemmel kísérő houstoni Johnson Űrközpont számára.
Az osztrák hatóságok tiltották és tűrték is, a román kommunisták tűrték, de akadályozták a megemlékezéseket. Rákosi és Kádár felhasználták az aradi vértanúk emlékét, de az inkább ellenük dolgozott. A kivégzéseket éltető tradicionalisták pedig mindig is szubkultúra voltak.
Legalább két ügynök utazott a gépen, Aczél rövidre zárta a nyomozást, Kissinger szerint akár a gépen is történhetett robbanás. Mit mondanak a levéltári források? Veszprémy László Bernát írása.
A Brain Bar jövőfesztiválon tartott előadása után most itt a klasszikus nyugati műveltséget összefoglaló zseniális kötet, amely mindenkinek hasznára válik.
Horrorfilmekkel kezdte, ma már filozofikus mélységekben gondolkodik élet, halál és az emberi történelem dolgairól David Cronenberg. A kanadai rendezővel munkásságáról és tűnődéseiről beszélgettünk.
Nemcsak magunknak, a fehérváriak közösségének, hanem az egész nemzetnek akarunk nyújtani egy nagy, talán katartikus pillanatot.
Zrednai János érsek óriási szellemi befolyása vitán felül áll, szívügyének tekintette a hódító oszmánokkal szembeni háborút, és Mátyás királlyal is emiatt került végzetes konfliktusba.
A brit hatóságok szokott tétlensége vezetett két ember halálához.
A Fidesz frakcióvezetője az újabb ellenzéki lebukás kapcsán kijelentette: „Az ukránok már a tiszás telefonokban vannak!”.
