Dermesztő hír: a Trump elleni merénylet előtt 48 órával még lőtéren gyakorolt az elkövető
A merénylet inditékát illetően még folyik a nyomozás.
A Donald Trump elleni gyilkossági kísérlet megrázta az Egyesült Államokat és a világot. Az elnökjelölt túlélése csodaszámba megy, a történtek újraírják a választási kampányt – és ismét rávilágítanak a föld vezető hatalmának drámai meghasonlására.
Nyitókép: Gettyimages / Anna Moneymaker
Vasárnap döbbenetes hírre ébredtünk: merényletet kíséreltek meg Donald Trump ellen. Az amerikai republikánusok kampánybeszédet tartó elnökjelöltje a fülén sérült meg, egy nézője, az ötvenéves Corey Comperatore viszont családját védelmezve kapott halálos lövést. További két néző súlyosan megsebesült. A politikust hallgató tömegen mégsem uralkodott el a pánik, a testőrök gyűrűjéből felemelkedő, öklét magasba emelő,
véres fejű Trumpot pedig azonnal történelmi jelentőségű fotográfiákon örökítették meg.
A republikánus elnökjelöltet rövid kórházi kivizsgálás után elengedték, és folytatta kampánykörútját is.
A pennsylvaniai Butlerben történt merényletkísérlet elkövetője a húszéves Thomas Matthew Crooks volt, aki a közeli Bethel Parkban élt. A fiatalember nyolc lövést tudott leadni, mielőtt lelőtte volna a titkosszolgálat mesterlövésze. Azóta kiderült, hogy középosztálybeli, szociális munkás szülők fia, egykori iskolatársai jól tanuló, csendes gyereknek írták le, akit sokat piszkáltak az iskolában, egyébként pedig
érdeklődött a lövészet iránt; az utóbbi időben táplálkozási szakértőként dolgozott.
Egyelőre nem tudni, mi vezette Crooksot a merényletkísérletre. A férfi tizennyolc évesen regisztrált republikánus szavazó lett, később 15 dollárt adományozott a liberális Progressive Turnout Project aktivistacsoportnak az ActBlue nevű, demokrata párti oldalon.
A hírt mindenki megdöbbenve fogadta. Joe Biden amerikai elnök, Donald Trump riválisa kijelentette: „Nincs helye Amerikában az ilyesfajta erőszaknak. Ez beteg dolog. Beteg. Ez az egyik oka, hogy egyesítenünk kell az országunkat. Mindenkinek el kell ítélnie a történteket.” Biden hálát adott azért, hogy Trump túlélte a kísérletet, és együttérzését fejezte ki a lelőtt néző családjának. George W. Bush, Barack Obama és Bill Clinton korábbi elnökök is elítélték a történteket.
Orbán Viktor magyar miniszterelnök még éjszaka közölte: „Gondolataim és imáim Donald Trump elnök úrral vannak ezekben a sötét órákban.” Kritikusan nyilatkozott a történtek kapcsán Geert Wilders, a holland Szabadságpárt elnöke:
A sok balos politikus és médium gyűlölködő retorikája, akik a jobboldali politikusokat rasszistának és nácinak címkézik, nem marad következmények nélkül. A tűzzel játszanak.”
Javier Milei, Argentína szabadszájú, libertárius elnöke azt közölte: „A merényletkísérlet a nemzetközi baloldal kétségbeesését mutatja, amely (…) kész aláásni a demokráciákat, és erőszakot hirdet, hogy magát emelje a hatalomba.” Oroszország részéről Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője elemezte a helyzetet. „Nem gondoljuk, hogy az amerikai kormány szervezte a gyilkossági kísérletet, de a politikai légkör, amit ez a kormányzat teremtett Trump körül, kiprovokálta azt, amivel most az Egyesült Államok szembesül.”
Régi, de minden eddiginél forróbb téma az USA politikájának és társadalmának brutális mértékű kettészakadása. A világ vezető hatalmában több mint 300 millióan élnek, a lakosság azonban két különböző világnézetet képvisel, eltérő az életszemlélete – ami hagyományosan a nagy civilizációk peremországaira jellemző. Az USA államrendjét, vezérlő ideológiáját egykor kiművelt emberfők vetették papírra: az Egyesült Államok első kétszáz éve a történelem talán legjobban sikerült felülről vezérelt társadalmi kísérlete lett – egy olyasfajta társadalmi mérnökösködés, amely a 20. század végére a világ valaha látott legnagyobb és legbefolyásosabb hatalmát építette fel. Az amerikai álom, annak sokrétű és átélhető ethosza az angolszász gyarmatosítóktól kezdve az európai, dél-amerikai és ázsiai bevándorlók tízmillióinak adott életcélt – és társadalmi közmegegyezést.
