Macron és a baloldal kiütötték Le Penéket a hatalom kapujából. De kérdéses, hogyan lesz kormányozható Franciaország az új, háromosztatú Nemzetgyűléssel.
Nyitóképen: így ünnepelt a baloldal a választás éjszakáján (fotó: Fiora Garenzi / Hans Lucas / Hans Lucas via AFP)
Ismét érvényesült a több évtizedes francia politikai játszma:
ha egy Le Pen egy választáson a hatalom közelébe kerül, akkor a többiek összefognak ellene és elütik a hatalomra kerülés lehetőségétől.
Nehéz lenne megszámolni, hogy Jean-Marie Le Pen több mint ötven évvel ezelőtti politikai szerepvállalása óta hányszor volt ugyanaz a francia politikai táncrend: ugyan a Nemzeti Front, majd Nemzeti Tömörülés politikái és üzenetei, különösen Marine Le Pen színre lépése óta folyamatosan mérséklődtek, s közben a párt népszerűsége folyamatosan nőtt, a baloldal és a centristák és nem egyszer mérsékelt jobboldaliak széles koalíciója a második fordulókra rendre össze tudott úgy fogni egymással, hogy kiüssék vagy meggyengítsék Le Pen mozgalmát.
Nem történt ez máshogy az idei nemzetgyűlési választáson sem. A történet a június eleji európai parlamenti választáson kezdődött: a Nemzeti Tömörülés a szavazatok 31 százalékával nyert fölényesen Macron pártjának 14 százalékos, valamint a mérsékelt baloldal 13, a radikális baloldal 9 százalékos eredményéhez képest.
A francia politikum erre meghúzta a vészféket:
Macron rögtön az első exit pollok, a választás estéjén bejelentette a Nemzetgyűlés feloszlatását
és az előrehozott, kétfordulós nemzetgyűlési választás kiírását június és július fordulójára. A baloldal pedig rögtön az EP-választás másnapján összeállt, szocialistáktól a kommunistákig, és meghirdették az Új Népi Frontot, kifejezetten a Le Penék jelentette kihívás legyőzésére. A jobboldal is újrarendezte sorait: bár a remélt teljes összefogás elmaradt, de Le Penék támogatókkal erősödve futottak neki a kétfordulós választásnak.
A választást az elmúlt két vasárnapon gyorsan le is folytatták. Az első fordulót ugyan megnyerte a Nemzeti Tömörülés 33 százalékkal, de feljött rájuk 28 százalékkal az egyesült baloldal, és még Macron elnök megtépázott pártja is összeszedett 21 százaléknyi szavazatot. A gaullista republikánusok 6 százalékkal szerénykedtek a negyedik helyen.
A világosan háromosztatúvá vált francia politikában a két választási forduló között nagyon gyorsan újabb újrarendeződés történt. A képlet és a folyamat egyszerű volt: a baloldal – hiába ágáltak évek óta Macron ellen, beleértve az utcai, erőszakos zavargásokat is – összefogott az elnökkel, vagy legalábbis koordinálták egymással a második fordulós elindulásokat.
Macron pártja az első forduló után közölte:
felszólítják a harmadik helyezett jelölteket, hogy lépjenek vissza „a hasonló értékeket osztó” jelöltek javára,
hogy legyőzhessék a Nemzeti Tömörülést. A baloldalon ehhez hasonló felszólítás született: az Új Népi Front harmadik helyezett jelöltjei lépjenek vissza ott, ahol a Nemzeti Tömörülés az első helyen állt az első forduló után. A gaullista Republikánusok ugyanakkor nem adtak ki semmilyen iránymutatást saját politikusaik és szavazóik számára – ezzel megspórolták a francia jobboldalt már egyértelműen uraló Le Penékhez való viszonyulás meghatározását.
A visszalépések meg is történtek, a francia nép vasárnap le is szavazott – igen magas, 66 százalékos részvétellel.
