A vörös vonal határán: veszélyes hónapok következnek, Magyar Péter terve nem hagy kérdőjelet

Történelmi időszak következik Európa életében, nagyon nem mindegy, hogy ki fogja vezetni Magyarországot 2026 után.

Az illegális migráció, az iszlám radikalizmus elleni magyar fellépés a sport területén nemzetközi szintű elismerést hozott Magyarországnak.

Nyitókép: Stuart Franklin/Getty Images
„Napjainkra a sport szerepe, jelentősége sokat változott. A tömegsport és a professzionális versenysport szinte teljesen szétvált. Amerikából megérkezett a médiavezérelt, kőkemény üzleti alapon álló sport Európába. Ott a jégkorong-, a kosárlabda- és az amerikaifutball-bajnokság már önálló iparággá vált, amely emberek tízezreinek ad munkát és milliókat tart lázban, amelynek televíziós közvetítéseihez igazítják a mindennapjaikat. Reklámok, sztárok, rideg üzlet ez, modern kori gladiátorok részvételével.

Afganisztánban egyszer volt szerencsém átélni az amerikaifutball-bajnokság döntőjét. Csak a lehető legminimálisabb feladatokkal »terhelték« a katonákat parancsnokaik, mert mindenki a falnyi méretű tévéképernyők előtt ült. Talán még lázadás is kitört volna, ha megvonják tőlük kedvenc szórakozásukat. Döbbenetes és kissé félelmetes is volt a tetszhalott bázis. Isteni szerencse, hogy a tálibok nem használták ki a lehetőséget.
Ma már Európában is agresszív verseny folyik minden egyes világverseny megrendezéséért. Mert kiváló lehetőség ez az adott ország bemutatkozására, imázsának javítására, építésére. Nem mellesleg hatalmas üzlet is a turisták tízezreinek beutazása, a televíziós közvetítések és reklámok díjai. Ezért aztán egy-egy pályázó sokszor nemtelen eszközök bevetésétől sem riad vissza.
A nemzetközi sportszövetségek gyakran úgy adják el az adott sportesemény megrendezési jogát, mint egy zsák krumplit. A korrupciós történeteknek és vélelmeknek a sora szinte végtelen. Sok esetben még ezen is túllépnek a győzelem érdekében. Nem riadnak vissza egymás lejáratásától, sőt akár titkosszolgálati műveletektől sem.
A 2017-es hazai NOlimpia kampányról többször is olvashattuk azt, hogy az akkori francia kormány aktívan támogatta meghirdetőit a sikeres párizsi olimpia érdekében. Sajnos eredményesen. Akkor úgy éreztük, hogy egy maroknyi radikális aktivista elvette tőlünk a budapesti olimpia álmát. A mozgalom szervezőinek francia kapcsolatairól, szponzorálásáról több hír is megjelent. A sors fintora, hogy azóta a győztesek örömébe is nagy mennyiségű üröm vegyült. ”
***