Francia választás: kommunisták, antiszemiták és progresszívek elegy-belegy serege irányítaná Franciaországot

Nyitókép: A francia választás után rongálással ünnepelt a baloldal/Artur Widak / NurPhoto / NurPhoto via AFP

A francia választásokat megelőzően Michel Onfray francia filozófus kijelentette: a voksolás valójában három zászló csatája. Szerinte a pártok ideológiáját úgy lehet a legjobban felmérni, ha valaki megnézi, hogy a kampánygyűléseken milyen zászlót lobogtatnak a hívek. A Nemzeti Tömörülés eseményein a francia nemzeti lobogókat tépkedte a szél, a Macron -féle liberális-koalíció eseményein a szavazók az EU zászlókkal vonultak, míg a baloldali Új Népfront támogatói a palesztin zászlókat emelték a magasba. Ez a palesztin zászlós tömeg ünnepelhetett a francia választás második fordulója után, amelyet hatalmas meglepetésre nem a jobboldal, hanem a baloldali koalíció nyert meg, miután a „köztársasági front” sikeresen összefogott Marine Le Penék ellen. (A köztársasági front az a megegyezés a pártok között, hogy nem engedhetik hatalomra jutni a radikális jobboldalt.) Így hiába vitte el a Nemzeti Tömörülés a legtöbb szavazatot, csak a harmadik helyen zártak.

Az Új Népfront egy laza szövetség, amelyet azután hoztak létre, hogy Emmanuel Macron francia elnök az EP választás éjszakáján bejelentette az előrehozott választásokat. A szövetség vezető pártja az Engedetlen Franciaország, de benne vannak a szocialisták, a zöldek és a kommunisták is. Hélène de Lauzun francia történész így jellemezte az Új Népfrontot: 

Bár a baloldali szövetségnek nincs abszolút többsége, mivel övék a legtöbb képviselő, ezért elvileg őket kérheti fel az elnök a kormányalakításra. 

Franciaország „legveszélyesebb embere”

Tom Holland brit történész szerint a kereszténység visszaszorulása a Nyugaton ahhoz vezetett, hogy az emberek referenciakészlete szegényebbé vált, mikor a jóról és a rosszról próbálnak beszélni. Ez azt eredményezi, hogy a politikai beszédet áthatja a mindenki által könnyen értelmezhető második világháborús szimbolika. Az „ördög” Adolf Hitler lett, a „gonosz” pedig a nácizmus, és legyen szó bármiről, az emberek ezekhez a hasonlatokhoz nyúlnak vissza. Így nem csoda, ha az Új Népfront elnevezést is a 30-as évek ihlette, mikor egy antifasiszta szövetség összefogott és a szocialista Léon Blumot juttatta hatalomra. 

Louis-Vincent Gave francia újságíró az UnHerdnek elmondta: a francia politikát hosszú évtizedeken át a republikánus és szocialista ellentét határozta meg. Azonban a baloldalt meggyengítette Macron megjelenése, és a baloldali érzelmű szavazók – akik jelentős része bevándorló hátterű – a szélsőbal felé orientálódott. 

Az elmúlt évek legmeghatározóbb baloldali figurája Jean-Luc Mélenchon, az Engedetlen Franciaország vezetője. A Spectator franciaországi tudósítója úgy jellemezte a politikust, mint aki potenciálisan „Franciaország legveszélyesebb embere”. Mélenchon ugyanis nem riad vissza attól sem, hogy erőszakra buzdítsa támogatóit. Mikor tavaly Franciaországban erőszakos tüntetések törtek ki a politikus támogatását fejezte ki a lázongások iránt. Miközben a fiatalok Franciaország-szerte épületeket gyújtottak fel, Mélenchon csak annyit kért a zavargóktól: lehetőleg kíméljék meg az iskolákat, sportcsarnokokat és a könyvtárakat.

