Nyitókép: Hans Lucas via AFP
Mint ismert: Ursula von der Leyen tegnap úgy döntött, hogy nyíltan politikai okokból részleges bojkottot hirdet az Európai Unió Tanácsának magyar elnökségével szemben. Utasításba adta, hogy az Európai Bizottság csak köztisztviselői szinten képviseltetheti magát az informális budapesti tanácsüléseken – azaz a biztosok nem utazhatnak Budapestre –,
a biztosi kollégium pedig a hagyományokkal szakítva nem látogatja meg a magyar elnökséget egyáltalán.
A hírről a Die Welt is beszámolt, kommentelőik döbbenten fogadták a hírt: a legnépszerűbb hozzászólások egytől egyig dedós lépésnek nyilvánítják ezt a döntést. Cikkünk írásakor a legnépszerűbb komment így szól: „Attól, aki a párbeszédet keresi, megvonják a párbeszéd lehetőségét – micsoda visszásság! Az EU-ban egyedül a kettős mérce állandó.” Egy erre válaszul érkezett hozzászólás arra hívja fel a figyelmet, hogy „aki megoldást keres, azt az alkalmatlan irigyek bojkottálták. Miféle megoldási javaslatok születtek mégis az elmúlt években? A mi külügyminiszter asszonyunk sem tette ebben különösebben oda magát…”
Van, aki úgy véli: „aki nem az ideológiai rend szerint táncol, azt cancelelik. Ez aztán a demokrácia.” Olyan is akad, aki azt követeli, hogy „végre VdL-t (Ursula von der Leyen nevének rövidításe – a szerk.) bojkottálják már!”
Többek véleményét mondja ki egy kommentelő, aki azt írja: „Orbán béketörekvéseit értékelni kellene”. Egy másik hozzászóló azt írja:
tiszteletem Orbán úrnak, aki legalább valamit megpróbál annak érdekében, hogy véget vessen a gyilkolászásnak”.
Olyan kommentelő is akad, aki szerint Helmut Schmidt, Willy Brandt vagy Hans-Dietrich Genscher német kancellárokként pont ugyanazt tették volna, mint most Orbán. A bojkottról pedig úgy fogalmaznak a hozzászólók: „a bojkott nem több, mint óvodai színvonal – látjuk, micsoda diplomatáink vannak itt Európában, tényleg szégyenletes”.
Van olyan olvasó, aki úgy látja: „az a gyűlölködés, amivel viszonyulnak hozzá, igencsak kérdéses, és ez a próbálkozás, hogy mindenkit beállítsanak a sorba, a kommunizmusra emlékeztet”. Magyarország független állami mivoltára is többen felhívják a figyelmet, hogy „Orbán nem állította, hogy az EU mandátumával utazott volna. Magyarország miniszterelnökeként pedig oda utazik, ahova akar, és azzal beszél, akivel akar.”