A választási eredmény aztán kedvező lett mind az egyesült baloldal, mind Macron pártja számára.
A választást az Új Népi Front nyerte, akik végül 180 képviselőt tudnak a Nemzetgyűlésbe küldeni. Macron centrista-liberális koalíciója lett a második, nekik 159 képviselőjük lesz a törvényhozásban. És a harmadik helyen futott be a Nemzeti Tömörülés és szövetségeseik, akik 142 képviselőt delegálnak a parlamentbe.
Mit jelent mindez? Azt, hogy az egyébként a mindenkori győztesnek kedvező francia választási rendszerben ezúttal nem lesz többsége a győztesnek: a baloldal is csak relatív többséget szerzett, és ott van mellettük Macronék és a Nemzeti Tömörülés két nagy frakciója is.
Le Penéknek üröm az ürömben, hogy ellenfeleik összefogása miatt úgy veszítették el a korábban akár abszolút többséggel is kecsegtető választást, és
úgy szorultak a harmadik helyre, hogy egyébként ezúttal is ők kapták messze a legtöbb szavazatot a francia választóktól.
A jobboldali koalícióra összesen 10,1 millió szavazat érkezett a második fordulóban, míg az Új Népi Front 7 millió, Macron szövetsége 6,7 millió voksot kapott a második körben.
Mégis, a két fordulóra és az egyéni választókörzetekre épülő francia rendszer torzításai miatt a szavazatszámokban való győzelem nem volt elég Le Penéknek a konkrét triumfáláshoz, sőt.
A francia politika aktorai a választás estéjén már a jövőre koncentráltak.
Marine Le Pen leszögezte – sokadjára -, hogy „a győzelmünk csak késik”,
„a csillagunk még mindig emelkedik”, és „túl sok tapasztalatom van ahhoz, hogy csalódott legyek egy olyan eredmény miatt, amelynél megduplázzuk a képviselőink számát”.
Jean-Luc Mélenchon, a győztes balos koalíció vezére kijelentette: Macronnak el kell fogadnia a vereségét, „mi fogunk kormányozni”. A baloldal ultrái a győzelmet hagyományaiknak megfelelően zavargásokkal ünnepelték meg, gyújtogatások, rohamrendőrös akciók pezsdítették fel vasárnap estéjüket.
Emmanuel Macron francia elnök e sorok írásáig nem nyilatkozott, előzetesen a végeredmények beérkezése utánra ígérték a megszólalását. Kormányfője, Gabriel Attal benyújtotta lemondását.
Le Penéket tehát ismét kiütötték a hatalom közeléből. De hogy a mostani háromosztatú törvényhozásban ki lesz miniszterelnöknek választva – ha egyáltalán tudnak majd választani –, és hogyan fog kinézni az együttműködés a törvényhozás és Macron elnök között, a következő napok és hónapok zenéje lesz.
Nem legyünk meglepve, ha egy újabb zűrös, kaotikus időszak várna Franciaországra,
legrosszabb esetben három éven keresztül, a 2027-ben esedékes következő elnökválasztásig. Ha Macron és az ellenfelei kibírják addig.
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Ennyire méltatlanul félrelökdösni senkit nem kéne.
A techmilliárdos az X-en posztolta újra a bizonyító erejű posztot.
Az országjárás mellett folytatódnak a háborúellenes gyűlések, rövidesen pedig érkezik az évértékelő.
Az ellenzék a jelek szerint már készül Magyar Péter csúfos vereségére.
Elképesztő állapotok uralkodnak az országban.
A Szuverenitásvédelmi Hivatal elnöke az utcai zavargásokat sem tartja kizártnak.
Hosszabb időre búcsút kell mondani az Aggteleki-karszt egyik legismertebb barlangjának.
A háborúba vezető vonaton nincsen fék – Boris Pistorius hátborzongató figyelmeztetést küldött a Nyugatnak.