Jean-Luc Mélenchon egyébként a nyolcvanas évek óta állandó szereplője a francia politikának, azonban a Guardian leírása szerint a nézetei az elmúlt negyven évben szinte semmit nem változtak: 

Mélenchon egyik kedvenc témája a kolonializmus elleni harc. Mikor nemrég lázongások törtek ki a 170 éve Franciaországhoz tartozó Új-Kaledóniában, a politikus támogatását fejezte ki a lázongók iránt. A politikus és a pártja mindent az elnyomók és elnyomottak kategóriái szerint határoznak meg, és október 7. óta kiemelt programjukká tették az Izrael-ellenességet. A palesztin-ügy annyira az identitásuk részévé vált, hogy a győzelmi beszédében Mélenchon azonnal megígérte a palesztin állam elismerését. Október 7. után a pártjával együtt a politikus nem volt hajlandó terrorszervezetnek nevezni a Hamászt. Az Engedetlen Franciaország olyan nyilatkozatot adott ki az 1200 izraeli lemészárlásával kapcsolatban, hogy az csak egy „fegyveres támadása volt a palesztin erőknek” és Izraelt hibáztatta a történtekért. 

A párt tagjai lelkes támogatói voltak a palesztin tüntetéseknek, Mélenchon meg is osztott egy képet a palesztin zászlók tengeréről, amihez azt írta: „Ez Franciaország.” A muszlim bevándorlás hatására olyan mértékben megnövekedett az antiszemitizmus Franciaországban, hogy július elején egy párizsi rabbi azt nyilatkozta a Jerusalem Postnak: „Nincs jövője a zsidóknak Franciaországban. A fiataloknak azt mondom menjenek Izraelbe, vagy egy biztonságosabb országba.”

Megosztás és helyezkedés

A héten egyre érezhetőbb volt a baloldal megosztottsága. Bár az Engedetlen Franciaország dominálja a koalíciót, de egyik szövetséges párt sem lelkesedik értük. A Francia Kommunista Párt például már tavaly októberben elhatárolódott tőlük, többek között azért, mert nem ítélték el a Hamász Izrael elleni terrortámadását. (Egyébként a kommunisták sem Izrael-barátok, de ragaszkodnak ahhoz, hogy a Hamász terrorszervezet.) Ironikus módon tehát nem a kommunisták a legszélsőségesebb tagjai a szövetségnek. A zöldek és a szocialisták korábban szintén kétségeket fogalmaztak meg Mélenchonnal kapcsolatban. Egy októberi Le Point véleménycikkben több, mint 20 baloldali képviselő „politikai szégyennek és erkölcsi hibának” nyilvánította az Engedetlen Franciaországgal való szövetséget. Bár nyolc hónappal később összefogtak a Nemzeti Tömörülés ellen, 

A szocialisták hiába dominálták évtizedeken át a francia politikát, most másodhegedűs pozícióba szorultak a szélsőbaloldal mögött. Az őket vezető Olivier Faure már jelezte, hogy szívesen pályázna a miniszterelnöki posztra. Ők a szövetség legvisszafogottabb tagjai, így várhatóan Macron meg fogja próbálni átterelni őket a centrista zászló alá. Egyelőre azonban kitartanak amellett, hogy nem állnak össze Macronnal. A választás után sok cikk szólt arról, hogy a szövetség mennyire megnövelné a francia állam kiadásait, azonban valójában a nemzetgyűlés mind a három nagy blokkja ezt tenné: mindössze abban nem értenek egyet, hogy hogyan szerezzék meg az ehhez szükséges pénzt – nyilatkozta Louis-Vincent Gave francia újságíró az UnHerdnek.

A Le Monde közlése szerint az Engedetlen Franciaország 4 tagját is előterjesztette a miniszterelnöki pozícióra: ezek Manuel Bompard, Clémence Guetté, Mathilde Panot képviselők, és ott van a listán Jean-Luc Mélenchon is, annak ellenére, hogy a kampány alatt a szövetség több tagja is fogadkozott, hogy nem ő lesz a jelölt. „Jean-Luc Mélenchon nem az Új Népfront vezetője, nem ő lesz a miniszterelnök” – jelentette ki alig néhány nappal korábban Yannick Jadot zöldpárti politikus. Most azonban a szélsőbaloldali politikus is bedobta a nevét a kalapba. Tehát egyelőre nincs egyetértés a baloldal miniszterelnök-jelöltjével kapcsolatosan, így Franciaország bizonytalan napok elé néz.