Darabokra tört az „amerikai álom” – a kis híján legyilkolt Trump feladata lehet, hogy megragassza

Nyitókép: Gettyimages / Anna Moneymaker

Vasárnap döbbenetes hírre ébredtünk: merényletet kíséreltek meg Donald Trump ellen. Az amerikai republikánusok kampánybeszédet tartó elnökjelöltje a fülén sérült meg, egy nézője, az ötvenéves Corey Comperatore viszont családját védelmezve kapott halálos lövést. További két néző súlyosan megsebesült. A politikust hallgató tömegen mégsem uralkodott el a pánik, a testőrök gyűrűjéből fel­emelkedő, öklét magasba emelő,

A republikánus elnökjelöltet rövid kórházi kivizsgálás után elengedték, és folytatta kampánykörútját is.

A pennsylvaniai Butlerben történt merényletkísérlet elkövetője a húsz­éves Thomas Matthew Crooks volt, aki a közeli Bethel Parkban élt. A fiatalember nyolc lövést tudott leadni, mielőtt lelőtte volna a titkosszolgálat mesterlövésze. Azóta kiderült, hogy középosztálybeli, szociális munkás szülők fia, egykori iskolatársai jól tanuló, csendes gyereknek írták le, akit sokat piszkáltak az iskolában, egyébként pedig

Egyelőre nem tudni, mi vezette Crook­sot a merényletkísérletre. A férfi tizennyolc évesen regisztrált republikánus szavazó lett, később 15 dollárt adományozott a liberális Progressive Turnout Project aktivistacsoportnak az ActBlue nevű, demokrata párti oldalon.

A hírt mindenki megdöbbenve fogadta. Joe Biden amerikai elnök, Donald Trump riválisa kijelentette: „Nincs helye Amerikában az ilyesfajta erőszaknak. Ez beteg dolog. Beteg. Ez az egyik oka, hogy egyesítenünk kell az országunkat. Mindenkinek el kell ítélnie a történteket.” Biden hálát adott azért, hogy Trump túlélte a kísérletet, és együttérzését fejezte ki a lelőtt néző családjának. George W. Bush, Barack Obama és Bill Clinton korábbi elnökök is elítélték a történteket.

Orbán Viktor magyar miniszterelnök még éjszaka közölte: „Gondolataim és imáim Donald Trump elnök úrral vannak ezekben a sötét órákban.” Kritikusan nyilatkozott a történtek kapcsán Geert Wilders, a holland Szabadságpárt elnöke:

Javier Milei, Argentína szabadszájú, libertárius elnöke azt közölte: „A merényletkísérlet a nemzetközi baloldal kétségbeesését mutatja, amely (…) kész aláásni a demokráciákat, és erőszakot hirdet, hogy magát emelje a hatalomba.” Orosz­ország részéről Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője elemezte a helyzetet. „Nem gondoljuk, hogy az amerikai kormány szervezte a gyilkossági kísérletet, de a politikai légkör, amit ez a kormányzat teremtett Trump körül, kiprovokálta azt, amivel most az Egyesült Államok szembesül.”

Régi, de minden eddiginél forróbb téma az USA politikájának és társadalmának brutális mértékű kettészakadása. A világ vezető hatalmában több mint 300 millióan élnek, a lakosság azonban két különböző világnézetet képvisel, eltérő az életszemlélete – ami hagyományosan a nagy civilizációk peremországaira jellemző. Az USA államrendjét, vezérlő ideológiáját egykor kiművelt emberfők vetették papírra: az Egyesült Államok első kétszáz éve a történelem talán legjobban sikerült felülről vezérelt társadalmi kísérlete lett – egy olyasfajta társadalmi mérnökösködés, amely a 20. század végére a világ valaha látott legnagyobb és legbefolyásosabb hatalmát építette fel. Az amerikai álom, annak sokrétű és átélhető ethosza az angolszász gyarmatosítóktól kezdve az európai, dél-amerikai és ázsiai be­vándorlók tízmillióinak adott életcélt – és társadalmi közmegegyezést.

Hogyan is áll manapság az amerikai álom? Darabokra, de legalábbis két­felé szakadva. Az amerikai politikumra mindig is jellemző kétpólusúság történetében a Demokrata Párt és a Republikánus Párt sok évtized alatt sok mindenben helyet cserélt – és manapság minden korábbinál kevesebb a közös nevező közöttük. A mai konzervatív, keresztény, jobboldali bázis számára a kisemberek, a vallásosak és a vidékiek Amerikája az igazi otthon, ami az ő nézőpontjukból állandó támadás alatt áll a tengerparti, istentelen, hazátlan, korrupt, köznéptől elidegenedett elit részéről. A demokraták Amerikája viszont a progresszió fellegvára, minden létező és még ki sem talált kisebbség oltalmazója, amelyeket meg kell védeni a bigottaktól, a vallásosoktól, a reakciósoktól, a vidékiektől, a fehér többségtől és különösen az öreg fehér férfiaktól. És persze az Egyesült Államoknak mindennap lehajtott fejjel bocsánatot kell kérnie minden valós és vélt történelmi bűnéért, s búcsút intenie minden hagyományának – a folytatólagos felszabadítás jegyében.

A folyamat a hatvanas évekbeli moz­­galmak óta zajlik, s az utóbbi évtizedben újra csúcsra jár a feszültség. Az újbalos ideológiák elterjedtek az amerikai köz- és felsőoktatásban, a fiatal nemzedékeket kollektív meghasonlásra nevelik az iskolában.

a nagyvárosok utcáin pedig ugyanazon ideológia által feltüzelt anarchisták és más alsóbb néprétegek zavarognak. Mindezen folyamatokat nem csitította, hanem szította a másfél évtized alatt egész nyugati világunkat elöntő virtuális közösségi média, ahol az algoritmusok saját visszhangkamráikba zárják a táborokat, s a minél hangosabb és radikálisabb üzeneteket gerjesztik tovább.

És mindez egy olyan országban történik, ahol

s ahol a fegyvereket nem csak a vadászatokon szokták használni az emberek.

Ebben az egyértelmű és világos folyamatban csak idő kérdése volt, hogy a politikai egymásnak feszülés mikor csúcsosodik ki belső terrorizmusban vagy merényletkísérletben. Az szinte mellékes, hogy egy a mostani közoktatásból kikerülő, meghasonlott, ön- és Amerika-gyűlölő, középosztálybeli fiatalember vagy pedig egy világos célokkal rendelkező, radikális ideológiától hajtott terrorista nyúl fegyverhez.

Tucker Carlson, az amerikai jobboldal első számú véleményvezére alig néhány hete nem a levegőbe beszélt, amikor kijelentette: szerinte Trump meg fogja nyerni a választást, „ha nem ölik meg előbb”. Mint láthattuk, egy centin múlott, hogy ez bekövetkezzen.

– A kórházban az orvos azt mondta, soha nem látott még ilyesmit, szerinte csoda történt.” Megjegyezte, a Republikánus Párt jelölt­állító gyűlésére egy Joe Bident támadó beszéddel készült, ami persze „lenyűgöző” lett volna, ám a merénylet után úgy döntött, hogy újraírja a szöveget: