Békemisszió, vagy öt év háború?

Fotó: Chris Kleponis / AFP

„Orbán Viktor békemissziójának második tapasztalata szerint a hadviselő felek egyelőre a harctéren akarnak tárgyalási pozíciójukon javítani, ezért külső beavatkozás nélkül nem hajlanak sem a tűzszünetre, sem a béketárgyalásokra. Az EU és a NATO már öt további évre »nevére vette« a háborút, »Trump-állóvá« téve annak finanszírozást. Az orosz gazdaság hadi üzemmódban működik, már most több lőszert gyártanak, mint a teljes Nyugat 2026-ban szeretne. A harctéren az oroszoknak áll a zászló.

Minden évszázadban van egy nagy háború, amely hosszú évtizedekre meghatározza a nagyhatalmak közötti erőviszonyokat. A XVI. században a törökök; a XVII. században az Európa perifériájáról feltörekvő protestáns hatalmak; a XVIII. és a XIX. században a franciák, míg a XX. században a németek próbálták a status quo-t a fegyverek erejével megváltoztatni, ami nem sikerült. Az elmúlt négyszáz év az angolszászok világuralmáról szólt, amit első sorban a londoni, majd a New York-i tőzsde kapitalizációjának és flottájuk erejének köszönhettek. Ez alatt a négyszáz év alatt alaposan kitanulták az »Oszd meg, és uralkodj!« ősi elvének használatát, így mindig találtak olyan nemzeteket, amelyeket az éppen aktuális fő rivális ellen lehetett fordítani, vagy ahogyan azt 1939-ben Londonban mondták: »Az utolsó belgáig, franciáig és lengyelig harcolunk!«. Most éppen az »utolsó ukránig«.”