A konzervatívok távozni kényszerülnek a hatalomból az Egyesült Királyságban, miután megalázó vereséget szenvedtek

Nyitókép: HANDOUT / AFP / PRU

„14 év után a konzervatívok távozni kényszerülnek a hatalomból az Egyesült Királyságban, miután megalázó vereséget (bár a jelzettnél kisebbet) szenvedtek a tegnapi választáson. Ebből az alkalomból emlékezzünk meg arról az emberről, akinek ezt leginkább köszönhetik. 

Nem, nem Keir Starmer az, a győztes Munkáspárt vezére, hiszen a Labour szavazatszámban nagyjából ott van, mint öt éve. Nem is a Brexit atyja, Nigel Farage a felelős, aki Reformpártjával megosztotta a konzervatív szavazókat – ez már csupán következmény, és maga a Brexit sem oka a tory-vereségnek, mivel a népszavazás óta két választáson is kiálltak a britek a szakítás mellett, és most is sorra nyertek az unióellenes képviselők, akármilyen párt színeiben indultak is. Nem, nem is Rishi Sunaknak köszönhető, aki reménytelen helyzetben vette át a kormány és a párt vezetését, de nem is elődjének, egy saláta elfonnyadásánál rövidebb ideg hivatalban lévő Liz Trussnak. De még csak nem is Boris Johnsont kell okolni, akinek a botrányai megrengették a konzervatív kormányt - ezek a botrányok is csak következmények. 

A fő felelős a négy éve »Professor Lockdownként« emlegetett Neil Ferguson, aki a tudomány nevében, a sajtó támogatásával rákényszerítette disztópikus elképzeléseit a hivatalos szervekre. Hiába volt obskúrus nagyotmondó már korábban is, hiszen 2002-ben azt állította, hogy Nagy-Britanniában 150 ezren halnak meg kergemarhakórban (177 fő hunyt el végül); 2005-ben azt nyilatkozta, hogy 200 millióan halhatnak meg madárinfluenzában világszerte (282 áldozat lett); 2009-ben úgy vélte, hogy a sertésinfluenzának 65 ezer brit esik áldozatul (457-en haltak meg); mindennek ellenére el tudta érni, hogy a legszigorúbb lezárásokat vezessék be. Olyan szabályokat, amelyeket azután sem ő, sem a kormány nem tudott betartani, és amikor ez kiderült, abból keveredett éktelen botrány. 

A koviddal ugyan nem tudott mit kezdeni (amikor a Lordok Háza tudományos bizottsága arról faggatta, hogy a svédeknél miért nem lett annyi halott, mint jövendölte, annyit bírt kibökni, hogy »nem tudom«), de tengerentúli pajtásához, Faucihoz hasonlóan legalább azt elmondhatja, hogy kormányt (illetve ott: elnököt) buktatott. Egyben tanulság ez minden jobboldalinak, hogy milyen, amikor a saját nézeteik helyett a tudományos szocializmust és a nemzetközi jófejkedést teszik meg mércéül; és tanulság minden baloldalinak, hogy milyen, amikor a nép helyett a picsogó felsőközéposztály igényeit akarják kielégíteni.”