Európa legnagyobb országában is szavaznak vasárnap az EP-választáson, ahol a németek ítéletet mondanak a baloldali-liberális koalíció fölött is.
Fotón: a berlini Reichstag épülete német lobogóval (Marco Rauch / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP)
A jobboldal nyer Németországban a vasárnapi EP-választáson – ez előre leszögezhető a régóta nyomon követhető népszerűségi trendek alapján.
Az bizonyos, hogy a választás első helyezettje a CDU lesz.
A kereszténydemokraták ellenzékbe szorultak Angela Merkel távozása és a legutóbbi szövetségi parlamenti választás óta, de már régóta ők állnak az első helyen a felmérésekben. Olyan nagyon azonban nincs okuk büszkélkedni ezzel a támogatottsággal: 29 és 31 százalék között alakul a népszerűségük, ezzel tudnak az első helyen lenni. Friedrich Merz pártelnök, aki két évtizednyi száműzetettség után, az őt egykor hatalomból kifúró Angela Merkelt követően lett az ellenzékbe szorult CDU vezére, valamifajta középutas politikával akar egyensúlyozni a CDU merkelista-centrista erői és az elégedetlen konzervatív jobbszárny között – közepes eredménnyel. Miközben fel-felhangoznak konzervatívabb vélemények, álláspontok a CDU részéről, addig a fő csapásirányt illetően továbbra is a centrizmus a meghatározó. Európai kérdésekben nem tudnak és nem is akarnak nagyon eltérni a fősodortól, az időközben igen naggyá növekedett, majd némileg visszaesett AfD-vel való együttműködésről pedig továbbra is a legmerevebben elzárkóznak.
Kérdés, hova jut ezzel a közeljövőben a CDU: az idősödő, némi konzervatív árnyalattal színezett technokrata üzletember imázsát ápoló Friedrich Merz vezényletével megőrizhetik hosszabb távon is első helyüket, győzhetnek is a következő parlamenti választáson,
de jelen stratégiájukkal egy CDU vezetésével megalakuló centrista koalíció a maximum, ami elérhető.
Régi partnerükkel, a liberálisokkal sem most, és valószínűleg egy következő választás után sem tudnak majd kétpárti koalíciót alkotni, az AfD-től való elzárkózás mellett pedig maradhat akkor egy szocdemekkel kötendő álmatag nagykoalíció, vagy hármas-négyes koalíció a liberálisokkal és/vagy a zöldekkel. De ez még a jövő zenéje, az EP-választáson addig is egy szerény első helyezés könyvelhető el majd nekik.
Nagyon más a helyzete az AfD-nek. Az egykor még euró-kritikus közgazdászprofesszorok egyleteként megalakult, majd radikális, populista párttá alakuló és ezzel több alkalommal is nagy népszerűséget, majd menetrend szerinti hullámvölgyeket produkáló rendszerkritikus párt
épp a választás előtti napokban jutott újabb krízisbe.
Mint arról lapunk is beszámolt, több vezető politikusa körül botrányok törtek ki, orosz pénzekkel és kínai kémkedéssel kapcsolatos vádak merültek fel, az AfD európai parlamenti listavezetője, Maximilian Krah pedig mindezt még megfejelte egy SS-t mentegető kijelentésével a kampány utolsó heteiben. Az eredmény: az AfD-t kitették az Identitás és Demokrácia európai pártcsaládjából – ami alapja lehet egy jobboldali újrarendeződésnek az EP-választás után. Lehetséges, hogy a sok jobboldali párt, köztük a francia Le Pen-mozgalom részéről is kritizált és nem elfogadott AfD nélkül az EPP-től jobbra eső pártok egészen nagy családja tudna összeállni, az AfD pedig a radikális jobbszélről szedne össze egy kis pártcsaládot magának, például a magyar Mi Hazánkkal, akikkel fel is vették a kapcsolatot a napokban.
