Leleplezi Amerikát az egyik legnagyobb élő történész

Nyitóképünk illusztráció

„Most már mind szovjetek vagyunk” – címmel írt véleménycikket Niall Ferguson skót-amerikai történész a The Free Press című oldalra, az írást Máthé Áron történész szemlézte a Huszárvágás c. blogoldalon.

***

Ahogy Ferguson fogalmaz, 2018 óta a második hidegháborúban vagyunk, s a helyzet egyre forróbb.

A történész már korábbi írásaiban is megpróbálta bemutatni, a Kínai Népköztársaság most azt a pozíciót foglalja el, amely a Szovjetunió 1991-es összeomlásával megüresedett. Kína nyilvánvalóan nemcsak ideológiai rivális, amely szilárdan elkötelezett a marxizmus-leninizmus és az egypárti uralom mellett. Technológiai versenytárs és katonai és geopolotikai rivális is egyben.

Ám – ahogy Ferguson írja – csak nemrég jutott eszébe, hogy ebben az új hidegháborúban talán mi – és nem a kínaiak – leszünk a szovjetek.

Az egyik ilyen az úgynevezett „puha költségvetési megszorítások" az állami szektorban, ami a szovjet rendszer egyik fő gyengesége volt, s amelynek egy változatát látja Ferguson például abban, hogy a Kongresszusi Költségvetési Hivatal előrejelzése szerint az Egyesült Államokban a GDP 5 százalékát meghaladó, és 2054-re feltartóztathatatlanul 8,5 százalékra emelkedő hiány lesz.

Ferguson azzal folytatja, hogy a szovjetek még egy háborút sem tudott megnyerni Afganisztánban, tíz évnyi halál és pusztítás ellenére sem. Most papíron az USA védelmi költségvetése valóban meghaladja a NATO többi tagjának költségvetését együttvéve, de ez közel sem elég ahhoz, hogy felvegyük a harcot a „demokrácia elleni koalícióval", amelyet Kína, Oroszország, Irán és Észak-Korea agresszíven épít.

Roger Wicker amerikai szenátor szintén rámutat egy jelentésében: „Amerika hadserege nem rendelkezik modern felszereléssel, kevés a kiképzés és a karbantartás finanszírozása, és hatalmas az infrastrukturális elmaradás. ... túlságosan kifeszített és túl rosszul felszerelt ahhoz, hogy a rábízott feladatokat ésszerű kockázati szint mellett teljesíteni tudja.”

A skót történésznek azonban még szembetűnőbbek azok a politikai, társadalmi és kulturális hasonlóságok, amelyek az Egyesült Államok és a Szovjetunió között fennállnak. Így a gerontokratikus vezetés, ami a késői Szovjetunió irányítóinak egyik jellemzője volt. Ezt most az USA-ban lehet ugyanúgy felfedezni Donald Trump és Joe Biden nyomán. A kései szovjet életet a teljes közvélemény cinizmusa jellemezte, az USA-ban most ugyanez tapasztalható. A Gallup legfrissebb amerikai közvélemény-kutatásaiban hasonló kiábrándultságot találni.

A lakosság azon része, ami bízik a Legfelsőbb Bíróságban, a bankokban, az állami iskolákban, az elnökségben, a nagy technológiai vállalatokban és a szervezett szakszervezetekben, valahol 25-27 százalék között van.

– mutat rá Niall Ferguson.

A történész végül felteszi a kérdést: mi van, ha Kína jobban megtanulta az I. hidegháború leckéjét, mint mi? „Attól tartok, hogy Hszi Csin-ping nemcsak azt értette meg, hogy mindenáron el kell kerülnie szovjet kollégái sorsát. Azt is megértette, ami még mélyebb, hogy minket is úgy lehet manőverezni, hogy mi magunk is szovjetek legyünk” – fogalmaz esszéjében Ferguson.