Afganisztánban egyszer volt szerencsém átélni az amerikaifutball-bajnokság döntőjét. Csak a lehető legminimálisabb feladatokkal »terhelték« a katonákat parancsnokaik, mert mindenki a falnyi méretű tévéképernyők előtt ült. Talán még lázadás is kitört volna, ha megvonják tőlük kedvenc szórakozásukat. Döbbenetes és kissé félelmetes is volt a tetszhalott bázis. Isteni szerencse, hogy a tálibok nem használták ki a lehetőséget.
Ma már Európában is agresszív verseny folyik minden egyes világverseny megrendezéséért. Mert kiváló lehetőség ez az adott ország bemutatkozására, imázsának javítására, építésére. Nem mellesleg hatalmas üzlet is a turisták tízezreinek beutazása, a televíziós közvetítések és reklámok díjai. Ezért aztán egy-egy pályázó sokszor nemtelen eszközök bevetésétől sem riad vissza.
A nemzetközi sportszövetségek gyakran úgy adják el az adott sportesemény megrendezési jogát, mint egy zsák krumplit. A korrupciós történeteknek és vélelmeknek a sora szinte végtelen. Sok esetben még ezen is túllépnek a győzelem érdekében. Nem riadnak vissza egymás lejáratásától, sőt akár titkosszolgálati műveletektől sem.