De Németországra visszatérve: az AfD belső botrányai és a mérsékelt és radikális szárny közötti viszályok, valamint a német mainstream nyilvánosság és a többi párt által képviselt szigorú elhatárolódás nyomán a néhány hónapja még szinte minden negyedik német szimpátiáját elnyerő AfD visszaesett úgy 15 százalék körüli népszerűségre. Persze Németországról és az AfD-ről van szó, így
senki ne legyen meglepve, ha a szavazófülke magányában esetleg ennél nagyobb arányban húzzák be a nagyon is elégedetlen németek az AfD mellé az ikszet,
és így egy erős második helyen futhatnak be a vasárnapi választáson.
A felmérések többségében a harmadik helyen mérik a vezető kormánypárt szocdemeket. Az egykori nagy néppárt SPD régóta csak árnyéka önmagának, a legutóbbi választás óta a Zöldekkel és a liberális szabad demokratákkal tud kormányozni egy nehezen összetartható és népszerűtlen koalícióban. Az utóbbi hónapokban a szocdemek láthatóan erőltetik az igazi ideológiai harcot, a német társadalom egy részében ott szunnyadó vörös mozgalmárságot, a jobboldal és az AfD rémével noszogatva őket az aktivizmusra. Ehhez képest az SPD-t továbbra is csak 14-16 százalékon mérik, ennél jobb eredmény nem is várható tőlük a vasárnapi választáson. Scholzék persze még elvergődhetnek valahogy a jövő ősszel esedékes szövetségi választásig, aztán majd esetleg beállnak junior partnernek a CDU mellé, ha úgy alakul.
A most kormányzó koalíció két kisebbik pártja,
a Zöldek és a liberálisok folyamatos konfliktusaitól hangos a német nyilvánosság
– igaz, ez előre borítékolható volt a koalíciós tárgyalások megkezdése óta. A civakodásuk eredménye a zöld ideológia áttörése a német kormány politikájában, ami igen rosszul érintette a hétköznapi németek mindennapi megélhetését. A párt támogatottsága ugyanakkor eléggé stabil maradt, most is 13-15 százalék körül mérik őket. A zöld hullámnak ellenállni nemigen tudó, megtört liberálisokat pedig – politikai mazochista hagyományaikhoz híven – büntetik a választók: 3-4 százalékon állnak, ami nem sok jót jelent a közeljövőre nézve.
Még egy új erő áttörése várható a vasárnapi EP-választáson: most először méretteti meg magát országos szinten az új baloldali formáció, Sahra Wagenknecht mozgalma. A radikális baloldali Linkéből kivált szabad szájú politikusnő kispolgári, bizonyos értelemben nemzeti baloldalisága
megtalálhatja a maga szavazórétegét az eddigi vonalas baloldaliak és az AfD-re voksoló elégedetlenek között.
Wagenknecht nagy elánnal vetette bele magát a pártépítésbe, de több előzetes várakozáshoz képest azért gyengébb támogatottsággal, 6-7 százalék körüli eredménnyel vetheti meg a lábát a német politikában.
A bukott kancellár megrendült hangú beszédet mondott a helyszínen, azonban a Focus által megkérdezett helyiek vegyes érzelmekkel fogadták a politikus látogatását.
Boris Pistorius legkevesebb 80-90 milliárd eurós éves védelmi költségvetést szorgalmaz.
Egy helyen nem voltak csak kordonok. Az pont elég volt.
A bukott kancellár megemlékezni érkezett.
A terrorizmust megszokni nem fogjuk – az európai politika felelőssége a béke és a biztonság megteremtése! Nagy Ervin írása.
Súlyos bűncselekmények kerültek szóba – a szűkszavúan nyilatkozó rendőrség egyelőre nem erősítette meg az értesüléseket.
A nagyszabású régészeti feltárás olyan valóságot villantott föl, amiről a kutatók nem is álmodtak. Luxuscikkek, gazdagság és hatalmas város képe bontakozott ki a szakemberek szemei előtt.
A bukott kancellár megrendült hangú beszédet mondott a helyszínen, azonban a Focus által megkérdezett helyiek vegyes érzelmekkel fogadták a politikus látogatását.
