Mit Franciaország, a világ!

Nyitókép: Képernyőfotó

„Ez Franciaország.

S közben fordítva húzzák fel az olimpiai lobogót, Észak-Koreának mutatják be Dél-Koreát, rossz, igénytelen a szállás, lehetetlen a közlekedés, ehetetlen az étel, már ha van, a magyar férfi-kézilabdacsapatnak például nem jutott vacsora, az olimpiai úszómedence nem olimpiai úszómedence, mert nem szabványos, viszont a Szajnában nem lehet úszni, a triatlonosok versenyét ezért már el is halasztották, s amikor egy sérült magyar sportoló szombaton repült haza az egyik magyar orvossal, a fekete biztonságiak lerángatták róla az orvos által feltett lábrögzítőt, majd kiparancsolták a járóképtelen lányt a tolószékből, és még ott helyben majdnem le is vetkőztették, mindezt minősíthetetlen stílusban és modorban, mert életszerű, hogy egy fehér, nemzeti, címeres melegítőben, olimpiai akkreditációs kártyával a nyakában szemmel láthatóan sérülten hazafelé tartó élsportoló olimpikon és a szintúgy nemzeti, címeres melegítőben és akkreditációs kártyával a nyakában őt kísérő orvosa a potenciális terrorista. Vagy nem? Pusztán arról volt szó, hogy egy rakás fekete végre kiélhette bosszúját két fehéren?

De legalább a drag queenek, a ratyik, a transzvesztiták mind jól érezték magukat, a sátánisták kielégültek, a Vásárhelyi Mariska európai polgárnak érezhette magát, a keresztények, a normálisok, az emberi módon élők pedig ismét összeszorított foggal tűrtek.
Remélem, nem fogunk tűrni az idők végezetéig.”

***