Hogyan is áll manapság az amerikai álom? Darabokra, de legalábbis kétfelé szakadva. Az amerikai politikumra mindig is jellemző kétpólusúság történetében a Demokrata Párt és a Republikánus Párt sok évtized alatt sok mindenben helyet cserélt – és manapság minden korábbinál kevesebb a közös nevező közöttük. A mai konzervatív, keresztény, jobboldali bázis számára a kisemberek, a vallásosak és a vidékiek Amerikája az igazi otthon, ami az ő nézőpontjukból állandó támadás alatt áll a tengerparti, istentelen, hazátlan, korrupt, köznéptől elidegenedett elit részéről. A demokraták Amerikája viszont a progresszió fellegvára, minden létező és még ki sem talált kisebbség oltalmazója, amelyeket meg kell védeni a bigottaktól, a vallásosoktól, a reakciósoktól, a vidékiektől, a fehér többségtől és különösen az öreg fehér férfiaktól. És persze az Egyesült Államoknak mindennap lehajtott fejjel bocsánatot kell kérnie minden valós és vélt történelmi bűnéért, s búcsút intenie minden hagyományának – a folytatólagos felszabadítás jegyében.
A folyamat a hatvanas évekbeli mozgalmak óta zajlik, s az utóbbi évtizedben újra csúcsra jár a feszültség. Az újbalos ideológiák elterjedtek az amerikai köz- és felsőoktatásban, a fiatal nemzedékeket kollektív meghasonlásra nevelik az iskolában.
Az egyetemek a legvadabb radikális mozgalmárok játszóterévé válnak,
a nagyvárosok utcáin pedig ugyanazon ideológia által feltüzelt anarchisták és más alsóbb néprétegek zavarognak. Mindezen folyamatokat nem csitította, hanem szította a másfél évtized alatt egész nyugati világunkat elöntő virtuális közösségi média, ahol az algoritmusok saját visszhangkamráikba zárják a táborokat, s a minél hangosabb és radikálisabb üzeneteket gerjesztik tovább.
És mindez egy olyan országban történik, ahol
több fegyver van a lakosság birtokában, mint ahányan az országban élnek (333 millió fő),
s ahol a fegyvereket nem csak a vadászatokon szokták használni az emberek.
Ebben az egyértelmű és világos folyamatban csak idő kérdése volt, hogy a politikai egymásnak feszülés mikor csúcsosodik ki belső terrorizmusban vagy merényletkísérletben. Az szinte mellékes, hogy egy a mostani közoktatásból kikerülő, meghasonlott, ön- és Amerika-gyűlölő, középosztálybeli fiatalember vagy pedig egy világos célokkal rendelkező, radikális ideológiától hajtott terrorista nyúl fegyverhez.
Tucker Carlson, az amerikai jobboldal első számú véleményvezére alig néhány hete nem a levegőbe beszélt, amikor kijelentette: szerinte Trump meg fogja nyerni a választást, „ha nem ölik meg előbb”. Mint láthattuk, egy centin múlott, hogy ez bekövetkezzen.
Nem is kellene itt lennem. Már halottnak kellene lennem – fogalmazott szarkasztikusan egy nappal a támadás után Trump.
– A kórházban az orvos azt mondta, soha nem látott még ilyesmit, szerinte csoda történt.” Megjegyezte, a Republikánus Párt jelöltállító gyűlésére egy Joe Bident támadó beszéddel készült, ami persze „lenyűgöző” lett volna, ám a merénylet után úgy döntött, hogy újraírja a szöveget:
Lehetőségem nyílik arra, hogy összehozzam az országot”.
Ezt is ajánljuk a témában
A merénylet inditékát illetően még folyik a nyomozás.
Ezt is ajánljuk a témában
A volt elnökkel nem szimpatizálók kapcsán közölt felmérést egy amerikai egyetem, durva, amit találtak.